Korsós Mónika kérdése Hozzád: Számos kerekasztal-beszélgetésen, konferencián veszel részt, és mindig végtelen kiegyensúlyottságot, nyugalmat, belső erőt sugárzol. Honnan meríted ehhez az energiát, inspirációt?
Az energiámat leginkább emberekből merítem – a gyerekeimből, a kollégáimból, a barátaimból és azokból a pillanatokból, amikor valódi kapcsolódás történik. Számomra a nyugalom nem a csendből fakad, hanem abból, ha tudatosan figyelek és jelen vagyok a fontos pillanatokban. Az élet sokféle szerepe – anya, vezető, barát – megtanított arra, hogy az erő leginkább abból születik, ha minden helyzetben meg tudjuk őrizni az emberségünket. A stabilitás és a belső egyensúly is felelősség: a kollégák gyakran nem arra emlékeznek, mit mondtunk, hanem arra, hogyan érezték magukat mellettünk. Engem az tölt fel, ha látom az emberekben a fejlődést, a kíváncsiságot és a hitet abban, hogy lehet jobban csinálni.
Mi az a hobbi vagy tevékenység, amivel a legszívesebben töltöd a szabadidődet?
Leginkább a gyerekeimmel, sporttal és utazással töltöm a szabadidőmet, és a legjobb persze az, ha mindez egyszerre valósul meg: egy aktív, természetközeli hétvége, közös sportolás vagy utazás a fiaimmal mindig feltölt. Szeretek mozogni – legyen az pilates, úszás, futás vagy akár búvárkodás – ezek segítik a kikapcsolódást. Az utazások, az új élmények, és a beszélgetések a fiaimmal pedig folyamatosan inspirálnak – új helyek, új emberek, új nézőpontok segítenek megőrizni a kíváncsiságomat.
Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembenézel a munkádban?
A változás sebessége. A HR ma már nem csak reagál, hanem alakítja a jövőt – ehhez pedig folyamatos tanulásra és rugalmasságra van szükség, miközben megőrizzük az emberi fókuszt.
Milyen készséget vagy képességet szeretnél elsajátítani a következő év(ek)ben?
Tudatosan fejlesztem a „lassítás” és a “tudatosítás” képességét. Hogy a sok döntés és információ között is legyen tér a reflexióra – mert a jó irány nem mindig a gyorsabb irány.
Milyen gyakran szoktál önkénteskedni vagy jótékonykodni, és mi motivál ebben?
Szakmai- és magánéletem során is szószólója vagyok a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás ügyének. Vezetőként sok munkavállalói közösséget támogattam abban, hogy önazonos, elfogadó környezetben dolgozhassanak. A Hungarian Business Leaders Forum mentorprogramjában évek óta női tehetségeket mentorálok. 2022 óta a Salva Vita Alapítvány Felügyelő Bizottságának tagjaként a fogyatékossággal élők foglalkoztatását és önálló életvitelét támogatom. Korábban a KORE – Koraszülöttekért Országos Egyesület – munkáját is segítettem. Számomra ez nem kampány vagy jótékonyság, hanem szemléletmód, belső meggyőződés és szívbéli ügy.
Melyik könyv/film volt rád a legnagyobb hatással?
Kettő is emlékezetes. Az egyik a Holt költők társasága – bár először (nyelvvizsgára készülve, gimnazistaként) németül olvastam, az üzenete univerzális. Mélyen megérintett az a gondolat, hogy merjünk önazonosak lenni, még akkor is, ha ez bátorságot kíván. A történet emlékeztet arra, milyen ereje van annak, ha valaki inspirálni tud másokat – nem szavakkal, hanem példamutatással.
A másik pedig Randy Pausch The Last Lecture című könyve. Egyszerre inspiráló és megrendítő emlékeztető arra, hogy az időnk véges, de a hatásunk nem. Hatalmas erőt ad az a gondolat, hogy akkor is lehetünk pozitív, építő hatással másokra, ha épp a saját korlátainkkal küzdünk.
Ha egy napra bárkivel helyet cserélhetnél, ki lenne az, és miért?
Ha egy napra bárkivel cserélhetnék, valószínűleg olyannal tenném, aki képes igazán lassan élni. Érdekel, milyen lehet egy olyan ember bőrében, akinek a napjai nem határidőkkel és elvárásokkal, hanem tudatos jelenléttel, megélésekkel telnek.
Hogyan látod a HR szakma jövőjét a következő öt évben?
A HR jövője nemcsak arról szól, hogyan támogatjuk az üzletet, hanem arról is, hogyan tartjuk életben az emberi kapcsolatokat egy digitális korban. Szerintem az igazi HR-érték abban rejlik majd, hogy képesek legyünk egyszerre gondolkodni stratégiailag és érezni emberileg.
Mi a legfontosabb tanulság, amit a karriered során megtanultál?
Sokszor a legtöbbet nem a sikerekből, hanem a nehezebb pillanatokból tanuljuk. Valamint, hogy a nehéz helyzetekben érdemes megállni egy pillanatra, mielőtt reagálunk.
Hogyan inspirálod és motiválod a csapatodat a jobb teljesítmény érdekében?
Hiszek abban, hogy az őszinte figyelemnél és a bizalomnál nincs jobb motivátor a fejlődni akarásra. Teret adok a csapatomnak, hogy önállóan dolgozhassanak, de mindig ott vagyok, ha szükségük van rám, és minden döntésemért vállalom a felelősséget. Meggyőződésem, hogy a fejlődéshez szabadság, felelősség és bizalom kell – valamint az is, hogy merjünk hibázni, és tanuljunk belőle. A lelkesedésem, a szakma iránti szenvedélyem és vezetői önazonosságom pedig általában inspirálóan hat a környezetemre.
Mi a legnagyobb öröm, amit a munkád során tapasztaltál?
A legnagyobb öröm számomra, ha látom a velem dolgozók fejlődését és előrehaladását. Amikor valaki magabiztosabbá válik, megtalálja a saját hangját, és képes megvalósítani azt, amiben hisz – ez adja számomra a legtöbb értelmet és inspirációt a munkámban.
Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
„Hagyj helyet a csodáknak. Ne próbálj mindent irányítani – csak azt, ahogyan jelen vagy.”
Szentpétery Boglárka közgazdász, több mint 20 éve dolgozik HR szakemberként. Pályáját a Korn Ferry tanácsadó cégnél kezdte, majd közel egy évtizeden át töltött be regionális HR vezetői pozíciókat a Procter & Gamble-nél. Ezt követően a Microsoft Magyarország HR igazgatójaként, valamint a kelet-közép-európai régió Diversity & Inclusion stratégiájának vezetőjeként dolgozott. Jelenleg a Danone közép- és kelet-európai régiójának HR igazgatója. Iker fiaival Budapesten él, és szenvedélyes elkötelezettje a sokszínűségnek: egyéni, csapat- és szervezeti szinten egyaránt.
Kit javasolsz a következő interjúalanynak, és mit kérdeznél tőle?
Magyar Miklósnak szól a kérdés:
