Hogyan profitálj a kudarcaidból?
"Korábban mindig féltem a kudarctól, attól, hogy valami nem úgy fog sikerülni, mint ahogy elterveztem. És ezt sikerült kiiktatni, mert a kudarcból egyelőre mindig sokkal többet sikerül tanulnom, mint a győzelmekből." – Hosszú Katinka

"Nemcsak az a nagy sportoló, aki nyerni tud, hanem az is, aki egy pofon után fel tud állni!" – Egerszegi Krisztina

Két nagyon hasznos idézet, két igazán sikeres és példaértékű sportolótól, melyek segítségünkre lehetnek annak megértésében, hogy a kudarc fogalma nem ellentétes a sikerrel, hanem egy fontos mértföldkő céljaink elérésében.

Sportolóként egy nagyon fontos feladatunk, hogy megtanuljuk kezelni az esetleges kudarcokat, valamint azokat a saját magunk előnyére fordítsuk. Nem létezik olyan versenyző, akinél ne jönne el egy-egy hullámvölgy, vagy egy rosszabbul sikerült verseny. Hosszú távon azonban az jön ki győztesként, aki ezeket a kudarcokat képes egyfajta tanulási tapasztalatként vagy önfejlesztésként értékelni.

Egy vereség nem feltétlen kudarc

Itt azonban rögtön érdemes egy picit megállni, és más szemmel nézni az adott helyzetet, vagyis azt, hogy valójában mit is címkézünk kudarcnak. A sportban ugyanis elég speciálisan megjelenik az, hogy egy versenyen lesz győztes és vesztes is. Azonban egy vereség még nem kell, hogy rögtön kudarcot jelentsen. Ezt a szemléletet érdemes már gyerekkorban elsajátítani, és nem kizárólag a győzelem/kudarc dimenziójában gondolkodni. A vereség jelentheti azt, hogy az ellenfelünk éppen ma jobb volt, több pontot szerzett, vagy éppen gyorsabb volt, és emellett elképzelhető, hogy mi magunk életünk legjobb formáját hoztuk, egyéni csúcsot döntöttünk, mégis vesztettünk. Érthető módon azonban ez nem nevezhető kudarcnak, de vereségnek igen.

Természetesen sportolóként is érnek bennünket kudarcok, amikor nem tudjuk a legjobb formánkat hozni, amikor nemcsak veszítünk, de úgy érezzük, hogy elbuktunk. Ilyenkor nagyon fontos az, hogy hagyjunk időt arra, hogy megéljük a kudarc okozta negatív érzelmeket, ami lehet pl. szomorúság, düh, csalódottság, esetleg bűntudat, ijedtség. Valamint az, hogy elgyászoljuk adott esetben az épp aktuális versenyt, mérkőzést, vagy éppen egy egész szezont. Utána azonban igyekezzünk egy másik szemszöget találni, azaz átkeretezni az adott szituációt. Hiszen egy kudarc lehetőséget teremt a változásra, a változtatásra, arra, hogy valami új dolgot próbáljunk ki, vagy épp arra, hogy valamit másképpen csináljunk, mint azt korábban tettük. Ide illik Thomas Edison feltaláló, kudarcról alkotott mondata, amik nagyon szemléletesen írják le a feltaláló életét, vagyis azt, hogy ő miként volt képes a kudarcait pozitív módon kezelni.  „Nem buktam meg. Csak találtam tízezer módot, amelyek nem fognak működni."

Hajnal előtt legsötétebb az éj

Ha megnézzük a sikeres életpályákat, akár sportolóknál, akár civil embereknél, a siker mögött általában mindig valami kudarcélmény áll, akár magánéleti, akár sportbéli eredmény tekintetében. Gondoljunk csak a cikk elején idézett Hosszú Katinkára, aki egy számára kudarcos olimpiát követően ért el oda, hogy teljes mértékben edzőt, edzésmódszert, versenyzési módot, felkészülést változtasson, és végül ennek hatására lett a következő olimpiai ciklusban egyre sikeresebb, amit az olimpiai aranyéremmel koronázott meg.

Éppen ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy a kudarc önmagában nem egy mindenképp kerülendő esemény. Habár mindenkit a siker, a győzelem éltet, és a társadalom is ezt várja el tőlünk. A sport világában különösen igaz, hogy amíg a jó eredmények, a győzelmek jönnek, addig a szurkolók messzemenőkig ünneplik az adott versenyzőt, amikor azonban egy hullámvölgy vagy mélypont felüti fejét, és nem az elvártnak megfelelően sikerül egy-egy megmérettetés, rögtön kudarcként kezdik címkézni azt. Ilyen esetben a sportoló énképe is átveszi ezeket a negatív címkéket, mint pl. ügyetlen, szerencsétlen vagy éppen vesztes, béna.

Sikerorientált vagy kudarckerülő vagy?

Ha benne ragaduk egy-egy ilyen kudarcélményben, az könnyen azt eredményezi, hogy később sem merünk próbálkozni. Bizonyos személyeknél egyértelműen látszik, hogy valójában nem a sikereket keresik, hanem az egyetlen céljuk a kudarc elkerülése. Őket hívjuk kudarckerülő személyeknek (Lénárt, 2002). Ők úgy választanak célt, hogy azt vagy nagyon könnyű legyen számukra elérni, vagy annyira elérhetetlen legyen, amiről az elején tudják, hogy képtelenek lesznek elérni. Igy biztosan kivédik azt, hogy csalódniuk kelljen, ami az önbizalmukat kellő mértékben visszavetné. Azonban pont emiatt nem képesek a kudarcra olyan szempontból nézni, mint amiből fejlődni tudnának. Ugyanakkor ez nem egy velünk született tényező, sokkal inkább környezeti hatások és a szocializáció hatására alakul ki ez a fajta hozzáállás. Ami viszont abból a szempontból jó hír, hogy ezáltal meg tudjuk tanulni, hogy miként tudunk rajta változtatni. Ez elsősorban a célok újradefiniálásával lehetséges, hiszen ez meg tudja változtatni a hozzáállásunkat is. Ami a legfontosabb, hogy a fókuszban a saját teljesítményünk, az irányítható képességeink legyenek, ne pedig a győzelem.

(...)

A cikk teljes terjedelmében elérhető az Üzlet és Pszichológia 2021. június–júliusi számában. Az újság megrendelhető itt.