Bozsánovics Judit kérdése hozzád: Azt kérdezném Krisztától először is, hogy hogy van?
Köszönöm Judit a kérdésedet és örülök ennek a nem várt találkozásnak és beszélgetésnek! Hogy vagyok... talán most a legelső szó, ami kiemelkedik, az az, hogy ’változásban’. Persze, mindig változásban vagyunk, ami most különleges és új, az a változásoknak a sűrűsége, sebessége és mélysége. Ezekben keresem az új megtartó erőt, orientációt, napi rutinokat és rituálékat.
Kriszta executive coach, tanár, mentor, szupervizor, így átfogó szemlélettel és sokrétű tapasztalattal rendelkezik. Mit osztana meg szívesen, amit itt és most fontosnak tart az önreflektív munkával kapcsolatban?
Talán nem véletlenül kérdezed éppen az önreflektív munkával kapcsolatos gondolataimat. Továbbra is töretlenül hiszek az önreflexió és a párbeszéd erejében. Emberként és szakemberként, magamért és az ügyfelekért. Én a fejlődés és tanulás zálogát látom abban, hogy az önreflexió a napi gyakorlatunk és működésünk részévé váljon. Gyakran éltem meg, hogy egy-egy valós összekapcsolódás pillanata, egymás, vagy saját magunk felé fordulás megélése régen ’befagyott’ állapotokat, kapcsolatokat tudott megváltoztatni és elindítani a nyitás, tanulás, gyógyulás felé. Az elmúlt időszakban azt tapasztalom, hogy nagyon sokan elindultak ezen az úton, és ez hoz rendszerszintű változásokat is mind a szakmai, mind pedig a személyes terekben. Ami mostanában sokszor felszínre kerül, az a gyakorlás fontossága. Mert az élet könnyen elsodor, hiába tudatosítottunk már sok mindent magunkban, vagy egymás között. Ha belépek egy olyan team-hez például, akik régebb óta töltenek időket reflektív terekben, egy egész más energiatér fogad, más ritmusban, más utakon tud a csapat kapcsolódni és tanulni.
1.Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy coachinggal szeretnél foglalkozni, és hogyan indultál el ezen az úton?
Ahogyan visszaemlékszem, ami kezdettől közös pont volt a szakmai álomban, az az emberekkel levés. Kicsi gyerekként bölcsődei dadus szerettem volna lenni, később pszichológus. Végül először közgazdaságtant, majd alkalmazott magatartástudományokat tanultam, és rövidebb időket töltöttem is marketingstratégiai tervezéssel, majd karriertanácsadással. Pár év alatt azonban karriertámogató programok vezetésében találtam magam, és biztossá váltam abban, hogy közvetlenül szeretnék támogatóként emberekkel időket tölteni. És ezen a ponton mondhatnám, hogy jött a véletlen – találkoztam néhány mára jól ismert szakemberrel, akik meghívtak maguk közé azért, hogy fedezzük fel és tanuljuk együtt, mi a coaching. A coaching mint új támogató forma, ebben az időben kezdett éppen ismertté és keresetté válni. Így bőven volt mit tanulni, felfedezni – és az ma sincs másként, akkor sem, ha mára a coaching jól ismert és megerősödött önszabályzó rendszerek keretében fejlődik.
2. Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a szakmában?
Ami engem minden nap csodálattal tölt el, az az az emberekkel való igazi találkozások, és az ezek keretében létrejövő változások, tanulások közös megélésének ajándéka. Ezen túl, számomra a coaching által fókuszpontba helyezett partnerség minőségének tanulása az, ami folyamatos inspirációt ad. Mindig van egy új réteg, amit korábban nem láttam, nem érzékeltem, és amelynek integrálásával egészen új minőségek és lehetőségek bontakoznak ki a támogató munkában.
3. Van kedvenc ügyfélélményed vagy olyan tapasztalatod coach-ként, amire kifejezetten büszke vagy?
A büszke szót nem szoktam használni ebben a kontextusban. Talán azért sem, mert az egyik legfontosabb lépés számomra éppen annak megértése volt, hogy a másikat én soha nem tudom megváltoztatni. A tanulást, fejlődést nem én ’csinálom’. Megérinteni viszont nagyon mélyen megérintenek azok a pillanatok, amikor valami ’átfordul’. Kimondhatóvá, megélhetővé válnak dolgok, és ettől kinyílnak új ajtók. Azt hiszem, kivárni ezeket a pillanatokat legalább olyan fontos, mint együtt örülni, amikor megtörténnek. Elbírni azokat az időket is, amikor kuszák a dolgok, amikor még nem tudjuk, minek kell mozdulnia ahhoz, hogy a kitűzött kérdésben változás legyen. Ez nem mindig könnyű, egyik oldalon sem.
4. Mi a leggyakoribb tévhit szerinted a coachinggal kapcsolatban?
Azt hiszem, folyamatosan, együtt tanuljuk az ügyfelekkel azt, hogy mit jelent partnerségben, az ügyfél erőforrásaira építve, a kíváncsiság és az ’itt és most’ erejével tanulni.
Nagyon kevés tapasztalatunk van hasonló tanulási terekről, így ezeket az utakat, csatornákat először fel kell fedezni, ki kell építeni. A coachnak újra és újra megállni, reflektálni arra, hogyan használja a saját hatalmát az ügyfél tanulásának előmozdítása érdekében.
Hogyan támogatja az ügyfél valós autonómiájának megerősödését. Talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a coaching ereje a coach és ügyfél közti kapcsolatban van, és abból születik.
5. Van esetleg olyan konkrét, rövid coaching gyakorlat az eszköztáradban, amit azoknak ajánlanál, akik szívesen kipróbálnák a módszert, de nem tudják, mire számítsanak?
Elsőként a hallgatás jut eszembe. Hallgatni, nem a válaszadás szándékával. Hanem nyitott szívvel. Megengedve, hogy a másik mondandója, lénye hasson ránk. Figyelni nem csak a másikat, hanem közben magunkat is. Mi történik, mi születik meg bennünk és köztünk? Mi történik, ha megadjuk magunknak és egymásnak ezt a fajta figyelmet és időt?
6. Mit javasolsz azoknak, akik szívesen fordulnának coach-hoz, mire figyeljenek, hogy a megfelelő szakemberhez jussanak el?
Én úgy tapasztalom, a leggyakrabban az emberek pontosan érzik, ki az a szakember, aki jó támogatójuk lehet egy adott időszakban. Azt hiszem, a személyes benyomás egy nagyon fontos elem. Természetesen, emellett fontos lehet minden más elem, ami a bizalom kialakulásához hozzájárul. Korábbi tapasztalatok, képzettség, elköteleződés a folyamatos tanulásra.
7. Mit gondolsz, mi fogja jellemezni a coach szakma jövőjét 10 év múlva (mennyire hat rá szerinted például a digitalizáció és a mesterséges intelligencia)?
A digitalizáció és mesterséges intelligencia területeit csak nagyon laikusként követem és nem tudok ezekről annyit, hogy víziót fogalmazzak meg ezekkel kapcsolatban. Amit viszont már most látok, és jól illeszkedik a minket körülvevő nagyobb ívű változásokhoz: egyre nő az egyéni munkán túl a csoportos munkák szerepe, a kollektív tér, a rendszerek és a személyközi kapcsolatok integrálása a tanulásba.
