Magyar Miklós kérdése Hozzád: Milyen szakmai kihívásokkal találkozol egy olyan szervezet HR vezetőjeként, amely a világűrt hódítja meg?
Ha képletesen fogalmazok, egy „űrhódító” szervezetben egyszerre kell a Földön maradnom és a világűr felé néznem. Az ESA egy nemzetközi, multidiszciplináris környezet, ahol tudósok, mérnökök, az űripar különböző szereplői és kereskedelmi csapatok működnek együtt hét európai lokációban, valamint további három kontinensen. A kihívásom tehát olyan közös célokon, értékrenden alapuló HR megoldásokat és konkrét működési gyakorlatokat teremteni, amelyek hatékonyan támogatják azt az ambíciót, hogy szó szerint kilépjünk a Föld keretei közül.
Mi az a hobbi vagy tevékenység, amivel a legszívesebben töltöd a szabadidődet?
A szabadidőmet elsősorban a családommal töltöm. Szeretek utazni, felfedezni a természetet, olvasni, és elmélyedni a világ és létezésünk céljain.
Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembenézel a munkádban?
Az űriparban egyetlen rossz döntésnek nemcsak üzleti, hanem emberi és akár környezeti következménye is lehet. Az ESA-ban olyan munkakörnyezetet és kultúrát épitünk, amelyek egyszerre támogatják az innovációt, a szükségszerű változásokat és a stabilitást. Ezek egyensúlyát megtalálni egyszerre szakmai és intellektuális kihívás. Emellett azok, akik extrém környezetben dolgoznak – legyen az egy kilövőállomás, egy irányítóközpont vagy később maga az űr –, másfajta támogatást igényelnek, mint például azon kollégáink, akik gyakran éveken keresztül dolgoznak egy-egy programon, amíg az megvalósul, például egy műhold megtervezése, illetve célba juttatása. A küldetése mellett ez a fajta sokszinűség teszi igazán különlegessé ezt a szervezetet.
Milyen készséget vagy képességet szeretnél fejleszteni a következő év(ek)ben?
Az elmúlt években gyakran hallottuk, hogy a jelenlegi gyorsan változó világban nincs helye hosszú távú stratégiáknak, legfeljebb 2–3 éves ciklusokban lehet tervezni, ha egyáltalán lehet. Az űriparban viszont évtizedekben gondolkodunk, ezért a stratégiai előrelátás (foresight) kulcsfontosságú készség. Olyan döntéseket kell ma meghoznunk, amelyek biztosítják, hogy a szervezet és benne az emberek valóban készen álljanak a jövő kihívásaira. Az ESA esetében ez azt jelenti, hogy aktívan formáljuk és megerősitjük Európa szerepét az űriparban – bizonyos területeken globálisan is vezető pozícióban. Most egy különleges helyzet és lehetőség előtt állunk, ahol a stratégiai előrelátás képessége meghatározó.
Milyen gyakran szoktál önkénteskedni vagy jótékonykodni, és mi motivál ebben?
Erre őszintén azt tudom válaszolni, hogy önkénteskedni ritkábban van lehetőségem. A munkám tempója miatt kevésbé fér bele az időmbe, a szabadidőmet pedig elsősorban a családomnak szentelem. Jótékonykodni viszont rendszeresen szoktam, ez része a mindennapi értékrendemnek, nem csak „alkalmi” döntés. A motivációm erre nagyon egyszerű: mindig jó érzéssel tölt el, ha tudok segiteni. Az adásnak ráadásul sok formája van: néha „halat” kell adni, mert azonnali segitségre van szükség, máskor pedig „hálót”, vagyis olyan támogatást, ami hosszabb távon és fenntarthatóbb céllal segit embereken. Számomra mindkettő fontos, és igyekszem úgy segiteni, hogy valódi értéket teremtsen.
Melyik könyv/film volt rád a legnagyobb hatással?
Ha könyvet kell mondanom, és nem szakmait, akkor Ken Follett történelmi Le Siècle trilógiája különösen érdekes volt számomra. Megdöbbentően mutatja be, hogyan ismétli magát a történelem generációkon keresztül – vagy, ha úgy tetszik, hogyan ismétlik az emberek a történelmet, más díszletek között, de ugyanazokkal a mintázatokkal.
