Ágnes egy kérdéssel indított a jelenlévők felé: „ki az, aki a Z generációt képviseli az ittlévők közül?” Néhányan feltették a kezüket. Majd folytatta: „és ki az, aki tanult az egyetemen a mesterséges intelligenciáról, elsősorban arról, hogy a munkájában hogyan tudja ezt használni?” Már jóval kevesebb kéz emelkedett a magasba.
Pedig a mesterséges intelligencia (MI) egyre elterjedtebbé válik a vállalati szektorban. A cégek többsége, mintegy 75%-a tervezi bevezetni vagy már alkalmazza az MI-t működésük javítása érdekében. Olyan feladatok megvalósítására használják, amelyek mesterséges intelligencia nélkül már nehezen kivitelezhetőek. Mindez azt is mutatja, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban fogja megváltoztatni a munkaerőpiacot.
Jöjjön néhány adat
A McKinsey kutatása azt mondja, hogy a munkavállalók idejének akár 60-70%-át kitevő feladatok olyanok, amelyeket már lehet valamilyen módon számítógéppel helyettesíteni. Az IBM szerint a munkával kapcsolatos szakértelem és készségek 44 százalékát alakítja át 5 éven belül az MI. A feladatok automatizációja fokozódik. A döntéshozatali folyamatban 35 százalékban jelenik majd meg a mesterséges intelligencia, az információ és adatfeldolgozás területén ez 65 százalék. A munkaköröknek bejósolhatóan 23 százaléka fog eltűnni öt éven belül. De az MI fejlődésével és térnyerésével a számok is folyamatosan változnak. Ami biztos, hogy brutálisan átírja a munkaerőpiacot. Az előadó fő üzenete a vezetőknek, HR-eseknek:
„A mesterséges intelligencia nem fogja felváltani az embert, de azok, akik használják, felváltják azokat, akik nem használják. Ne hagyjuk, hogy elmenjen mellettünk! ”
A felsőoktatás szerepe
Minden exponenciálisan változik. Hogyan tud mégis ebbe beleszólni, mit tud hozzáadni a felsőoktatás? Itt van a kritikus emberi tényező. Az ember a cégek folyamataiban fontosabb lesz, mint valaha, csak az változik meg, hogy mit csinál. Valójában kb. ugyanannyi embernek lesz munkája a jövőben is, mint eddig volt, csak lesznek olyan munkakörök, amik eltűnnek. Emiatt lesznek, akik egy darabig nem találnak maguknak megfelelő munkát. De összességében nagyobb hozzáadott értéket adnak majd az emberek a munkafolyamatokhoz. És ez a lényeg! Az értéket továbbra is az ember teremti kritikus és kreatív gondolkodásával.
Az információk mennyisége évente megduplázódik. Azt mondják, hogy egy év alatt több új információ keletkezik, mint az elmúlt ötezer évben összesen. De mindenhez hozzáférünk. Fogunk egy mobiltelefont, és bármilyen információ elérhető módon demokratizálódik, utána pedig elavul. Amit megtanultunk, pár év múlva már nem úgy igaz, vagy nem használható.
Akik ma kezdik az iskolát, azok később 65 százalékban olyan munkakörben fognak dolgozni, ami ma még nem létezik, de ha létezik is a munkakör – és ez a kulcs – másképp fognak dolgozni, mint ma tennék.
Akkor mi a felsőoktatás szerepe a jövőben? Kevin Manning felsőoktatás kutató azt mondja, hogy az egyetemek megszűnnek, nincs rájuk szükség. Minden információ hozzáférhető, mit tud ehhez hozzáadni az egyetem? Ágnes inkább úgy gondolja, hogy folyamatosan megszűnik a felsőoktatásnak az a funkciója, hogy a tudás forrása legyen. Régen az egyetem szentély volt, ahonnan jött a tudás. Amit ott hallottunk, az úgy volt még 100 év múlva is. De változik ez a szerep: lehet, hogy nem így fog kinézni, de nem kerül át minden az online térbe, mert az ember az ember marad. A közösség az, aminek nagy jelentősége van az egyén szempontjából. Az universitas szó lényege a tanárok és tanítványok közössége. Régen is ez volt és ma is az.
