Mi az, ami felkeltette a figyelmed sportpszichológusként az idei EB-n?

Két dolog: az egyik, hogy sajnos sokkal több politikai megnyilvánulás volt idén jelen, és ez nem egy szerencsés irány, attól függetlenül, hogy egy futball EB vagy VB sokszor olyan, mit egy legális világháború, és egy egész nemzet megmozdul, amikor játszik a csapata. Szerencsés lenne, ha a jövőben is többet foglalkoznánk a játékkal és a sportolókkal, nem a politikai és eszmei csatározásokkal. A másik pedig, hogy nekem úgy tűnt, hogy idén nem a sztárok nyertek meccseket, hanem a csapatok. Sokkal sikeresebbek voltak azok a csapatok, akikről azt láttuk, hogy valóban csapatként működnek, és elosztják a felelősséget.

Hogyan tudja egy sportpszichológus támogatni a csapatokat abban, hogy kialakuljon ez az összefogás és egység?

 A csapategység erősítése nagyon fontos, amit tréningekkel és csoportfoglalkozásokkal igyekszünk erősíteni. Minél jobban ismerik egymást a csapattagok, annál jobban kötődnek egymáshoz, és annál keményebben harcolnak utána a pályán a másikért. Az is célja a megbeszéléseknek, hogy a meccshelyzeteket is feldolgozzák, és pontosabban értsék, ki, mit, hogyan csinál a pályán. Anno Benedek Tibor volt az egyik első edző, akivel közösen dolgoztunk a játékosokkal, és a csapatépítésen is fontos volt számára, hogy kinek mi van a fejében. Nem elég a vezetőknek a játékosokat irányítani, hanem fontos időnként követni őket, és megérteni, hogy nekik mi a legjobb. Az edző alapvetően minden felelősséget vállal és irányít, de időnként jó, ha partnerként is beül a játékosok mellé, és megérti, kinek mire van szüksége, mert vannak helyzetek, amikor a csapata többet lát, mint ő. Ezek az információk pedig segítenek a későbbi sikerekben. Ez a profitorientált világban már bevett szokás, reméljük a sportban is megértik, hogy egy csapat kollektív tudását használni mekkora erő.

Hogy látod a magyarok szereplését összességében? Korábban nagyon sok negatív kritikát kaptak, de most érezhettük rajtuk, hogy a lehető legjobbat próbálják kihozni magukból.

A csapat lélektani felépítése izgalmas volt kívülről, mert bár az edző megtartott régebbi rutinos, tapasztalt játékosokat, sok fiatal, tehetséges, bátor újoncot is hozott, ami lendületet adott a játékuknak. Látszott rajtuk az összetartás, de mertek határt is feszegetni. Át merték lépni a határokat a biztos taktikai felépítés és játék mellett, és ez a kettő jó kombinációnak bizonyult. Nem tudom, milyen mentális munka folyt a háttérben, de nagyon pozitív volt azt látni, hogy egységben vannak, és az első meccs után (0:3) is hamar fel tudtak állni. Ebben az edzőjüknek, Marco Rossinak is nagy szerepe lehetett, hiszen láthatóan nem a hibát keresi a játékosokban, hanem azt nézi, miben erősek, és ki mit tud hozzáadni az egészhez.

Hogy látod a magyarok edzőjét, Marco Rossit mint vezetőt?

Az látszott, hogy bátran hozzá mert nyúlni a korábbi csapathoz, és mert változtatni. Valószínűleg a saját játékstílusa és taktikája is szerepet játszott abban, ahogy kiválasztotta a játékosokat. Biztosan hatással volt a választásaira az, ahogyan ő szeret játszani vagy játszatni egy csapatot. Minden csapat vezetője, edzője a minta, hogy milyen kultúrája és mentalitása lesz egy csapatnak. Rossi pozitív szemlélete, a küzdeni vágyása már akkor is látszott, amikor a Honvédnál volt edző. Ez példaértékű lehet más edzők számára is, mert nagyon erős nyomot tud hagyni egy vezető a csapatán. Egy jó edző nemcsak a taktikával és a játékkal foglalkozik, hanem a csapategységért és a hangulatért is felel. Jó lenne, ha végre a futballban is nagyobb hangsúlyt kapna nemcsak a sportolók, hanem az edzők mentális felkészítése is.

Van-e írott vagy íratlan feladatköre egy csapatkapitánynak? Pszichológiailag milyen szerepkört ’kell’ ellátnia?

Két síkja van a feladatainak, a folyamat és az érzelmi szint. Egyrészt ő hívja össze a csapatot, ő közvetít az edző és a csapat között. Ezek olyan folyamatok, melyeket meg kell csinálnia. Érzelmi szinten pedig neki kell a játékosokkal beszélgetni, neki kell megtartani őket, tehát magas érzelmi intelligencia szükséges ehhez a szerepkörhöz. A sportpszichológia még csak 15-20 éve működik aktívan, így egyelőre még kevés helyen van kidolgozva egy konkrét feladatkör, legtöbbször maga a személy dönti el, mit fog csinálni csapatkapitányként.

