hero
Karaktergyilkosságok nyomában: végy egy vádpontot és fűszerezd ízlés szerint!
Interjú Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakértővel, akivel a novemberben megjelenő új könyve kapcsán beszélgettünk. Mi az a karaktergyilkosság és kinek áll érdekében elkövetni? Mit tehetünk, ha már bekövetkezett a baj?

Mit hívunk karaktergyilkosságnak?

Egy személy hírnevének szándékos és tudatos rombolását, amit egyfajta becsületgyilkosságnak is nevezhetnénk. A karaktergyilkosság egy olyan akció, mely tudatosan felépítve egy kiválasztott személy hitelrontását célozza. Bár egy véletlenszerű esemény is rombolhatja az ember reputációját, ám ha nincs egy ellenérdekelt fél és tudatosság mögötte, akkor az nem ebbe a kategóriába sorolható.

Mióta használjuk ezt a kommunikációs stratégiát?

Rendkívül régóta. Egyiptomi fáraóktól kezdve a középkoron át számos híres eset ismerhető, azaz az egész történelmen végigvonul maga a jelenség. Az eszközök időközben változhattak, finomodhattak, ráadásul a digitális technológia is belépett ebbe a folyamatba, de a mozgatórugó és a működési mechanizmus nagyon hasonló. 

Melyek a leghíresebb karaktergyilkossági esetek?

Az egyik leghíresebb eset a francia forradalom idejére tehető és Marie Antoinette francia királynéhoz kapcsolódik. Ekkor nehéz időszakot élt át a köznép, és a bajok forrását a szóbeszéd szerint a túlköltekező, érzéketlen királynéra fogták. Ebben az időben már széles körben elterjedtek a lejárató kampányok, karikatúrákon, pamfleten, lejárató dalokon keresztül. Egy másik híres és érdekes példa Ehnaton fáraó esete, aki elfordult a hagyományos egyiptomi vallástól és alattvalóitól egy új hitrendszert követelt. Halála után eltávolították a szobrait, törölték a királyokat felsoroló listákról és az általa alapított fővárost is elhagyták. Ez az emlékezetből való kitörlés módszere. Hazai példának pedig Puskás Öcsit mondanám, akiről disszidálása után olyan dolgokat terjesztettek, mint hogy pénzéhes, hűtlen, elhízott, azaz ki akarták kezdeni a megbecsültségét.

Mit gondolsz, bárkit el lehet lehetetleníteni? Vagy van olyan személyiségjegy, ami megvédhet minket?

Vannak olyanok, akik védettebbek a támadásokkal szemben. Őket úgy hívják, hogy ’teflonarc’, mert minden lepereg róluk. Próbáljuk megérteni, milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek azok, akiket kevésbé fog meg egy ilyen lejáratási akció. Számít természetesen, hogy mi az elkövetett eset, az igaz-e vagy sem, illetve milyen súlyú dolog ez. Összességében azt lehet észrevenni, hogy a karizmatikus, nagy hitelességet felépített személyiségek, akik közkedveltségnek is örvendenek, jobban ellen tudnak állni a támadásoknak. Tipikusan teflonarcnak tartják például Bill Clintont, aki nem bukott bele a hűtlenségi botrányába, ugyanis ez az amerikaiak szerint beletartozott az elnök szívdöglesztő, jóképű imázsába. De ilyen Zuckerberg is, akit szintén számos támadás ért már, de ezek nem csorbították hírnevét.

Mitől lesz sikeres egy karaktergyilkosság?

A kulcs az, hogy centrális tulajdonságra vonatkozzon a támadás, azaz valami olyan dologra mutasson rá, ami az illető karakterjegyéhez nagyon szorosan kötődik. A másik fontos dolog pedig, hogy a támadás hihető legyen, ne érezzük előrángatottnak. Az egyik példa erre Schmitt Pál lemondása. Amit ő fő programjaként hirdetett, az az életen át tartó tanulás, így nem volt igazán védhető, amikor plágiumbotránya napvilágot látott. Szájer esetében pedig a közvetített üzenet, azaz a konzervatív értékek képviselete nagyon élesen ellentétben áll azzal, amivel lebukott. Ezekben a példákban egy centrális tulajdonságot támadtak és az üzenetek hihetősége is megvolt.

