A teljes cikket a Pénzcentrum oldalán tudjátok végigolvasni.
Jelentős mértékben csökkent a fizikai munkások száma az egész országban a tavalyi év első három negyedévében, összehasonlítva az előzővel – ezt a statisztikát a KSH adta ki nemrég. Nincs már olyan vármegyéje az országnak, ahol több vagy egyenlő arányú fizikai munkás lenne, mint szellemi, de a nettó átlagbérek az ország felében jobban emelkedtek, mint az országos átlag.
Ugyanakkor a fizikai munkások számának csökkenése némileg ijesztő tendenciát mutat, mindössze három megyében és Budapesten lett belőlük több, mint az előző év azonos időszakában. A csökkenés pedig néhány helyen elég komoly mértékű: Vas megyében például csaknem két százalékpontosra rúg. Mi okozza a fizikai munkások egyre nagyobb mértékű eltűnését, és mire számíthatnak 2025-ben? Vannak-e olyan iparágak, ahol jobban észrevehető a hiányuk? Erre kereste a lap a választ egy makroelemzővel, egy szakszervezeti vezetővel és egy munkaerő-kölcsönzőt vezető szakértővel.
Az ország kétharmadában kevesebb a fizikai melós
2024 első három negyedévében foglalkoztatottak száma mindössze 0,2 százalékkal növekedett az előző év azonos időszakához képest – az országos átlag tehát stagnálást mutat. A helyzet azonban rosszabb lett, ha azt vesszük alapul, hogy az országos átlagot jelentő képzeletbeli vonal alatt 16 megye helyezkedik el: az átlagnál nagyobb növekedést csak Budapest, illetve Pest, BAZ és Hajdú-Bihar megyék tudtak elérni.
Riasztó az is, hogy a lista alján található vármegyék már majdnem két százalékos csökkenésénél tartottak: Vas megye például 1,7 százalékos mínusszal zárta a három negyedéves versenyt, és nem sokkal jobb a helyzet más dunántúli megyékben, például Fejérben vagy Veszprémben sem.
Nincs megye, ahol kevesebb a szellemi munkás a fizikainál
Mint az adatokból kiderült: a szellemi munkát végzők száma két megye (Vas és Jász-Nagykun-Szolnok) kivételével mindenhol emelkedett, fizikai dolgozóból azonban három megye (Pest, Budapest, Borsod) kivételével mindenütt kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Tolnában és Zalában 3 százalékot is meghaladó mértékben csökkent a fizikai munkakörökben dolgozók létszáma.
Persze mindezt valóban könnyű lehetne csak azzal elintézni, hogy a magyar ipar vesszőfutásának ideje már régen átlépte az egy évet. Csak novemberben az ipari termelés volumene 4,2, munkanaphatástól megtisztítva 2,9 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A KSH kommentárja szerint a leginkább a feldolgozóipar szenved, az alágak döntő többségében mérséklődött a termelés volumene, a legnagyobb mértékben a járműgyártásban. A novemberi adatok szerint a feldolgozóipari exportértékesítés 31 százalékát képviselő járműgyártás exportértéke 17,3 százalékkal esett vissza. Lehet, hogy az ipari visszaesés burkolt kirúgási hullámot idézett elő, vagy a cégek még bíznak valamiben?
Szerkezetváltás okozhatta a melósok eltűnését
Virovácz Péter, az ING vezető elemzője a Pénzcentrum megkeresésére azt mondta: valóban összefüggésben lehet a fizikai munkások csökkenő száma azzal, hogy például a feldolgozóipar folyamatosan szédeleg. Aggódni azonban szerinte nem kell: mint mondta, a gazdaság elmúlt éveinek ismeretében semmi meglepő nincs abban, ha bizonyos szektorokban elbocsátásokat vélünk felfedezni.
„Összességében talán nem aggasztó a folyamat, mert részben természetes, részben ciklikusság okozza, tehát ez meg vissza fog jönni. Lehet benne egyfajta természetes fluktuáció is, de összességében én nem gondolnám azt, hogy ez valamiféle óriási aggodalomra okot adó történet. A munkaerőpiac a gazdaság ciklikusságát követi, és arról beszélgetünk, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag két éve stagnál. Egy ilyen helyzetben kevésbé meglepő, hogy pont az említett szektorokban vannak elbocsátások”
– mondta a Pénzcentrumnak Virovácz Péter. Hozzátette, hogy a gazdaság változásaihoz mérten logikusnak tűnik, hogy éppen például a vendéglátásban vagy a feldolgozóiparban csökken a munkások száma.
(Borítókép: Unsplash/Daniel Wiadro)
