Bár a konkrét számok ezt nem támasztják alá, közkeletű az a hiedelem, hogy a családok ünnepeként ismert karácsony táján több öngyilkosság fordul elő, mint az év más szakaszaiban. Azokat féltjük leginkább, akik magányosak, nem várhatnak senkitől és nem is tudnak adni senkinek szeretetet, ajándékot, jó szót, ráadásul betegek vagy az átlagosnál rosszabb életkörülmények között élnek. A köztudatban úgy él, hogy ilyen élethelyzetben a karácsony olyan megpróbáltatás, amely akár az öngyilkosság gondolatáig is eljuttathatja az érintetteket. A statisztika azonban nem ezt mutatja: a kimutatások szerint nem ilyentájt, inkább a késő tavaszi, nyári időszakban szaporodik meg a befejezett öngyilkosságok száma.
A hangulati válság, a rossz pszichés állapot, a depresszió azonban olyan jelenség, amellyel valóban számolni kell.
A gyakorló pszichológusok szerint nem annyira az ünnepnapokon, inkább az ünnepek után következik be a mélypont, mintha a karácsony (és a várakozással együtt járó stressz) elmúltával a meg nem valósult álmok, a hiábavaló csodavárás hangulata hatna nyomasztólag. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez az – angol pszichológusok által „Christmas blues"-nak nevezett – állapot csak a magányosakat sújtja.
A karácsony a fogyasztás ünnepe lett, már októbertől erre készül a teljes kereskedelem, erről szól minden, bárhova megyünk vagy kapcsolunk a tévécsatornákon, ömlik ránk az ünnepi zene, fény, illat, a karácsonyi idill.
Még nehezebb úgy várni az ünnepet, ha egyéb veszteség is történt az elmúlt hónapokban, például egy szeretett személy elvesztése vagy a munkahelyi problémák, betegség vagy válás mind-mind negatívan hatnak pszichés állapotunkra.
A késő őszi, téli hetek fényszegény, komor, barátságtalan időjárása, a téli fáradtság, súlyosabb esetben a téli depresszió amúgy is sokaknak aláássa a hangulatát. Így, ha a befejezett öngyilkosságok száma nem is emelkedik, de sokaknak van segítségre szüksége, megnő a lelki segélyszolgálatokat hívók száma is.
Mit tehetünk a karácsonyi depresszió ellen?
Az ünnepet és az ahhoz kapcsolódó szabadnapokat tudatosan használjuk ki arra, hogy örömöt szerezzünk – magunknak is, másoknak is. Nemcsak a klasszikus karácsonyi forgatókönyv alapján lehet eltölteni ezeket a napokat, hanem rendhagyó módon is, ha úgy érezzük, feltöltődésre van szükségünk.
Figyeljünk önmagunkra, szervezzünk örömszerző programot, tevékenységet, bármit, amire a hétköznapokon nincs időnk vagy lehetőségünk. Ez lehet színház, koncert, fürdő, kirándulás, séta vagy akár csak otthoni, egyszerű, kényelmes kikapcsolódás, zenehallgatás vagy olvasás is.
A szakemberek különösen hatékony kedélyjavítónak tartják, ha a magánytól és az idült rosszkedvtől szenvedők észreveszik mások rosszkedvét, magányát és megpróbálnak segíteni azon. Mindenki családjában, szomszédságában, ismerősei között van, akin kipróbálhatja: tényleg jobb, vagy legalább olyan jó adni, mint kapni, odafigyelést, jó szót, kedvességet, segítséget. Ha pedig nem sikerül saját erőből kikecmeregni a hangulati válságból, jobb kedvre derülni, kipihenni magunkat, akkor ne restelljünk másokhoz fordulni.
Amennyiben lehangoltnak érezzük magunkat hosszabb időn át, kilátástalannak érezzük a helyzetünket, esetleg öngyilkossági fantáziák, késztetések jelennek meg, fontos, hogy szakszerű segítséget kapjunk. Keressük fel azt személyt a családunkban, baráti közegünkben, akiben bízunk és akitől tudunk segítséget kérni, vagy forduljunk egyenesen pszichológushoz, pszichiáterhez. Amennyiben úgy érezzük, azonnali segítségre van szükség, hívjuk a nap 24 órájában hívható lelki elsősegély-szolgálatot (06-80-810-600), vagy keressük fel a területileg illetékes sürgősségi intézményt.
A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült, és eredetileg a HRDoktor blogján jelent meg.
