„Szívesen lennék a startupok Grétsy Lászlója”
Heti több ezer e-mail, bejelentkezés, kérés, tanács, melyek száma a Cápák között című műsorral csak megugrott. Balogh Petya, az NNG korábbi alapító-társtulajdonosa, jelenlegi startupper, befektető, mentor kiteheti a „megtelt” táblát. Sok tucat startup menedzselésének egyik legfőbb tanulsága, hogy akkor akad el a cég, ha a cégvezető elakad, ennek pedig többnyire lelki okai vannak…

Átlagban naponta/hetente/havonta hány ötlettel kopogtatnak be hozzád?  

Hetente körülbelül egy tucat értelmezhető startup talál meg. A többit nem is számolom. De tele van minden kezem, tele a naptáram és a falam is a portfóliócégek logóival, így szinte tartósan a „MEGTELT” tábla fogadja az érdeklődőket a cégem oldalán. De azért valahogy 5-10 cég mégis minden évben érkezik a portfólióba.

És a Cápák között című műsor után? Van különbség a megkeresések számában és/vagy minőségében?  

Balogh Péter

A Cápák között műsor nagyban befolyásolta ezt. Jelenleg a felületeimre rekordmennyiségű komment, üzenet és e-mail érkezik, heti háromezer körül, de ez nyilván nem mind üzletileg hasznos vagy releváns. Sokan inkább kérdeznek, tanácsot kérnek vagy csak visszajeleznek. A szélesebb népszerűség egyértelműen sokkal több kevésbé releváns megkereséssel jár, de a „szakma” is nézi a műsort, azaz startupok és befektetők is. De aki nem nézi, az is tud róla, illetve a show kapcsán nagyot nőttek a saját csatornáim (LinkedIn, Facebook, Insta, TikTok, Youtube) elérései is, így azokat is jobban elérem a tartalmaimmal, akik nem nézik a műsort.

Milyen új jelenségekkel találkozol, amióta még ismertebb a neved befektetőként?  

Az ilyen szintű érdeklődés elég új nekem, nem tartom magam médiaszereplőnek, celebritásnak. Viszont egyre jobban magamra találok a szakmáját jól kommunikáló, szélesebb réteghez eljutó szakértő szerepében. Ha szabad ilyet mondani, szívesen lennék a startupok Grétsy Lászlója. És talán ehhez kapcsolódik az, hogy minél több tudást, tapasztalatot osztok meg, annál többen kérdeznek olyanok, akik elindulnának a vállalkozói úton, és olyanok is, akik már ezen haladnak. De egyre több a segítségért kiáltó, kétségbeesett ember is, aki azt reméli, hogy én fogom őt és a családját anyagilag megmenteni. Hasznos a szakmán belüli ismertség, elismertség és bizalom. Az engem megkereső startupok felkészültebbek „belőlem”, tudják, hogy miért akarnak velem dolgozni. Így nagyon jó alapítók is megtalálnak, akik nem „egy befektetővel”, hanem „Balogh Petyával” akarnak együtt dolgozni.

Mi az, ami lexikálisan tanulható ebből a szakmából, mi az a képesség, ami fejleszthető, és mi a tehetséges kockázatitőke-befektető veleszületett képessége?  

Az angyalbefektetőség mint szakma még nagyon gyerekcipőben jár itthon. A korai fázisú befektetések nagyon rizikósak, semennyire sem likvidek, és hosszú idő után, jellemzően a cég eladásával térülnek meg. Emiatt kell hozzá egy nagy adag türelem és optimizmus. És hogy mivel érdemli ki a szakma az „angyal” jelzőt? Azzal, hogy előbb kell hinnie egy vállalkozás sikerében, mint hogy arra bármilyen bizonyíték lenne. Emiatt kell hozzá bőven emberismeret, hogy kiről hiszem el, hogy meg tudja majd csinálni. És mivel a közös munka akár egy évtizednél is tovább tart, ami alatt lesznek bőven nehéz helyzetek is, kell hozzá bizalom és kedvesség is. 

A jó angyalbefektetőt a rossztól az különbözteti meg, hogy hogyan reagál a nehéz pillanatokban. Segít a csapatnak, vagy nekimegy? 