Mi alapján kerül kiválasztásra egy csapatkapitány?

Ha egy profi csapatról van szó, vannak sportpszichológiai tesztek, amik alapján meg lehet mondani, ki irányító, domináns személyiség, ki alkalmas erre a szerepre. Nálunk itthon ez legtöbbször még nem így van. A csapattagok általában gyerekkoruktól fogva ismerik egymást, így egyértelműen látszik, ki az, aki a hierarchiában elöl van, ki a leghatékonyabb játékos. Legtöbbször emiatt nem profi teszt alapján döntenek. Gyakran az edző vagy csapat választja ki a csapatkapitányt. Van egy teljesítmény alapján kialakult hierarchia a csapaton belül, és aki annak az élén van, azok közül lesz valaki a csapatkapitány. De ez nem mindig szerencsés, mert ha a legjobb játékosnak gyengék a kommunikációs képességei, vagy alacsony az érzelmi intelligenciája akkor nem lesz hatékony vezető.

Az idei EB-n az egyik legmeghökkentőbb pillanat a finn-dán meccshez köthető, amikor az egyik dán játékos, Eriksen összeesett, és hosszú percekig kérdéses volt, hogy életben marad-e. Hogy tud egy csapat felkészülni az ilyen váratlan, gyors reakciót igénylő helyzetekre?

Sehogy... Negatív forgatókönyvekre sosem készülnek a játékosok, mert akkor az zavaró gondolatként ott van a fejükben. Az agyunk úgy működik, hogy nem érti a nem szót. Ha azt mondjuk, ne gondolj a lila elefántra, azonnal megjelenik a lila elefánt, mert a nem szót nem tudja az agyunk külön felfogni. Csak olyan negatív esetekre készülhetnek a játékosok, amiket ki kell zárni, mert ott van, és zavaró körülmény lehet a számukra, például, ha valakit zavar a sok néző. Az ilyen jellegű helyzetekre, ami a dánoknál történt, hogy valaki rosszul lett, az orvosok készülnek, mert ez az ő feladatuk. Ezzel együtt a csapatok tisztában vannak azzal, hogy a világversenyeken gyakorlatilag bármikor bármi megtörténhet. Igyekszik minden csapat a lehető legjobban felkészülni, de az biztos, hogy arra nem készülnek, hogy ilyesmi fog történni... Nem tartom szerencsésnek, hogy még aznap játszaniuk kellett, hiszen valószínűleg olyan trauma érte őket, hogy esélyük nem volt arra, hogy koncentráljanak. Szerencsés, hogy végül továbbjutottak a csoportkörből, és meg tudták mutatni, hogyan játszanak mikor összeszedettek.

Hogyan tudják fejleszteni a játékosok a stressztűrési képességüket?

Fontos megjegyezni, hogy a sportolóknak vannak a legjobb megküzdési stratégiái. Gyerekkoruk óta folyamatosan meccseken játszanak. Egyik hétvégén kikapnak, és a kudarc és negatív érzések ellenére hétfőn újra jól kell teljesíteni az edzésen, és utána hétvégén újra játszani kell. Annál magasabb szintre jut egy sportoló, minél gyorsabban tovább tud lépni egy hibán vagy egy kudarcon. Én úgy gondolom, a magyar játékosok – mivel egyre többen játszanak külföldi teltházas meccseken –, ebben egyre jobbak. Minél többet játszik valaki jó csapatokkal, sok ember előtt, nagy téttel, annál jobb lesz. A magyaroknál sok a fiatal játékos, így őket a rutin majd még jobbá teheti. Persze van azért különbség abban, hogy ki mennyire izgul, de ezen a szinten, amikor egy versenyző világversenyen van, főleg olimpián szerepel, már megremeg egy kezdő rutintalan lába vagy keze. A stressztűrést mentális tréninggel nem lehet modellezni. Azt egyszerűen meg kell tapasztalni, és hozzá kell szokni.

Mennyit érzékelnek a játékosok a közönségből? Igaz az, hogy ilyenkor teljesen beszűkül a figyelmük, és csakis a játékra koncentrálnak?

Igen. Akkor játszanak jól, ha fókuszált tudatállapotban vannak, és nem a közönségen van a figyelmük. Ha kifelé figyelnek, akkor az zavaró, és rontja a koncentrációjukat. Természetesen van, amikor érzik – főleg, ha 60.000 ember van körülöttük – a közönség energiáját, és hallják őket – főként szünetben, amikor áll a meccs –, de a profik a játékra és a csapatra figyelnek. A fiatalok számára ez zavaró lehet, ilyenkor egy sportpszichológus tud abban segíteni mentális tréningekkel, hogy ki tudják zárni a közönséget. Egy profit azonban nem befolyásol, hogy 60 vagy 60.000 ember előtt játszik, maximum hozzáad a teljesítményéhez.

(...)

Szívesen olvasnád tovább? Az interjú teljes terjedelmében elérhető az Üzlet és Pszichológia 2021. augusztus–szeptemberi számában. Az újság megrendelhető itt.