hero
hrpwr.hu

Rovat:

Interjúk
Becsült olvasási idő: 6 perc
"A vezetők érezzék a vezetői motivációjukat és használják a HR által átadott eszköztárat" - HR Light Zemlényi Tamással

Nap mint nap emberekkel foglalkoznak, róluk mégis keveset tudunk. Cikksorozatunkban időről-időre HR szakembereket interjúvolunk meg, hogy a szakmai köntös mellett magánemberként is jobban megismerhessük őket. Most ismerjük meg a szakmán túl Zemlényi Tamást, a Deloitte HR igazgatóját.

Kaposvári Anna kérdése Hozzád: Hogyan hat a digitalizáció a mindennapjaidra?

Alapvetően sarkall a kreativitás, fejlődés és a sebesség felé. Nem akarok lemaradni, lépést kell tartanom és fejleszteni akarok. Ez alapvetően energizál, de közben feszít is abban, hogy odaérek-e, megoldom-e, lépést tudok-e tartani.

Alapvetően felgyorsított mindent és mindenkit, a mindennapjaim része lett és meghatározza azt. Nagyon keresem az újat, alkotni szeretnék és tartok tőle, hogy már nem én vagyok benne a leggyorsabb, ezért még jobban próbálkozom.

Ezzel együtt keresem azt a pontot, amikor én irányítom és nem az engem. Ellensúlyozni próbálom minden téren a digitális tér általi nyomást azzal, hogy odafigyelek az előtte töltött órák mennyiségére és a kezelt app-ok, oldalak minőségére. Hatással van az alvási szokásaimra is és érezhetően megváltoztatja a napjaim körforgását.

A munkában elengedhetetlen ma már így az egyetlen kérdés, hogy iránymutató tudok-e lenni vagy követő.

A gyerekek fejlődése szempontjából is kihagyhatatlan, itt a mérték a fontos, amire szülőként ügyelni kell.

 

Zemlényi Tamás, 
a Deloitte HR igazgatója

1. Mi a legkedvesebb emléked a gyermekkorodból?

Mind a mai napig a sport egy központi szerepet játszik a mindennapjaimban – leginkább a feltöltődést, újraenergizálódást segítendő ma már. Gyermekkoromban amennyi időt csak tudtam a focipályán, kosárpályán töltöttem a barátaimmal és esőben, hóban csak játszottunk. Azt hiszem, ezt viszem el az egyik legkedvesebb emlékemnek a gyermekkoromból.

2. Foglalkozol-e valamilyen művészeti tevékenységgel? Mit ad neked ez a kreatív kikapcsolódás?

Az alkotás a mindennapi munkámat is övezi, ezért sok elemét a kreatív kikapcsolódásnak meg tudom élni a jövőbeni elképzeléseink, egyedi megközelítésünk rajzolgatásával. Ezzel együtt persze szükségem van arra is, hogy ihletet merítsek, vagy csak teljesen kiszakadjak a mindennapi mókuskerékből – ezt művészeti területen talán a rajzolás, festés adja meg. Több időt kell erre szentelnem, ez minden újévi tervemben szerepel már.

3. Van-e valamilyen kedvenc családi hagyományod vagy ünnep, amit minden évben vársz? Mesélj egy kicsit erről!

Mindent ünneplek és igyekszem ebbe a körülöttem közvetlenül élőket is bevonni. Szinte minden ünnephez hozok valami családi hagyományt, ami az évek múltával átalakul, de egy mindig fontos elemet soha nem veszítenek el, az pedig az ajándékozás öröme. Sokat merítek az ajándékozásból és így alkalmakon kívül is sokat ajándékozom a számomra fontos embereknek. Azon túl, hogy a szeretetnyelvemen tudok ilyenkor kommunikálni, örömmel tölt el, amikor olyat adhatok, amit csak én tudok – ez sokszor elég sok művészeti kreativitást igényel szintén.