Ez egy lassú folyamat, a legrosszabb döntéseinket lehet, hogy fél éven belül felismerjük, de a legjobbakat csak egy évtized után tudjuk igazán kielemezni. Azaz hihetetlenül fontos a tapasztalat és a kitartás is. És persze sok pénz kell hozzá, mert ebből a tevékenységből nincs árbevételünk, az első „exitig” (cégeladásig) csak befelé áramlik a pénz, kifelé nem.

Kockázatitőke-befektetőként szerinted mi a te szupererőd, különlegességed, ami megkülönböztet a konkurenciádtól?  

A kockázati tőke „nagyhalai”, a VC-k sokkal inkább banki, finanszírozási háttérrel rendelkeznek. Ők a pénz adminisztrálásához értenek jobban, és többnyire nem a saját pénzüket kockáztatják. Nekik is vannak befektetőik, akiknek ők egy szolgáltatást adnak el, a startupba fektetés lehetőségét. Én fordítva ültem fel erre a lóra. Számomra a startup vezetője, a vállalkozó az ügyfél. Én velük vagyok az elejétől a végéig, minden ponton támogatva, segítve őket. Ennek része az is, hogy én közösséget építek, összekötöm a portfóliónk cégeit, oktatásokat, workshopokat és partikat szervezek nekik. Évente – ha a Covid engedi – két alkalommal a teljes portfóliót meghívom a házamba, nyáron medencés bulit tartunk, télen a házban borozunk. A legutóbbi alkalommal körülbelül hatvan fő jött el hozzánk. Szerintem a cégvezetők rengeteget tudnak egymástól tanulni és inspirálódni. De fura módon szinte én vagyok az egyetlen befektető, aki ebben hisz, és aktívan tesz a portfóliója közösséggé alakításáért.

Hány év gyakorlat után alakult ki benned az az identitás, hogy te profi vagy abban, amit csinálsz?

Még nem hiszem, hogy igazán profi lennék, de mindennap rengeteget tanulok erről. Valószínűleg még tíz év múlva is rengeteg új dolgot fogok tanulni. De azt is gondolom, hogy valamivel előtte járok a hazai szakmának, egyszerűen azért, mert korábban kezdtem és többet láttam már. És ezzel együtt jár egyfajta felelősség is, hogy ezt a tudást megosszam. 2020. év végén jutottam el arra a pontra, hogy elkezdtem a tudásomat rendszerezni és tanfolyamokat szervezni startupoknak és befektetőknek is, hogy átadhassam nekik mindazt, amit sikerült megérteni a világomról.   

Volt olyan ötlet, amire azt gondoltad, hogy miért nem neked jutott eszedbe?  

Inkább a másik véglet jellemző. Rengeteg ötletem van, de nincs idő őket megvalósítani. Persze befektetőként már nem is reális, hogy én magam valósítsak meg bármit, hiszen negyven cég mellett nem maradna rá idő.  

Programozóból váltál angyallá (és cápává), tudom, sztereotípia, de nagy valószínűséggel a programozó és a pszichológus szakma kevés dologban hasonlít egymásra. Neked most mennyire kell „pszichológusnak” is lenned?  

Nagyon. Az időm legnagyobb részében startupvezetőket mentorálok. És én abban hiszek, hogy egy cég és a vezetője csak együtt tud fejlődni. Ha a vezető elakad, a cég is elakad. Azt gondolom, hogy ha a cég elakadt, akkor ott mindig van egy személyes elakadása a vezetőnek. Egy tanulság, amit nem tudott levonni, egy felismerés, amit még nem élt meg, egy változás benne, hogy másképp gondoljon a cégére. 

Ezért a mentorálások elkerülhetetlenül a cégvezetők lelkével, gondolataival is foglalkoznak. Ez néha fontosabb, mint a számok és a tények.

Lehet százalékolni, hogy egy megállapodás során mennyit számít az ötlet és mennyit az emberi tényező?  

Igen. 99 százalék az ember. Jó embernek előbb-utóbb lesz jó ötlete, és észreveszi, ha rossz irányba indult. Aki kitartóan rossz irányba megy, ott az emberi tényezővel van a baj.

(…)

Szívesen olvasnád tovább? Az interjú eredetileg az Üzlet és Pszichológia február-márciusi számában jelent meg, melyet megtalálsz az újságárusoknál vagy megveheted digitális formában itt is.