Elköteleződés vagy önmegvalósítás?

Amikor elképzeljük, hogy milyen lenne számunkra az ideális munka, vagy egyszerűen csak egy ideális hétköznap, akkor ezzel együtt arról is képet szövögetünk, hogy milyen lesz a mi jövőbeli énünk. Magabiztos? Törtető? A legjobb csapatjátékos? Vajon milyen jelzőket aggatnánk szívesen magunkra és milyen az a kép, amit másokban szeretnénk kialakítani. Ezek a mély önismereti kérdések közvetett módon mind jelen vannak a fantáziánkban, így amikor elköteleződünk egy pálya mellett, az önmagunkról alkotott (jövő)képre is igent mondunk. Ilyenkor a Maslow piramis csúcsán, az önmegvalósítás igényénél járunk képzeletben, és ez nagyon szuper, hiszen a fejlődés, növekedés kulcsa lehet. 

A világ változásai ezzel szemben sokkal alapvetőbb szintjeit érintik a piramisnak: lesz elég étel és ital a Földön; lesz pénzem hol lakni; lesz egyáltalán olyan ország, ahol érdemes élni?

Mindezek a hatások nagyon intenzíven megrengetik a biztonság érzetünket. Ha pedig ez eltűnik, értelmetlenné válik a kiteljesedésről gondolkodni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy „minden mindegy”. Mindössze annyit, hogy a pályaválasztási döntéseinknél is figyelnünk kell arra, hogy számunkra mi jelenti a biztonságot. 

Engem személy szerint bármennyire is érdekelt az orvosi pálya és bizonyára kiteljesedhettem volna benne, ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam érzelmileg, nagyon fontos számomra a kiszámíthatóság. Ez az életstílus akármennyire is motiváló lett volna az értékrendem szempontjából, az alapvető biztonság igényemet nem adta volna meg. Ezt felismerve olyan lehetőségeket kezdtem el keresni, ahol jóval nagyobb az egyéni autonómia és a kontroll. 

Lehet, hogy számodra ez a szempont egyáltalán nem releváns, és sokkal inkább az anyagi megbecsültség, a kellemes fizikai környezet, az átlátható struktúra, de az biztos, hogy érdemes tudatosítanod, hogy mik is ezek a tényezők.

Már csak azért is, hogy amikor jön egy külső hatás vagy változás a világban, meg tudd szűrni, hogy ez mennyire fontos a te szempontodból. Ezt a következőképpen teheted:

• Gondold át hogyan fog ez a külső változás hatni rád, milyen hatása lesz rád nézve 2 perc/2 óra/2 nap/2 hét/2 hónap/2 év múlva?
• Szűrhetsz az értékrended alapján is, ez az a helyzet, amikor „lelkiismereti kérdést csinálsz” a világ változásaiból.

Libikóka játék?

Ha úgy érzed a világ változásai érintik a biztonság érzeted, keresned kell olyan alternatívákat (akár B terveket), amelyek visszabillentik az egyensúly irányába. 

• Korlátozd a hírek mennyiségét, és koncentrálj arra, ami leginkább érint téged és/vagy, amire hatásod van!
• Lépj ki a dobozból és keress olyan életterületet, ahol nagyobb kontrollod van!
• Soha ne tedd oda magad 100 százalékban!

Mindezzel hosszú távon csökkentheted a stresszt, hiszen nem csak görgeted magad előtt, vagy vonszolod magad után a problémát, hanem a döntés segítségével leteszed a frusztrációdat.

Ez elsőre talán nagyon önző megközelítésnek tűnhet, azonban mégiscsak ez a legjárhatóbb út. Figyelj magadra, a saját igényeidre, törekedj arra, hogy ezek kielégüljenek és cselekedj, ha változásra van szükség. A személyes felelősségvállalásnak ez az egyik legmagasabb szintje.

Egy-egy jelentős változást akkor kezelhetünk a legjobban, ha reziliensek vagyunk. 

Azaz kellő rugalmassággal viszonyulunk a helyzethez. Ez a fajta rugalmasság tényleg nagyon összetett, mert beletartozik, hogy 

Mint az a facsemete, aki mellett felhőkarcolót építenek. Eleinte kap elég fényt, tud az ég felé törekedni, de hamar eljön az a pont, amikor egyik vagy másik irányba el kell hajolnia. A fa ettől még ugyanúgy növekszik, csak egy kicsit kacskaringósabban, mint vártuk volna. Ha viszont foggal-körömmel ragaszkodott volna az eredeti tervhez, fény hiányában kipusztul. 

És ha belegondolunk, a fa nem mondott le semmiről. Tudta, hogy szüksége van a fényre, és megtett mindent, a lehetőségeihez mérten, hogy elérje azt.

A teljes cikket a Konnekt Egyesület oldalán tudjátok elolvasni.