4. Hogyan kapcsolódsz ki egy hosszú munkanap után?                                    

A sport itt is nagyon sokat segít. Igyekszem az edzéseket a nap végére tenni, hogy ezzel is átkonvertáljam magam a munkán kívüli üzemmódba. Ha adott esetben nincs lehetőség sportra, akkor ezt a főzés tudja mostanában a legjobban kiváltani – pár évvel ezelőtt kezdődött ez a kikapcsolódás, amit idővel igyekszem tökéletesre fejleszteni. 

Persze előfordul hogy egy nehezebb nap, téma, találkozó után nem vágyom másra, csak, hogy ledaráljak valami sorozatot a TV előtt. Ezek sokszor eltérő, távoli és talán néha lényegtelen tartalma ki tud hozni és le tud lassítani kellőképpen, hogy utána legyen tér feltöltődni. 

Pár évvel ezelőtt elkezdtem – majd azóta felfüggesztettem – de váratlanul és nem tervezve, a lovaglás adott egy olyan lökést, ami mindent kitisztított a fejemből aznapra. Rég nem találtam ilyen kihívást, amit mindenképpen vissza akarok hozni a mindennapokba.

5.  Mi a kedvenc könyved vagy filmed, és miért?                                  

Könyvem: Láng György: Terítéken az életem - Kóstoló az én XX. századomból

Filmem: Robert Zemeckis: Forest Gump

6. Milyen módszert használsz a stressz kezelésére?

Számomra a stressz mértéke szintje irányítja az ahhoz szükséges azonosulást vagy a kezelését. Adott helyzetben a stresszt igyekszem pozitív módon felhasználni, hogy az sarkalljon egy nagyobb jó elérésére – persze ehhez elég sok fogaskeréknek kell egyszerre összeállnia megfelelően. Abban a helyzetben ahol a stresszt, mint hátráltató tényezőt érzékelem, ott szükséges elővennem a praktikákat. Ilyenkor leginkább a sporthoz vagy az alkotáshoz (főzés, festés) nyúlok. Egyre többet foglalkozom önismerettel, ami saját magam fejlesztésének olyan állomása, amikor magamon keresztül tudok megismerkedni a miértekkel (meditáció, coaching), és így próbálom feldolgozni az adott helyzet okozta kérdéseket, és beépíteni a válaszokat a működésembe.        

7. Van háziállatod? Milyen szerepet tölt be az életedben?

 A családnak van igen, egy macska, kutya és egy ló. Leginkább a család háziállatai, de én vagyok aki felügyeli őket adott időben, helyzetben. Fontos a szerepük, és látom a nagyon pozitív hatásukat, kapcsolódásukat, főleg a gyerekekkel. Általuk megtanulnak kiemelten fontos és szükséges működéseket, amik úgy látom, hogy a mindennapokban előnyükre válnak (törődés, gondoskodás, figyelem, ellátás, öröm). 

8. Van kedvenc helyed, ahová szeretsz elvonulni?                              

Kimondottan egy helyem nincs. Nagyon szeretek utazni – ami az esetek felében legalább a már bevált helyeket jelenti – de nyitott vagyok az új megismerésére is. Egyre több utazást tervezek, ami sokat segít a már említett önismeretben, kikapcsolódásban.

9. Van olyan előadó vagy zene, akit/amit mostanában kedveltél meg?      

Ebből a szempontból mindenevő vagyok. Kedv és hangulat határozza meg, de ami ennél is fontosabb, az talán a társaság – olyankor majdnem mindegy milyen zene szól. 

Akiket ritkán szoktam emlegetni, mert általában a bulit is lehúzza másoknál az a Modern Talking, akiket rendíthetetlenül igyekszem becsempészni egy-egy playlist-be valamilyen társaságban. 

Talán amit legutóbb megkedvelem az egy film alapján jött: Daisy Jones and the Six – csak ajánlani tudom.

