hero
Te most úgyis otthon vagy, ráérsz, nem?!
A Covid hihetetlen sebességgel katalizálta a munka színterének átalakulását. 2020 tavaszán számos cégnek kellett hirtelen home office-ra átállnia, és emberek milliói rögtönöztek dolgozósarkot otthon, és balanszíroztak családi élet és a munka között. Azóta fokozatosan megtanultunk együtt élni a járvánnyal és a kialakult új normákkal, aminek része az is, hogy sok cég teljesen vagy részben megtartotta a home office intézményét.A környezetpszichológia tudománya szerint nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgozunk, hiszen a fizikai környezet ugyanúgy formálja a viselkedésünket, mint például a személyiségünk. A környezetpszichológia hazai alapítójával és legnevesebb itthoni szakértőjével, dr. Dúll Andreával beszélgettünk a munkakörnyezetek múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

– Tapasztalatod szerint mennyire jellemző, hogy a cégek gondolnak arra, hogy fontos, milyen munkakörnyezetben dolgozunk, és igyekeznek optimális fizikai környezetet kialakítani? Környezetpszichológusként milyen megkeresésekkel találkozol?

– Mindig volt érdeklődés a téma iránt, de a Covid alatt ez valamelyest felerősödött. A legtöbb kérdés arra irányult, hogy általánosságban mit lehet tenni azzal, hogy a home office-szal betüremkedett a munka a magánéletbe és fordítva. Az is többször felmerült, vajon a home office jutalom-e vagy büntetés, illetve milyen irányban befolyásolja egy munkavállaló lojalitását az, hogy nem az irodában dolgozik. Elsősorban interjú vagy podcast formájában kaptunk megkereséseket környezetpszichológusként, ennek ellenére nem tapasztaltuk azt, hogy áttörés következett volna be a téma iránti kíváncsiságot tekintve, pedig a szakmának erős állításai vannak. Például, hogy nem egy működő koncepció az, hogy „fentről” kitalálja a cégvezető, hogy milyenek az optimális irodai terek… Rengeteg olyan pszichológiai folyamat játszódik le a személy és környezete viszonyában, amelyről még csak tudomást sem veszünk. Nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan nem tudatosuló folyamatokat, mint a helytulajdonlás élménye (egyfajta kötődés egy adott helyhez – a szerk.) vagy a territoriális viselkedés (a saját terünk határainak kijelölése és védelme). 

– A járványhullámok közben és után több cég visszarendelte a dolgozóit az irodába minimum heti egy-két napra, pedig lehet, hogy a dolgozók hatékonyak voltak otthon és jobban szerették a home office-t. Felmerül a kérdés, hogy mi vezérli ezt: a cégek nem bíznak a hazaengedett munkaerőben? Nem szeretnék, hogy kárba vesszenek a kibérelt épületek?

– A benyomásomat tudom elmondani: biztosan a gazdasági kényszer is egy fontos tényező, hogy az irodaházak ne álljanak üresen. Azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a cégekben is van egyfajta viszonyulás, kötődés az épülethez, amely otthont ad nekik, „ezek vagyunk mi”, persze ez ritkán tudatosul. Érdemes egy ilyen döntésnél komolyan figyelembe venni, hogy egy adott cég humán erőforrása miként vélekedik a home office-ról, irodai munkavégzésről, mire van igényük és mit nem szeretnének, illetve milyen jellegű munkát végeznek (erősen kooperatív vagy elmélyült egyéni feladatok jellemzőek inkább stb.). Kérdezzük meg őket! Fontos, hogy mivel a környezetünkhöz való viszonyunk legtöbb szintje nem tudatosul – ami azt jelenti, hogy nem olyan egyszerű előhívnunk, szavakba öntenünk –, ezekre a kérdésekre ügyesen, szakértői segítséggel tudunk érdemleges válaszokat kapni.

– Mit gondolsz, igaz a következő állítás? „Be kell menned egy irodába, ha hatékonyan akarsz dolgozni.”

