Sok éve foglalkozom csapatokkal és csoportokkal a felsőoktatásban és az üzleti szférában egyaránt, és ezt a munkámat hivatásomnak is tekintem. Mindig érdekelt, hogy mi lehet a siker titka, mitől lesz sikeres egyik vagy másik aspiráns, és hogyan tudok én, mint fejlesztő szakember ehhez a lehető leghatékonyabban támogatást nyújtani.
Nagy izgalommal és érdeklődéssel vettem kézbe nemrég Barabási Albert-László Képlet című könyvét, mely „A siker egyetemes törvényei” alcímmel ismerteti annak legfontosabb összetevőit (a szerzővel készített interjúnk itt olvasható - szerk.). A szerző Brian Uzzit idézve mutatja be azt a kutatást, amely több száz musical útját vizsgálta meg, azonosítva a siker és a kudarc összetevőit. Hogy miért pont a musicaleket? Hiszen a musicalek kapcsán nagyon sokszor csak a sztárok nevét jegyezzük meg, ki volt a rendező, a zeneszerző, ki volt a színésznő/színész, aki játszott benne. Pedig ezek a sikerek egyáltalán nem a sztárokon múlnak, sokkal inkább azon a csapaton, aki mögöttük áll.
A kulcs: a megszokott és az új megfelelő "adagolása"
Brian Uzzi szerint a csapat sikerét az úgynevezett stratégiai egyensúly (sweet spot) határozza meg, ami múlik egyrészt a kulcsfontosságú szerepek betöltésén a csapatban, a „megszokott” és az „új”, vagyis a „konvenció és az innováció” megfelelő arányán mind a kapcsolatokban, mind az ötletekben és módszerekben.
Vedres Balázs, aki a CEU oktatója, kutatója is hasonló eredményekre jutott, amikor együtt játszó zenészek, majd videojáték-fejlesztő csapatok sikerének kulcsát kereste. Arra jutott, hogy a siker kulcsa a tagok közötti tapasztalatok egyezőségén és különbözőségén, valamint a kapcsolatok minőségén is múlik. Sokszor csak a szoros barátságok tudják a nagyon eltérő tapasztalati háttér okozta jelenségeket áthidalni, ez azonban időnként akár kockázati tényezője is lehet a belterjesség kialakulásának.
A sokféleség elengedhetetlen a sikerhez
Vedres Balázs szerint a „sokféleség, az újoncok és régi motorosok, a nagyon jó barátok és a felszínes ismerősök, akik most dolgoznak együtt először, mind kellenek ahhoz, hogy egy csapat sikeres legyen”.
Aztán amikor megvan a zseniális csapat, akkor a legfontosabb feladat onnantól a vezetőé, hiszen – és ez egyrészt evidenciának is tűnik – de James Bagrow közel 150 000 önszerveződő csapatot megvizsgálva, kutatásokkal is alátámasztható módon igazolta, hogy minél inkább szívén viseli a vezető a csapat sikerét, és minél dominánsabb szerepet játszik benne, az annál sikeresebbé válik.
A sikerhez a zseniális csapat sem elég... ha a vezető nem teszi bele szívét-lelkét.
Fejlesztő szakemberként és vezetőként ezek szerint arra nagyon sok figyelmet kell fordítanunk, hogy a csoportok és csapatok
1. megtartsák a régi motorosaikat,
2. folyamatosan támogassák az innovációt és a kreativitást új tagok bevonásával, mindezek lehetőleg akár különböző generációk tagjai is legyenek, növelve a diverzitást,
3. időnként akár külsősök bevonásával és az ő tapasztalatukkal és meglátásukkal gazdagítsák a csapat munkáját,
4. ezeken túlmenően az együttműködés fejlesztése és hatékonysága érdekében tartsák fókuszban a tagok közötti kapcsolatok minőségét.
Ez a munka nem könnyű, mindehhez a vezetőknek számos, a csoportos fejlesztő szakemberek által birtokolt tudásra, módszertanra, eszközökre és kompetenciákra van szüksége.
Véleményünk szerint a jövő sikeres csapatainak eredményes vezetői számára elengedhetetlen, hogy
– rendelkezzenek csoportvezetési alapokkal,
– helyén legyen a szereptudatosságuk és a szakmai önismeretük,
– felismerjék a csoportdinamikai jelenségeket, és tudjanak is vele mit kezdeni,
– ismerjék a csoportfejlődés fázisait és azok speciális fejlesztési igényeit,
– tudják, hogyan kezeljék az ellenállást,
– azonosítani tudják, milyen fejlesztési eszközre van szükség az adott csoport és tagjai számára,
– esetleg egy-egy tréninget ők is meg tudjanak tartani,
– valamint magabiztosan tudjanak workshopokat, értekezleteket, meetingeket facilitálni kollégáik számára.
