Jagudits Ákos több mint 20 év nagyvállalati tapasztalattal rendelkező HR-vezető, aki pályafutása során multinacionális környezetben szerzett átfogó szakmai tapasztalatot. Jelenleg az Astotec Automotive Hungary HR Directoraként a HR stratégiai fejlesztésén, a szervezeti hatékonyság növelésén, valamint adatvezérelt és digitális HR-megoldások bevezetésén dolgozik. Munkájában kiemelt szerepet kap a HR és az üzleti működés összekapcsolása, valamint a modern technológiai és analitikai eszközök alkalmazása a döntéshozatal támogatására.

Mi az a hobbi vagy tevékenység, amivel a legszívesebben töltöd a szabadidődet?

Legszívesebben olyan tevékenységekkel töltöm a szabadidőmet, amelyek egyszerre kapcsolnak ki és töltenek fel: olvasok, kertészkedem, a gyerekeimmel vagyok, e-bike-kal járom az erdőt, filmeket nézek, és sokat tanulok. Vonz a fantázia utazása is – az a belső tér, ahol az ember egy időre kiszakadhat a mindennapokból, és szabadon elmerülhet gondolatokban, történetekben, új nézőpontokban.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembenézel a munkádban?

Számomra az egyik legnagyobb kihívás annak keresése, hogyan lehetne kevesebbet dolgozni úgy, hogy közben többet kapjunk és értsünk az életből. Fontos kérdésnek tartom, hogyan keveredhetünk ki a munka totalizáló jellegéből, és hogyan tanulhatunk meg újra egyszerűen csak létezni – nem kizárólag teljesítményben, hasznosságban és folyamatos produktivitásban mérve önmagunkat.

Milyen készséget vagy képességet szeretnél elsajátítani a következő év(ek)ben?

A következő években leginkább a nonproduktív céltalanság különböző formái érdekelnek. Szeretném jobban elsajátítani az önmagáért való szemlélődés képességét, a csendes jelenlétet, a „bambán bámulás” és a semmittevés kísérleteit – vagyis mindazt, ami nem egy cél érdekében történik, hanem önmagában hordoz értéket. Egyszerűen merni csak lenni. Modern korunk egyik jellemzője a cselekvési kényszeresség és a hajszolt társadalomban a pihenés, lassúlás gyakran lustaságnak számít vagy bűntudattal társul. 

Milyen gyakran szoktál önkénteskedni vagy jótékonykodni, és mi motivál ebben?

Egyre gyakrabban igyekszem olyan ügyek mellé állni, amelyek a társadalmi közjót szolgálják. Ebben leginkább az motivál, hogy a közeljövő életminősége minél lassabban erodálódjon, és hogy lehetőség szerint valamivel emberibb, élhetőbb környezetet hagyjunk magunk után. Számomra ez nemcsak segítségnyújtás, hanem felelősségvállalás is, ugyanis mi is a társadalom és a természet stakeholderei vagyunk.

Melyik könyv/film volt rád a legnagyobb hatással?

Nagy hatással volt rám a Platform (2019) című spanyol társadalomkritikai sci-fi, amely rendkívül erős és nyugtalanító módon mutat rá a kitermelt egyenlőtlenségek, az önző működés és az eltorzult társadalmi mechanizmusok természetére. Könyvek közül Kiss Viktor Kívül-belül című műve volt különösen meghatározó számomra, mert a globális világ működéséről olyan kérdéseket feszeget és felismeréseket ad, amelyek a napi cselekvésem és működésemet is meghatározták. 

Ha egy napra bárkivel helyet cserélhetnél, ki lenne az, és miért?

Legszívesebben a 18 éves önmagammal cserélnék helyet egy napra. Jó lenne újra átélni azt a szintű világba-belevetettséget, humort, könnyedséget és felszabadultságot, amely akkor jellemző volt rám. Egyetlen feltételem lenne: ne egy másnapos napra essen.

Hogyan látod a HR szakma jövőjét a következő öt évben?

Úgy gondolom, hogy a HR szakma jelenlegi narratívája kifáradóban van, ezért vagy önmaga reformjára kényszerül, vagy a piac fogja kikényszeríteni a változást. A következő években egyszerre erősödik fel a digitalizációs, mesterséges intelligenciára épülő oldala, valamint a valódi emberi figyelmet, gondoskodást és soft skilleket középpontba helyező szerepe. A jövő HR-je valószínűleg egyszerre lesz technológiailag fejlettebb és emberileg érzékenyebb – vagy legalábbis erre lenne szükség. A HR egyenlőre nem tudja hozni ígéreteit, ezért identitás válságban van.

Mi a legfontosabb tanulság, amit a karriered során megtanultál?

Talán az, hogy sokszor az el nem végzett munkának van a legtöbb értelme. Ez számomra azt jelenti, hogy nem minden feladat érdemli meg az energiánkat, és nem minden aktivitás teremt valódi értéket. Néha éppen az a bölcs döntés, ha valamit nem csinálunk meg – mert ezzel időt, figyelmet és erőforrást szabadítunk fel arra, ami tényleg fontos. Ez a felismerés valójában a nem-mondás egyik fajtája, a bullshit tevékenységek elutasítása.

Hogyan inspirálod és motiválod a csapatodat a jobb teljesítmény érdekében?

Leginkább azzal, hogy teret adok a szabadságnak és a bizalomnak. Hiszek a kötetlenebb időbeosztásban, az önálló munkavégzésben és abban, hogy az embereket érdemes felhatalmazni a problémák önálló megoldására. Tapasztalatom szerint a valódi motiváció nem a szoros kontrollból, hanem a felelősséggel párosuló autonómiából születik.

Mi a legnagyobb öröm, amit a munkád során tapasztaltál?

A legnagyobb örömöt az jelenti számomra, amikor azt látom, hogy egy feladat vagy projekt valódi értelmet és energiát ad a környezetemnek, a kollégáimnak, és nem ellenállást vagy fásultságot vált ki. Amikor valami nemcsak „meg van csinálva”, hanem valóban kapcsolódást, lendületet és belső azonosulást teremt, az számomra különösen fontos visszajelzés.

Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?

„Fiacskám, neked azért kell spórolnod, hogy a tulajdonosnak ne kelljen.” Ez a mondat egyszerre ironikus, nyers és nagyon tanulságos. Számomra benne van a munkáról, a hatalmi viszonyokról és a gazdasági realitásokról szóló józan felismerés – ezért maradt emlékezetes.