10. Van valami különleges, amit mindig is ki akartál próbálni?                                       

Ez a lista elég hosszú, és már ideje lenne elkezdeni kipipálni őket. Az extrém sportok elfogadható kereteken belüli kipróbálása vonz továbbra is. Igyekszem évente egy-egy újat beiktatni.

11. Mi a kedvenc ételed?

Krumplis tészta, de legalább 4-5 éve biztos nem ettem az egészséges életmód jegyében. Úgyhogy most inkább az olasz ételekből választanék: ott szinte minden, válogatás nélkül.

12. Hol élnél legszívesebben, ha nem Magyarországon? Miért pont ott?

Németországban éltem hosszabb ideig – oda (főleg a déli részre) bármelyik nap visszaköltöznék. Alapvetően a helyi értékek, kiegyensúlyozottság, elszámoltathatóság és a környezet miatt vonzott mindig is. Ha lehet merészebbet gondolni, akkor ez Észak-Amerika vagy Új-Zéland lenne, az újdonság, a lehetőségek és a szélesebb körű látásmód miatt.

13. Mikor és miért voltál legutóbb büszke magadra?

Munka – a HR szervezet, amit lehetőségem van vezetni nap mint nap, visszajelzi, hogy jó úton járunk, és ez részben nekem köszönhető (elmondásuk szerint is). Büszke vagyok a csapatomra és, hogy honnan hova érkeztünk meg, és ezalatt az út alatt milyen kiváló tehetségeket tudtunk kinevelni és előrébb vinni a karrierjükben.

Magánélet – jelenleg éltet az új irány, amivel elsősorban magamat akarom jobban megismerni. Ehhez a sporton és coachingon keresztül vezet az utam, amit eddig nagyon kiemelkedően hajtok végre és rendületlenül (legalábbis magam szerint).






14. Mitől félsz a legjobban?

Attól, hogy a szeretteimmel bármi baj történik. Különösen, amióta a gyerekeim megszülettek és tudatják, hogy szükségük van rám az életükben. Tartok attól, hogy erős kötelékek, kapcsolatok tűnnek el, akik nélkül elképzelhetetlen a holnap. Ragaszkodom a tápláló kapcsolatokhoz, és úgy gondolom, hogy nem telhet úgy el nap, hogy ne tegyünk értük. Nem szabad, hogy elteljen úgy egy nap is!

15. Mi szerettél volna lenni, ha "nagy" leszel?

Én mindig is – gyerekkoromban és talán még utána is, még lehet most is – „doktor katona” akartam lenni. Katonaorvos, aki abban a kiábrándítóan szürreális helyzetben – amikor szükség van rá - semmi másra nem gondol, csak arra, hogy segítsen. Ez az álom már nem fog valóra válni, de talán egy reálisabb igen: a főzéssel és vendéglátással kapcsolatban még látom magam nyugdíjasként.

+1  Ha egy dolgot megváltoztathatnál a munkaerőpiacon, mi lenne az?

Talán, hogy hogyan válhatna a munka mindenki számára a szenvedélyévé, egy olyan dologgá, ami kielégíti, kiegyenlíti és boldoggá teszi. Egy ideális világban így a napi 8 óra átalakulhatna napi 24 órává, amit azzal és azokkal töltesz, akik neked fontosak.

De mivel ez nem egy ideális helyzet, egyelőre ezért azt változtatnám meg, hogy a vezetők minden helyzetben tudják és érezzék a vezetői motivációjukat, és használják az általunk (HR) átadott eszköztárat. Mint HR az egyik legfontosabb stratégiai feladatunk a vezetők támogatása az elhivatott, motivált és fejlődésre inspirált munkatársak, csapatok kialakításában.

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Magyar Melindának szól a kérdés.:

Munkakörök és határok nélküli új munkaerőpiac mint a jövő HR trendje – Hogy látod ezt és mit gondolsz róla?