„Ezek a projektek sokszor nagyobbra nőnek, mint elsőre gondolnánk." – fogalmazott találóan a megkeresésünkre Halász Annamária, a Richter Egyensúly Program felelőse a táRsalGó projekttel és a tavalyi díjazással kapcsolatban.
Szerintetek mi volt az a kulcsmozzanat, ami miatt a zsűri arany díjjal jutalmazta a táRsalGó pályázatát?
Ebben két már létező elemet gondoltunk teljesen újra: a beszélgetős kártya-játék formátumot és azt a lehetőséget, hogy kollégáink megmutathassák tehetségüket a munkán kívül is. Ez tette igazán egyedivé a projektet. Jó példája annak, hogy az innováció sokféleképp megjelenhet, például “megszokott” dolgok teljesen újszerű összekapcsolásával. A kampány az alkotási folyamat és a végeredmény tekintetében is erősen kapcsolódott a vállalati értékekhez és a stratégiához, és ezt a zsűri is értékelte.
Hogyan sikerült bevonni a kollégákat és a vezetőket? Mi volt a reakció a szervezeten belül?
Üzemi és irodai kollégák egyaránt a rajzpályázaton keresztül kapcsolódtak be, méghozzá nagyon aktívan. A vezetők pedig azzal támogatták a projektet, hogy a karácsonyi csomag részévé tették a kártyát. A visszajelzések rendkívül pozitívak voltak, külső és belső oldalról is.
Az igazi ereje akkor vált nyilvánvalóvá ennek a kis kártyapaklinak, mikor a kiosztását követő, karácsony előtti hetekben szinte minden reggel láttunk egy csapatot a kantinban, akik úgy döntöttek, hogy korábban bejönnek, együtt reggeliznek és a kártya segítségével beszélgetnek, kapcsolódnak, nevetnek egy jót az első meeting előtt. Januárban pedig sok hálás visszajelzést kaptunk arról, hogy milyen aktív része volt a karácsonyi családi beszélgetéseknek a táRsalGó.
Ez a két különbözőnek tűnő felhasználási mód azért lehetséges, hiszen az ovis gyerkőctől a nagyszülőkig, a szakmai identitástól, a személyes érdeklődésen át az egészséges, egyensúlyban lévő életig mindenre és mindenkire igyekeztünk gondolni a kialakításakor.
Mi volt számotokra a projekt legemlékezetesebb vagy legfordulatosabb pillanata?
Amikor elkezdtek beérkezni a rajzok, az szépen megmutatta, hogy milyen sokszínű és tehetséges csapat vagyunk. A másik nagy pillanat az volt, amikor megérkezett az első kész példány, a hírre az open office térben spontán összegyűlt a megvalósító csapat és játszani kezdtünk, amihez hamar csatlakoztak a közeli asztaloknál dolgozó kollégák is. Ilyen élmények emlékeztetnek arra, hogy az igazán jó dolgok közös munkából születnek.
Sőt, a projekt a megvalósítás után még a szervezeten kívülre is eljutott, ahogy a tavaszi Connect konferencia HRKOMM Kerekasztal-beszélgetésén megosztottad velünk.
Igen, a kártya bekerült a tréningeszköztárba és külsősök – például idősek otthona – is szívesen használják, ilyen módon CSR tevékenységként is értkeljük. Segít azoknak is, akik introvertáltabbak, mert könnyebb vele beszélgetést kezdeményezni.
Időközben megjelent az igény arra, hogy akár megvásárolhatóvá tegyük. Jelenleg gondolkodunk ezen a megoldáson. Valamint a kultúraformálás részeként a jövőben más formában is szeretnénk használni, például ‘Van kedved beszélgetni?’ táblákat elhelyezni az étkezőkben, ilyen módon is ösztönözni a kollégákat a kapcsolódásra.
Mit üzennétek azoknak, akik idén terveznek nevezni a versenyre?
Merjetek kockázatot vállalni és megmutatni magatokat, mert ezek a projektek sokszor nagyobbra nőnek, mint elsőre gondolnánk. A nevezésre való felkészülés lehetőséget ad visszatekinteni a projekt mérföldköveire, meglepetés pillanataira, eredményeire.
Ez a visszatekintés segít meglátni azt, amit a fókuszált munka közben néha elmulaszthatunk: fontos megállnunk, megünnepelnünk, amit KÖZÖSEN létrehoztunk és ki-ki a maga erősségeivel, ötleteivel, hozzáállásával gazdagított. Ezt meglátni, elismerni és megünnepelni hihetetlenül erősíti a csapatszellemet.