– Valamilyen szempontból igaz, máshonnan nézve pedig nem. Az ember mindenhez tud alkalmazkodni, Covid alatt is gyorsan álltunk át arra, hogy otthon rendezzünk be irodai tereket. Le a kalappal az emberek előtt, elképesztő pszichológiai alkalmazkodás ment végbe az elmúlt két évben. Az tagadhatatlan, hogy a home office-nak számos nehézsége van: jelen vannak a családtagjaink, személyes tárgyaink és a ház körüli teendőink, folyamatosan meg kell osztani a figyelmünket ezek között. A járvány elején meg kellett birkóznunk a megfosztottság érzetével is. Nem mehettünk be az irodába, nem számíthattunk a jól ismert ritmusra, amely keretet ad a napnak: felkelek, elindulok, dolgozom, hazatérek. Most, hogy már sajnos megszoktuk a Covid alatti életet és újra elfoglaltuk az irodákat, vissza kellett szoknunk a régi kerékvágásba. Jól bejáratott, biztonságot adó normákat elengedni és újakat kialakítani nehéz feladat, főleg ha ilyen rövid idő alatt kell váltani a kettő között, ez önmagában alááshatja a produktivitást.

– Min múlhat, hogy hol vagyunk produktívak? 

– A hatékonyság fontos, de nem egyszerűen mérhető fogalom. Ott van benne a pszichés állapotunk, személyiségünk, a helyzet, amelyben tudunk dolgozni: lehet fáradtan is nagyon jól teljesíteni, és az sem mindegy, hogy egy eredményt 2 vagy 12 óra munkával tudunk leszállítani. Magyarázhatja a produktivitás mértékét a környezetpszichológia kiemelt témája, a személy–környezet összeillés. Ez triviálisnak tűnhet, de nem az. Például a Covid igencsak eltolta a napi ritmusszabályozást: elcsúszott a már említett napi rutin, sokan hajnali 4-kor ugyanolyan aktívak voltunk, mint délután. Itt elemi ingerekről beszélünk, hogy nem úgy és nem addig ért minket a napfény vagy a levegő ionáramlása, ahogy azt korábban megszoktuk. A produktivitás attól is függ, ki mennyire tűri a monotóniát, milyen a társas kontrollja, helykontrollja (tud-e elmélyülten dolgozni a káosz tetején vs. síri csend szükséges a hatékonysághoz).

Megint csak tényező, hogy valaki introvertált vagy extravertált. A home office lehetőséget adott az érvényesülés más/új formáira: lehet, hogy személyes meetingen sosem lett volna bátorsága vagy tere felszólalni néhány introvertált kollégának, de Zoom-chaten mernek kérdést feltenni, meglátást közölni.

– Az előbb említett személyiségbeli tényezők mellett serkentheti a produktivitást, ha helyet változtatunk?

– Igen, szerepet játszhat a hatékonyságban a változatosság. Akár a lakáson belüli mozgás, akár az, hogy beutazunk az irodába. Van annak egy erős facilitáló hatása, amikor felkészülünk, odahaladunk, megérkezünk a munka terébe.

– Egyes felmérések és fórumok szerint a jövőben az irodáknak felerősödik majd egy funkciója: a kollaborációs tér biztosítása, amibe beleértjük az informális beszélgetéseket is. Mennyire kell támogatnia egy munkáltatónak a munkahelyi csevegést két feladat között? Hogyan kommunikáljon erről az alkalmazottaknak a vezetőség?

– Munkáltatóként először is alaposan megvizsgálnám a munkafolyamatokat, mert a téma vállalatspecifikus. Egy ilyen elemzést követően meg tudjuk állapítani, hogy milyen környezet tudná legjobban támogatni ezeket: mi fér bele design és helyhasználat szempontjából. Itt is érvényes, hogy be kell vonni a dolgozókat, kérdezzük meg őket előzetes tapasztalataikról, preferenciáikról, mert sokkal hatékonyabb lesz, amit együtt hoztunk létre. Így gyümölcsözőbb valami jót és funkcionálisat alkotni, mint magányosan, „felülről”.

(…)

Szívesen olvasnád tovább? Az interjú eredetileg az Üzlet és Pszichológia április-májusi számában jelent meg, melyet megtalálsz az újságárusoknál vagy megveheted digitális formában ittis.