hero
2022. január 17. 18:00
A hatékonyság kárára megy vezetőként, ha gyakrabban koncentrálunk a gyengeségeinkre
A történelem során a híres vezetők inspiráltak, építettek, romboltak, csalódást okoztak, felhatalmaztak, megfélemlítettek, bátorítottak. Végtelenségig sorolhatnánk a karizmatikus vezetőket: Ghandi, Thatcher, Mandela, Merkel, Sztálin, Trump, Churchill. A kép vegyes, ami azonban közös: mindannyian hatást gyakorolnak. Lehet őket imádni vagy utálni, de az biztos, hogy egyedi erősségekkel és gyengeségekkel rendelkező vezetőkről van szó.

De mit is jelent vezetni?

Ha röviden összefoglaljuk: az emberek összehangolása és egy irányba való elmozdítása egy kívánt eredmény felé.

Azonban a vezetés több inspirálásnál, összehangolásnál és aktivizálásnál. A jó vezető olyan személy, aki kitűzi a célokat, de aztán segít a csapatának, hogy tehetségüket felhasználva el is érjék azokat. A nagyszerű vezetők nem vakok, ha a saját vagy mások hiányosságairól, gyengeségeiről van szó, csak tudják, hogy versenyelőnyük az erősségeikben rejlik.

Mindeddig előszeretettel kategorizáltuk a vezetőket ilyen vagy olyan, párba állított szempontok alapján. Ott vannak például a demokratikus – autokratikus, participatív (másokat a döntéshozatalba bevonó) – direktív (önállóan döntéseket hozó), pozíciós (ahol a vezető “hatalma” a pozíciójából, beosztásából fakad) – személyes (ahol a vezető személyisége és képességei alapozzák meg a hatalmát) vezetők.

De bárhogy is csoportosítgatjuk a vezetői stílusokat, több évtizednyi kutatás bebizonyította, hogy a legjobb vezetők nem rendelkeznek egyformán kimagasló képességekkel a vezetés összes területén.

Ehelyett remekül alkalmazzák az erősségeiket, és olyan emberekkel veszik magukat körül, akik kipótolják a hiányzó részeket.

Mi az az Erősségalapú Vezetés?

Tom Rath és Barry Conchie először 2009-ben kiadott könyvükben, az “Erősségalapú Vezetésben” foglalták össze az elmúlt évtizedek legátfogóbb vezetői kutatását. Elképesztő mennyiségű adaton mentek végig: ötven évnyi Gallup kérdőíven, húszezer interjún senior vezetőkkel és követőikkel, és több, mint egymillió csapatot tanulmányoztak világszerte. A megállapításaik pedig egy új szemléletmódban szintetizálódtak. 

A kutatás fókuszpontjában annak a vizsgálata állt, hogy mik azok az adottságok, amik leginkább közrejátszanak az eredményességben. A legjobb, legelhivatottabb vezető is hajlamos arra, hogy mindig “megjavulni” akarjon: gyengeségeit javítani, hiányosságait pótolni. Eközben pedig nem fordítanak kellő figyelmet arra, amiben már eleve jók: a tehetségeikre és erősségeikre.

Helyezzük tehát perspektívába, mit jelent a gyengeségeink javítgatása!

Gondoljunk egy sikeres pékség tulajdonosára. Nevezzük őt Ádámnak. 

Amikor Ádám szakácsiskolába járt, az volt az álma, hogy egyszer egy sikeres éttermet nyit, de volt egy bökkenő. Borzalmasan főzött. Minden tésztaételt odaégetett, és minden szárnyas fogást kiszárított. Ha azonban sütésről volt szó, csodálatos ételeket alkotott – senki sem volt jobb nála.

Ádámnak természetes érzéke volt a vezetéshez is, gyakran vonta be a többi diákot a projektjeibe, és segítette őket a tanulásban – akár emberekről, akár süteményekről volt szó, tudta, mit csinál.

És ami még fontosabb: felismerte, hogy amire eredetileg vágyott, az megváltozott.

A barátai és a családja is azt akarta, hogy Ádám kövesse az eredeti álmát. Az oktatói extra órákat ajánlottak neki, mert tudták, hogy így fejlődhet. A társai azt mondták neki, hogy dolgozzon keményebben, mondván: “Ádám, tudjuk, hogy jó vagy a sütésben. Te vagy a legjobb – egy született tehetség! De ezt felejtsd el. A te álmod a főzés. Csak tölts több időt azzal.“

Szerencsére nem hallgatott rájuk. Ádám megnyitotta a saját pékségét, felvett egy teljes munkaidős alkalmazottat, és sikeres üzletet épített.

A kívülálló szemszögéből könnyű látni, hogy Ádámnak mit kellett tennie.

Ádám ismerőseinek tanácsa, bár szívből jött, mégsem volt igazán jó: figyelmen kívül hagyták a benne rejlő tehetséget, és a gyengeségeit hangsúlyozták a középszerűség reményében. Ez az a fajta tanács, aminek a vezetők gyakran áldozatául esnek. “Töltsd az időd nagy részét a gyengeségeid fejlesztésével, hogy erősebb vezetővé válj” – holott valójában tudatosítani kellene ezeket a gyengeségeket, a bennünk rejlő erősségekkel pedig pótolni a hiányosságokat.

Ez a szemlélet jelenleg szembemegy a fősodorral – de megéri eltérni a megszokottól.

A leghatékonyabb vezetők:

  • Invesztálnak a saját (és beosztottjaik) erősségeibe
  • Összegyűjtik a legmegfelelőbb embereket, megalkotva a legütőképesebb csapatot
  • Meghallják és megértik a beosztottjaik igényeit, szükségleteit

A legképzettebb vezetők azonban nem olyan kerek egészek, mint ahogyan azt elvárnánk, és nem rendelkeznek egyformán kiegyensúlyozott erősségekkel. Sőt, továbbmegyek, mindegyikük teljesen egyedi, egyikük sem olyan, mint a többi. Ezt az Erősségalapú Vezetés határozottan megerősíti a kutatási eredményeiben:

  • Két vezetőnek sosem lesznek ugyanazok az erősségeik és a gyengeségeik.
  • Ha megpróbáljuk lemásolni egymás készségeit egy az egyben, annak az lesz az eredménye, hogy lekorlátozzuk magunkat.
  • Egy vezető sem lehet jó mindenben. Arra kellene figyeljenek, hogy használják az erősségeiket.

Mi ezt úgy neveznénk, hogy az erősségeiddel vezetsz: azokkal a dolgokkal, amelyek természetesek számodra, és amelyek segítenek a mindennapi sikerek elérésben. Amikor vezetőként tudatosan alkalmazod az erősségeidet, akkor kezd megváltozni az életed és azok élete, akiket vezetsz.

Hasonló tartalmakért látogass el az Eureka oldalára!