A szendvicsgeneráció kifejezés egyre gyakrabban jelenik meg a társadalmi és munkaerőpiaci párbeszédben, mégis kevesen gondolnak rá valódi, önálló élethelyzetként. Nem egy konkrét korcsoportról van szó, hanem azokról az aktív dolgozókról, akik egyszerre viselnek felelősséget a még önállósodó gyermekeikért és az idősödő, egyre több támogatást igénylő szüleikért.
A gyermekvállalás kitolódása, az élettartam növekedése és a családi szerepek átalakulása miatt ma már tömegesen fordul elő, hogy a munka, a gondoskodás és a szervezés terhei egy időben nehezednek ugyanarra a generációra. Ez a két irányból érkező nyomás nemcsak anyagi, hanem jelentős mentális és érzelmi terhelést is jelent, miközben mindez jellemzően a legaktívabb, legnagyobb teljesítményt nyújtó munkavállalói életszakaszban jelenik meg.
A jelenség az elmúlt évtizedek társadalmi változásai nyomán vált tömegessé. Míg korábban a gyermekvállalás jellemzően fiatalabb életkorban történt, addig napjainkban a fejlett országokban sokan csak 30 éves koruk után alapítanak családot. Ennek következtében gyakran előfordul, hogy amikor a gyerekek még aktív támogatásra szorulnak, a nagyszülők is egyre több segítséget igényelnek a hétköznapokban – legyen szó mindennapi ügyintézésről, háztartási feladatokról, közlekedésről vagy akár beteggondozásról. A „szendvics” elnevezés is erre utal. Az érintettek úgy szorulnak be eltartott gyermekeik és függő helyzetben lévő szüleik közé, mint a szendvics tölteléke a két szelet kenyér között.
Ez az élethelyzet nemcsak anyagi ráfordítást igényel, hanem tartós stresszel és fokozott lelki terheléssel is jár, ezért egyre fontosabb kérdés, hogy a munkahelyek milyen válaszokat adnak erre a kihívásra. A fokozott terhelés rávilágít arra is, hogy a hagyományos munkaszervezési modellek egyre kevésbé tudják kiszolgálni az eltérő élethelyzetekben lévő munkavállalók igényeit.
A világjárvány idején tömegesen elterjedt otthoni munkavégzés sokak számára bizonyította, hogy a rugalmasság nemcsak kényszermegoldás, hanem hosszú távon is működő válasz lehet az olyan összetett élethelyzetekre, mint amilyennel a szendvicsgeneráció tagjai nap mint nap szembesülnek.
„Miközben sok vállalat a pandémia után visszatért a kizárólagos irodai munkavégzéshez, a K&H továbbra is a hibrid modell mellett köteleződött el. Azokban a munkakörökben, ahol a feladatok jellege ezt lehetővé teszi, a munkatársaink heti 2–3 napot otthonról is dolgozhatnak. A tapasztalataink szerint ez a rugalmasság nemcsak a munka–magánélet egyensúlyát javítja és a stresszt csökkenti, hanem a munkavállalói elégedettséget is erősíti.
A szendvicsgeneráció tagjai gyakran láthatatlan terheket visznek a vállukon, miközben egyszerre kell helytállniuk a munkában és a családban, ezért a K&H-nál abban hiszünk, hogy a hatékony munkavégzés alapja a bizalom és az élethelyzetekhez igazodó rugalmasság. A célunk az, hogy a kollégáknak ne kelljen választaniuk a karrier és a magánélet között” – mondta Medvey Leila, a K&H HR igazgatója.
