hero
A félreértések összjátéka: te milyen szemüvegen keresztül szemléled a világot?
Észrevettem, hogy vannak olyan megbeszélések, amik után a résztvevők olyan dolgokra kérdeznek rá, olyan dolgokat mondanak, ami nekem fel sem tűnt. Ez egy időben felettébb zavart, és magamban kezdtem keresni a „hibát”: vajon nem figyeltem? Hogy nézhettünk ennyire más mozit, nem ugyanazon a megbeszélésen ültünk? Hogy lehetek én jó fejlesztő szakember, ha ezt sem vettem észre? – ilyen, és hasonló kérdések cikáztak bennem. De mégis, hogy lehet? A teljesség igénye nélkül az alábbi főbb gondolatok fogalmazódtak meg azóta bennem.

Azt, hogy mit hallunk meg, mi hangosodik ki számunkra, függ attól, hogy:

  • milyen az életszemléletünk: hogyan viszonyulunk az élethez, magunkhoz, embertársainkhoz, pl. mi az élet célja, mi a szerepünk benne, milyen az emberképünk,
  • milyen értékeket vallunk és élünk: mi az, amiben hiszünk, mi az, amiért kiállunk és képviseljük azt,
  • mit élünk meg, ha a fentiek sérülnek, ha valaki akarva-akaratlanul nem tartja tiszteletben,
  • aktuálisan mi foglalkoztat bennünket, hova helyezzük a fókuszunk,
  • milyen mértékű elfogadás van bennünk az adott helyzettel, személlyel kapcsolatban,
  • mennyire tudunk jelen lenni, milyen lelkiállapotban vagyunk.

Ezek a felismerések kicsit megnyugtattak. Ugyanakkor emlékeztetettek arra, hogy mennyire fontos a pontos megfogalmazás, visszakérdezés, összefoglalás, a másik „működésének” ismerete.

Külső és belső adatgyűjtés

Jó, jó értem én, de mit tehetek, hogy egyre „tisztábban” jusson el hozzám a valódi üzenet? További támpontokat adott - a coaching tanulmányaim során megismert - adat-értelmezés-ítélet megközelítése, és a tudatos jelenlét.

Elkezdtem ezeket gyakorolni, tudatosabban jelen lenni a megbeszéléseken. Már nemcsak azt követtem, hogy mi a beszélgetés célja, mik a főbb pontjai (szerintem), mi a következő lépés, konklúzió, hanem azt is, hogy mi történik a megbeszélés alatt. (Ez főképp a számomra kevésbé izgalmas beszélgetéseket helyezte más megvilágításba.)

Külső, belső adatokat gyűjtöttem. Ez az elején nehezen ment, de gyakorlással lassan belejöttem.

A külső adatok, olyan tényszerű dolgok, melyek megfigyelhetőek, nem társul hozzájuk ítélet, vélemény – visszaadom, ami van, úgy, ahogy van. Ilyen adat volt például, hogy ki mit mondott, ki mit csinált (pl. ásított egyet, 3 perc alatt ötször nézett rá a telefonjára, mikor felszólalt, kihúzta magát, gyorsabban vette a levegőt stb.).

A belső adatok azok, amelyek azt mutatják, hogy amit láttam, hallottam, mit észleltem a külvilágból, hogyan hatott rám, mit váltott ki belőlem – vélemény, magyarázat nélkül, az érzéseink, érzetünk. Ilyen pl. amikor azt mondta, hogy… - elkalandoztak a gondolataim, szaporábban vert a szívem, boldogságot éreztem, mély lélegzetet kellett vennem stb.

Miben segítettek ezek a megfigyelések? 

Abban, hogy amikor látok, hallok, észlelek valamit, akkor abból ne vonjak le rögtön következtetést, ne értelmezzem. Ne az automatikusan bekapcsolódó múltbeli tapasztalataim, szűrőim alapján vélt jelentést tulajdonítsam neki. Először győződjek meg róla, hogy az értelmezésem megfelelő (ha célom az értelmezés).

Ezzel jól el lehet játszani, alternatívákat kigondolni... Ha például maradunk a „3 perc alatt ötször nézte meg a telefonját” példánál, akkor az az automatikus válaszom, hogy nagyon unja a megbeszélést és nézi, mikor lesz már vége. De mi van, ha azt nézi, mikor kerül sorra, vagy vár egy fontos üzenetet, vagy ő is adatokat gyűjt valakiről…? Ugye, mennyi minden lehet? És még folytathatnánk… Persze lehet több adatunk, ami egy-egy értelmezésben megerősíthet minket.

Az ítélkezés melegágya 

Sajnos, ha nem figyelünk, akkor van, hogy az értelmezéseknél nem állunk meg és ítélkezünk. Megcímkézzük az adott embert, „rásütjük”, hogy milyen is ő, akár úgy is, hogy alig észleltük őt. Jelen példánál maradva azt mondhatnám, hogy ez az ember tapintatlan és bunkó, mert a megbeszélés alatt végig a telefonját nézegette. Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy akarva akaratlanul eljutott idáig…

És hogy jön mindez az eredeti kérdésemhez? Megerősített abban, hogy a külvilág ingerei, egymás megnyilvánulásai milyen színes palettán, különbözőképpen jutnak el hozzánk, és hogy mielőtt levonnánk egy-egy szerintünk helyesnek vélt következtetést, ne adj Isten ítélkeznénk, mennyire fontos, hogy meggyőződjünk a feltételezéseink helyességéről. Tágítsuk a határainkat, tudatosan válasszuk el a tényeket a ránk gyakorolt hatásaiktól. Ha pedig megbeszélést vezetünk, foglaljuk össze és emeljük ki a főbb üzeneteket, kérdezzünk vissza, hogy csökkentsük a párhuzamos mozikat.

Ha eljutottál a cikk végére, akkor már biztos lett a cikkel kapcsolatban külső, belső adatod. Lehet, már értelmezésed is született, esetleg ítélkeztél? Hogy vagy most ezzel?

A cikk eredetileg a Legacy Kft. blogján jelent meg.