A formális oktatás modellje
Ágnes modellje szerint a változásra kell felkészíteni a hallgatókat. Aki nem figyel arra, hogy változik körülötte a világ, az benne marad egy dobozban, a világ pedig elhalad mellette. A folyamatos változás magas szintű frusztrációt okozhat az egyénekben. Meg kell tanulniuk, hogy ezt jól kezeljék. Ez is indokolja, hogy a közösségre és az egyetemre nagy szükség van.
1. réteg
A három rétegű modell szerint a mag a szakmai tudományos fundamentum biztosítása. Hiába érhető el minden információ bárhol, ettől még muszáj megtanulni az alapokat.
Minél több tartalom van valakinek a fejében, annál kreatívabban tud gondolkodni. Csak olyan dolgok között tudunk összefüggést találni, amelyek a fejünkben vannak.
Viszont a tudásanyag, a tananyag változik, és az egyetemeknek feladata, hogy aktuálisan tartsák ezt. Van olyan egyetem, ahol megtiltották a hallgatóknak a mesterséges intelligencia alapú alkalmazások használatát. Ez egyrészről rendben van, mert az oktató nem tudja nyomon követni, ellenőrizni tanítványa munkáját. Másrészről, hogyan tiltható meg az az eszköz, amit később a munkaerőpiacon használ majd munkavállalóként a hallgató? Nem elzárnunk kell a diákokat tőle, hanem megtanítani arra, hogyan használja úgy, hogy biztonságban érezze magát. Az egyetemnek inkább abban van szerepe, hogy szűrje azt a nagymennyiségű tudásanyagot, ami rendelkezésre áll. A gondolkodásmódot lehet bemutatni, és azt, hogy abban hogyan tudna eligazodni valaki, mik az alapok, mik azok a struktúrák, amiket tovább tud vinni majd, utána ebben a struktúrában lehet tovább építkezni. És bizony lesz olyan terület, amihez sokkal jobban fog érteni majd a hallgató, mint az oktató. Ez teljesen rendben van így. Egy alaptudást tud átadni az egyetem, de nem érezhetjük azt a végén, hogy készen vagyunk, ezt egy életen át folyamatosan fejleszteni, bővíteni kell.
2. réteg
A modell második rétegét a kompetenciák köre adja. 2023-ban tíz készségről mondták azt, hogy a legfontosabbak ahhoz, hogy a munkaerőpiacon jól teljesítsünk. Az elmúlt 10-15 év során változott ez a lista. Az úgynevezett humán készségek egyre előrébb kerültek. Most a legfontosabbak az analitikus és kreatív gondolkodás. A technológiai írástudás nincs a top ötben sem.
Az egyetem abban tud segíteni, hogy olyan környezetet, oktatást, kurzusokat biztosít, ahol ezek a készségek fejleszthetőek.
3. réteg
A modell harmadik rétegét a külső környezet, a humán tényezők képezik. Mit tehet az egyetem, hogy a munkaerőpiacon később sikereket érjenek el a hallgatók? Egy olyan környezetet kell biztosítania, egy közeget, ahol szociálisan találkoznak egymással az emberek, ahol megértik, hogy az adott tudományterületen belül hogyan beszélget egymással két professzor. A lényeg az, hogy az emberi interakcióra lehetőség legyen. Teljesen más élményt ad a személyes jelenlét és találkozás, teljesen másképpen történik meg a tanulás is. Hormonálisan más zajlik le az ember fejében. Sokkal hatékonyabb akkor az oktatás, ha élmény kapcsolódik hozzá. Az egyetemeknek ezt a közeget kell biztosítania a hallgatók számára, ahol nem magányosodnak el, nem érzik azt, hogy nem tudják követni a világot.
Zárásként egy jótanács nem csak Z generációsok számára.: „Sokan azért nem jutnak előre a ranglétrán, mert mozgólépcsőnek nézik azt. Igenis meg kell tenni a lépéseket hétről hétre, évről-évre, és ez az út vezet a sikerhez.”
