hero
Tóth Barbara
Becsült olvasási idő: 1 perc
Mi az oka annak, hogy a mai huszonévesek nem hisznek magukban?

Az imposztorszindróma nem újkeletű jelenség, azonban a Z-generáció talán még a korábbi generációknál is érintettebb lehet benne. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a mai huszonévesekre sokkal jellemzőbb az, hogy kétségbe vonják a saját teljesítményüket és nem hisznek magukban az elért sikereik ellenére sem? Tóth Barbara írása havi témánk kapcsán.

Az imposztorszindrómáról

Az imposztorszindróma egy olyan pszichológiai jelenség, mely során az egyének megkérdőjelezik a saját teljesítményüket, úgy érzik, nem érdemlik meg a sikereiket. Nem hisznek a saját képességeikben és rátermettségükben, önmagukra csalóként vagy szélhámosként gondolnak, és félnek attól, hogy egyszer le fognak lepleződni a külvilág előtt. Az imposztorszindróma jelentős stresszel és szorongással társul, így mind lelkileg, mind testileg megterhelő lehet az érintettek számára.

Miért lehet a Z-generáció különösen fogékony erre a jelenségre?

1. Folyamatos teljesítménykényszer: A Z-generáció bizony nincs könnyű helyzetben, ha teljesítményről és elvárásokról van szó. Míg az X és az Y-generációnál fiatalként többnyire az volt az elvárás, hogy menjenek egyetemre és találjanak egy jó állást, addig a mai fiataloknak sokkal több dolognak kell megfelelniük. Vegyük például a nyelvvizsgát, ma már az, hogy valaki rendelkezik egy angol nyelvvizsgával, egyáltalán nem számít kiemelkedőnek, ez gyakorlatilag a nulladik szint, tehát a mai fiataloknak érdemes legalább két nyelvvizsgát abszolválniuk. Illetve ma már sokkal előbb válnak anyagilag függetlenné a huszonévesek, melyet fenntartani egy kezdő fizetéssel nem olyan egyszerű dolog. Továbbá a Z-generációba bele van sulykolva, hogy sikeresnek kell lenniük, hiszen mindenhol ez jön velük szembe, legyen szó például könyvekről vagy különböző műsorokról.

2. Túlzott maximalizmus: Mivel a Z-generációnak annyi téren helyt kell állnia, érthető, hogy szeretnének mindent a lehető legjobban csinálni, és igyekeznek 110%-on teljesíteni. Azonban a túlzott maximalizmus még egy plusz nyomást rárakhat a vállukra, ami hosszú távon nem túl kifizetődő.

3. "Nem vagyok elég jó" érzése: A teljesítménykényszer és a maximalizmus könnyen eredményezheti azt az érzést a fiatalokban, hogy nem elég jók, nem elég rátermettek, hiszen, ha ennyi helyen próbálnak meg egyszerre helytállni, előbb utóbb valamelyik területen romlani fog a teljesítményük. A teljesítményrontást pedig a túlzott maximalizmus miatt hajlamosak lehetnek kudarcként elkönyvelni.