Mik a leggyakoribb témák, amikre a támadások a leggyakrabban épülnek?

A magánélet az egy kulcsterület, mert nagyon izgi, szeretünk leskelődni. A másik a korrupció, a gazdasági visszaélések, a hatalommal való visszaélés. Ezenkívül az egészségi állapot is visszatérő támadási felület, nem a legelegánsabbak közül való. Az, hogy például mentálisan elég friss-e valaki egy bizonyos korban vagy a meglévő betegségei alkalmassá teszik-e az illetőt.

Az üzleti életben mik a leggyakoribb példák?

Számos érdekütközés adhat alapot az üzleti életben a karaktergyilkosságra. Az 1800-as évek közepén egy orvos, John Gorrie rájött arra a betegeket gyógyítva, hogy ha tudja hűteni a kórterem hőmérsékletét, akkor egyes trópusi betegségekből hamarabb gyógyulnak meg a páciensek. Feltalált egy jégkészítő eljárást, amit azonban megneszelt korának egyik legnagyobb vállalkozója, aki pedig Észak-Amerikából szállított jeget. Egy jól felépített lejárató akció volt erre a válasza: azt terjesztette, hogy hideget csak Isten csinálhat, az orvost pedig egy eszement bolondnak állították be, akit úgy tönkretettek, hogy elvonulva, fiatalon meg is halt. Ez egy gazdasági érdek érvényesítésének brutális módjára szolgál példaként.

Felmerül bennem a kérdés, hogy kinek áll érdekében karaktergyilkosságot elkövetni? 

Gyakran akkor nyúlhatnak ehhez az eszközhöz, amikor például túltelített piacról beszélünk, tehát két szereplő közül vagy az egyik marad, vagy a másik. Ha egy olyan ösztöndíjról beszélünk, amit 100-ból 80-an megkapnak, akkor kisebb a verseny, mint amikor az a kérdés, hogy a Tudományos Akadémia elnöki posztjáért ki lesz a befutó. Akkor alkalmazhatja valaki ezt az eszközt, amikor nagyon leszűkül az, hogy ki tud nyerni, amikor van ellenérdekelt fél. 

Mi van akkor, ha visszaüt ez a szándék?

Ez egyébként viszonylag gyakran előfordul, bumeránghatásnak is nevezzük ezt a jelenséget. Olyankor fordulhat elő például, amikor a támadott fél mellé áll a közvélemény. Az is működhet, ha az ellenérdekelt oldaláról is elő lehet húzni valami hasonló ügyet, azaz „ti is ezt csináltátok, sőt, még nagyobb súllyal, mint mi”. A támadó fél könnyen megégetheti magát, amennyiben hitelességi probléma adódik, gyakran ezért is csinálja inkább a stábja, névtelenül.

Van lehetőség védekezni a támadásokkal szemben, hogy egy ilyen eset ne forduljon karaktergyilkosságba?

Sokféle eszközt lehet megpróbálni, de biztos recept nincs, sem arra, hogy hogyan kell „karaktert gyilkolni”, sem arra, hogyan lehet védekezni. Egy friss példát említve, nemrégiben Márki-Zay Péter kiült egy sajtótájékoztatóra egy dossziéval, amiben, állítása szerint a Fidesz által összegyűjtött anyagok voltak, hogy mivel lehet őt lejáratni. Azt mondta, hogy nem teljesen így igazak ezek a dolgok, de feltölti valamennyit egy honlapra, hogy mindenki számára láthatóvá tegye őket. Ezt a módszert előremenekülésnek nevezzük, azaz kivesszük a vitrolából a szelet és előre megmutatja az ember, mivel fogják támadni. Működhet ezenkívül az eset súlyától függően a bocsánatkérés, a jóvátétel vagy ami Magyarországon elég gyakran előfordul, amikor azt mondja valaki, hogy „nincs itt semmi látnivaló”, azaz elbagatellizálja egy adott esemény súlyát.

(…)

Szívesen olvasnád tovább? A cikk eredetileg az Üzlet és Pszichológia december-januári számában jelent meg, melyet megtalálsz az újságárusoknál vagy megveheted digitális formában itt is.