Válasz:
Fordítsuk meg a kérdést: vajon egy sikeres gyermeknek sikeres-e a szülői háttere? És egy nem sikeres gyermeknek lehet-e sikeres a szülői háttere? Mindegyik esetben azonos a válasz a fő kérdésre adandó válasszal: igen is, meg nem is. Túlságosan sok tényezőtől függ a siker.

Idézzünk fel néhány kapcsolódó problémát.

Vajon az apa sikeressége a fontos, vagy az anyáé? A gyerek szülőkkel azonosulási folyamatai a szülői sikeresség követését el is utasíthatják és el is fogadhatják bármelyik oldalról. Eleve kudarcérzettel tölthetnek el egy gyereket, de akár ösztönözhetik is. A rendszerváltás utáni sikeres vállalkozók gyermekei mindkét fejlődési irányra adnak példát.

Ha sikerességnek az számít, hogy felülmúlja-e valaki a szülőket, akkor a statisztika azt mutatja, hogy többen lesznek kevésbé sikeresek, mint ahányan felülmúlják a szüleiket. A genetikai háttér sem érdektelen, de az is a regresszióról szól, azaz többnyire kevésbé lesznek tehetségesek az utódok, mint a szülők. Arról nem is szólva, hogy sikeresség és tehetség között van ugyan korreláció, de nem különösen erős.

De mit is értünk sikeresség alatt, mivel mérjük a sikert? Pénzzel, javakkal, pozíciókkal, hatalommal, ismertséggel? És meddig: legyünk már fiatalon sikeresek, vagy korai sikeresség után legyünk kiégettek? Tudunk-e életünk végéig sikeresek maradni? Vagy a sikeresség utáni vágyunk örökre kielégítetlen marad, szinte függetlenül a valódi sikerünktől? Egyáltalán, felismerjük-e a sikerünket? Vagy mások mondják? Ismerjük-e a sikeres életek végét? Csodagyerekből csodafelnőtt lesz? Vagy talán az a csoda, hogy a csodagyerekből egyáltalán átlagos felnőtt lesz?

A szülők természetszerűen büszkék a gyerekükre, szeretnék viszontlátni saját vélt sikerességük megismétlődését a sorsában. Van, ahol saját példájuk követésére sarkallják őket, vagy éppen önmagukat mint felülmúlandót állítják a gyerek elé, nehogy ő is sikertelen legyen. Ki-ki megtalálhatja saját gyermekkorában, hogy őt milyen küldetéssel bocsátották útjára. És változékony az a mód is, ahogy a családi küldetés megvalósításában támogatják a gyermeket, ami a kérlelhetetlen teljesítményszigortól a bizonytalanságot okozó ráhagyásig terjedhet. Lehet a támogatás környezeti jellegű, mint például gazdasági és életháttér-lehetőségekkel tele, erőforrásokkal gazdag. De ettől még nem lesz senki sikeres, ezeket célszerűen kell használni a siker érdekében.

Nem a szülő sikeressége a döntő, hanem az, hogy engedi-e a gyerekét kibontakozni, illetve nyújt-e ehhez segítséget. Más szóval lehetővé teszi-e, hogy a gyerek a saját képességei szerint tudja megtalálni a vágyai szerinti életcélt, és el is tudja azt érni. Az elérésben pedig segíti, ha a gyerek felé reális teljesítményelvárásokat fogalmaz meg, és megállapodásokkal és a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával segíti megtanulni a teljesítmények megvalósítását. Kísérje az életteljesítmények útján, így talán az élete végén is sikeresnek fogja érezni magát, nem csak az elején.