Ha egy napra bárkivel helyet cserélhetnél, ki lenne az, és miért?
Mindahányszor elgondolkodtam ezen a kérdésen, mindig arra jutottam, hogy nem szeretnék cserélni senkivel, még egy napra sem. Úgy érzem, minden ember útja egyedi, és számomra fontos, hogy a saját szerepemben tanuljak és fejlődjek. Most pedig különösen jól érzem magam abban, amiben és ahol vagyok.
Hogyan látod a HR szakma jövőjét a következő öt évben?
Még tovább erősödik az analitikus gondolkodás és a digitális, mesterséges intelligencia készségek szerepe, miközben a HR egyre inkább kompetencia / skill alapú, projektorientált és multidiszciplináris szervezeteket épít, és maga is ebbe az irányba fejlődik. A „kevesebb adminisztráció, több stratégia” már ma is elérhető lehetőség, a jövőben pedig még kevesebb kifogás marad, hogy ne tartsunk lépést ezzel.
Mi a legfontosabb tanulság, amit a karriered során megtanultál?
Ha egy tanulságot kell kiemelnem a sok közül, akkor talán azt, hogy vezetőként nem az a feladatom, hogy minden kérdésre legyen kész válaszom, hanem hogy segitsek olyan környezetet teremteni, ahol a legjobb válaszok közösen születnek meg.
Hogyan inspirálod és motiválod a csapatodat a jobb teljesítmény érdekében?
Ez mindig a helyzettől és az emberektől függ. Általánosságban azonban hiszem, hogy a közös cél, a bevonás, a bizalom és a felhatalmazás önmagukban erős motiváló tényezők. Emellett igyekszem nemcsak hallgatni, hanem meg is hallani az embereket körülöttem. Bizonytalan vagy nehéz helyzetekben pedig különösen lényeges, hogy ne adjuk fel akkor sem, ha elsőre – vagy akár sokadik próbálkozásra – sem látszik a megoldás. Ebben igyekszem példát is mutatni.
Mi a legnagyobb öröm, amit a munkád során tapasztaltál?
A legnagyobb öröm számomra, amikor látom, hogy a döntéseink, megoldásaink valódi hatást gyakorolnak: nemcsak rendszereket alakítunk, hanem hozzájárulunk az emberek fejlődéséhez, jóllétéhez és ahhoz, hogy részt vegyenek egy küldetésben, amely az emberiség javát szolgálja. Hiszem, hogy mindig hatással vagyunk – a kérdés az, milyen értéket teremt ez a hatás. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan szervezeteknél dolgozhatok, ahol ezzel a hatással teljes mértékben azonosulni tudok, sőt büszke vagyok arra, hogy közvetve vagy közvetlenül hozzájárulhatok ehhez.
Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
Továbbra is azt tartom a legjobb tanácsnak, amit valaha kaptam: merjek kilépni a komfortzónámból, mert ebből valami jobb születik. A fejlődés mindig ott kezdődik, ahol a komfort véget ér. Ez a gondolat végigkísérte a pályafutásomat, és úgy érzem, valóban megfogadtam – a mostani karrierváltásom is ennek az egyik legjobb bizonyítéka.
Szőke Ildikó, közgazdász, MBA pályafutását a magyar bankszektorban kezdte, ahol különböző HR szakmai és vezetői pozíciókat töltött be a Magyar Hitel Banknál és az ABN AMRO Banknál, majd a Magyar Nemzeti Bank és az E.ON Földgáz társaságok HR vezetőjeként dolgozott. Több mint nyolc éven át irányította a Raiffeisen Bank humán erőforrás területét ügyvezető igazgatóként. Ezt követően nemzetközi színtérre lépett: nyolc éven keresztül vezette a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank tehetségmenedzsment divízióját, és koordinálta az európai jegybankok és pénzügyi felügyeletek közös, európai szintű people management gyakorlatait. 2025 szeptemberétől az Európai Űrügynökség HR igazgatójaként dolgozik Párizsban, ahol a szervezet humán stratégiájáért és hét országban működő munkatársi hálózatáért felel.
Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?
Bondár Erikának szól a kérdés:
