Felmondott egy alkalmazottam.
Épp ekkor kezdtem menedzserként a cégnél, és a felmondása sokként ért. Megkérdeztem, miért mondott fel.
Azt mondta, úgy érzi, megfullad, nem becsülik meg, nem lát maga előtt karrierutat, és ami mindennek a teteje: rendszeresen olyan feladatok landolnak nála, amelyek elvégzésére senki más nem hajlandó.
Kicsit mélyebben is megvizsgáltam a problémát, és azt láttam, hogy a korábbi menedzsere begyűjtötte magának az összes érdekes munkát, a rutinfeladatokat pedig lepasszolta az alkalmazottaknak. Csakhogy aztán a legjobb emberei sorra felmondtak, ami idővel nyilván az ő eredményein is meglátszott. Ezek után ő is elhagyta a céget.
Ez az alkalmazott volt az egyik utolsó, aki még megmaradt a cégnél a legjobb emberek közül.
Hogy mi a tanulság?
A rossz vezetéstől mindig a legjobb munkavállalók szenvednek legerősebben.
Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy meggyőzzem: adjon nekem még egy esélyt.
Még ennél is nehezebbnek bizonyult, hogy újraépítsem a csapatot, és elnyerjem a bizalmukat.
Ahhoz, hogy okos embereket vezessünk, NEM kell, hogy okosabbak legyünk, mint ők.
Ami kell, az az, hogy adjunk nekik
- esélyt a növekedésre,
- lehetőségeket arra, hogy megcsillogtathassák képességeiket, és
- elfogadást.
Az értelmetlen 8:30-as meeting
Egyszer én is felmondtam egy cégnél.
Ez akkor történt, amikor új főnök érkezett a vállalathoz, és azt mondta nekünk, hogy minden nap pontban reggeli 8:30-kor tartani fogunk egy meetinget. Meg akarta mutatni a CEO-nak, hogy mennyire keménykezű vezető. Semmi más indoka nem volt annak, hogy minden reggel meetinget tartsunk.
Odamentem hozzá, és megmondtam neki, hogy minden reggel én teszem fel az iskolabuszra a lányomat, és nem tudná-e esetleg átütemezni a meetinget 9 órára.
Ennyi volt a válasza. „Anyjuk nincs a gyerekeidnek?”
Ez a válasz volt a végszó.
Azonnal beadtam a felmondásomat.
Ti is egyetértetek azzal, hogy az ostoba szabályok megölik a munkakedvet?
