GyártásTrend:  14 éves continentalos pályafutásod alatt több területen bizonyítottad rátermettséged. Többek között új termék bevezetés során projekt menedzserként, minőségbiztosítási menedzserként, több gyártósor iparosításának és felfuttatásának vezetőjeként, illetve lean és folyamatos fejlesztés vezetőként. Melyik terület áll legközelebb hozzád és miért? 

Schuller Éva: Jelenlegi területemen, a központi ipari mérnökségen sokrétű tevékenységet folytatunk a budapesti Continental gyárban. Foglalkozunk automatizálással, digitalizációs tevékenységekkel, illetve nagy szerepe van a szakmai coachingnak az új termékek bevezetése és iparosítása során, és a hatékonyság növelő aktivitások terén. 

Ha csak egyet kellene kiemelni, akkor azt mondanám, hogy az új termékek iparosítása áll legközelebb a szívemhez. Az mindig egy izgalmas feladat, hogy hogyan épül fel egy jövőbeni gyártósor és hogyan érjük el, hogy sorozatgyártásra alkalmas legyen. Azonban ez nemcsak a gyártógépek specifikálását és üzemeltetését vonja maga után, hanem a különböző gyártási rendszerek összekapcsolását, anyagáramlás, mikro logisztikai tervezést és még sorolhatnám, hogy mire kell odafigyelni egy ilyen feladat során, és mennyi izgalmat rejt magában. 

GyT.: Mit szeretsz leginkább az aktuális munkádban? Milyen feladatok inspirálnak?

S.É.: A központi ipari mérnökség vezetésében az motivál a legjobban, hogy egy olyan terület vezetéséért felelhetek, ahol nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy jól működő rendszereink legyenek. Emellett olyan újdonságokat és technológiákat vezetünk be a gyárban, amelyek előremutatóak a gyártási környezetben. Például hogyan kötjük össze a gyártó gépeinket a különböző gyártástámogató-rendszerekkel, hogy azok majd egy mesterséges intelligencia által vezérelt egységet alkossanak. Így kollégáink az adatok összegyűjtése, feldolgozása helyett azok értelmezésével és a hozzáadott értékű munkával tudjanak foglalkozni. 
Nem utolsósorban egy ekkora terület vezetőjének hatalmas felelőssége van abban, hogy a területen dolgozó kollégák számára megteremtsen egy olyan környezetet, amely motiváló számukra és személyes fejlődést biztosít. 

GyT.: Milyen út vezetett a klasszikusan férfias autóipari területre? A pályaválasztás során mi vezérelt?

S.É.: Ez egy érdekes kérdés. Nem az autóipar volt az eredeti cél, ruhaipari technikumba jártam középiskolába. Bár az emberek amikor erre a területre gondolnak nem hinnék, hogy egy ruha megtervezése ugyanolyan mérnöki feladat mint bármelyik produktum specifikálása, pontos mérések, számolások előzik meg mielőtt az elkészült rajz megvalósul és abból egy hordható ruhadarab válik. 
Felsőfokú tanulmányaim során szembesültem azzal miután gyakornoki munkát vállaltam, hogy nem biztos, hogy nekem ez az utam. Amikor különböző gyárakban voltam a gyártó berendezések nyűgöztek le, azoknak a tervezése és az hogyan érjük el általuk a kívánt kapacitást, minőséget.
Az autóiparban pedig a magas vevői elvárások miatt ez még nagyobb kihívást jelent. Így tudtam, hogy számomra ez az irány és mindenképpen egy autóipari vállalatnál szeretnék elhelyezkedni. 

GyT.: Ha visszaemlékszel, milyen hatások, milyen személyek (példaképek) inspiráltak pályád során? 

S.É.: Elsősorban Édesanyámat emelném ki. Szerintem az, hogy jelen pillanatban hol vagyok az ő terelgetésének nagyban köszönhető, aki sokszor visszarántott az álmodozásból és „irányba terelt”.
Szakmai pályafutásom során pedig gyárigazgatónk, Dr. Keszte Róbert járult hozzá leginkább ahhoz, hogy folyamatosan fejlődjek. A visszajelzéseivel és azzal, hogy olyan feladatok elé állított, amelyek kihívást jelentenek. 

GyT.: Melyek voltak életed legnagyobb kihívásai, hogyan kezelted azokat? 

S.É.: Egy évig Németországban voltam kiküldetésen a Continental központi szervezetében. Amikor hazajöttem úgy éreztem, hogy vissza kell mennem gyártási területre, hogy tovább tudjam fejleszteni a kompetenciáim és megmutatni a rátermettségemet. Kaptam egy több gyártósorból álló területet, ahol további növekedésnek néztünk elébe. A csapatnak további két gyártósort kellett telepíteni, azonban a cégcsoporton belüli változások miatt sorainkat át kellett vinnünk egy másik telephelyre. 
Az első napokban ez egy sokkhatás volt. A gyártósoron dolgozó kollégák számára különösen, amiatt, mert a csoportban nagyon jól működött a kémia, és ezáltal egy nagyon erős csapategység alakult ki, így a projekt átszervezéséből származó kihívások mellett többször felmerült, hogy mi lesz, ha elveszítjük egymást. 

A hírnek köszönhetően egy teljesen más kihívással kellett szembesülnöm vezetőként, mint a korábbi feladataim: 

• hogyan tudom fenntartani a motivációt ebben a változó környezetben?
• hogyan tudom biztosítani a csapatom számára a pozitív jövőképet?
• hogyan oldom meg, hogy a sor költöztetésével párhuzamosan ezeket a sorokat maximum kapacitásra fel kell húznunk?

Ezen a nehéz időszakon a transzparens, folyamatos és egyértelmű kommunikáció segítségével sikerült túljutni, ami nagyon fontos minden szervezetben. Ebben az időszakban nagyon sok időt fordítottam arra, hogy megértsem a csapatomban dolgozó kollégák egyéni igényeit és nyomon kövessem, hogy hogyan látják a jövőjüket a szervezetnél.

GyT.: Mit tartasz a legfontosabb elért eredményednek, szakmai sikerednek? Milyen kvalitásokra volt szükséged ipari mérnökségi pozíció eléréséhez?

S.É.: Idén teljesült egy olyan mérföldkő, ami már régóta a karriertervemben szerepelt és hosszú idő óta készültem erre a megmérettetésre. Ez pedig az, hogy a budapesti gyár Ipari Mérnökség igazgatója legyek. 
Emellett az előzőekben leírt szituáció, amelyre most már sikersztoriként gondolok vissza, hiszen az említett kétségek után a sorokat sikeresen felfuttattuk és a projektben meghatározott mérföldköveket teljesítettük, továbbá csapatban dolgozó összes kollégának megtaláltuk a következő karrierlehetőséget a vállalaton belül, és lehetőséget nyújtottunk számukra a további fejlődésre.
Segítséget nyújtott az, hogy soha nem felejtettem el a célt és azt, hogy őszintén és pozitív hozzáállással képviseltem a változásokat a csapat felé.

GyT.: Sikeres női vezetőként mit gondolsz, karriered során játszott-e bármely szerepet az, hogy nőként egy férfias iparágban építesz karriert? Nőként milyen extra kihívásokkal és megmérettetésekkel kellett szembenézned? Volt-e üvegplafon vagy bármi megkülönböztetés, amellyel munkád során találkoztál?  

S.É.: Azt mondanám, hogy igen is meg nem is. Hiszek abban, hogy nemtől függetlenül tudunk sikereket elérni és a személy elért eredményei és kvalitásai alapján válik valaki vezetővé, vagy elismert szakmai személlyé egy adott területen. Azonban úgy gondolom, hogy a vállalaton belüli női tehetséggondozásnak  van pozitív hatása.
Extra kihívásként az emocionális oldalt említeném, hiszen a nők alapvetően érzékenyebbek, amit a férfiak bizonyos esetekben nem tudnak leképezni. A Continental-nál kiemelt fontosságú a diverzitás megteremtése, hiszen a különböző nézőpontok segítik a hatékonyabb és jobb munkavégzést. Az, hogy egy általában férfiak által betöltött pozícióban dolgozom nőként, szépen bizonyítja, hogy az üvegplafon hatás itt nem érvényesül. 

GyT.: Mit gondolsz, miért választja jelenleg kevesebb nő a mérnöki pályát? Mit javasolsz a pályaválasztás előtt álló lányoknak, nőknek? Miért ajánlanád nekik a mérnöki pályát, a Continental vállalatot?

S.É.: Nemrégiben a konditerem öltözőjében egy nagyon érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. Két építészmérnök hölgy beszélgetett. Elmondták, hogy az egyetemen úgy kezdte az előadó, hogy egy nő nem lehet mérnök. Azt gondolom, hogy ez egy rögzült gondolkodásmód és a sok évtizedes sztereotípiák hatása a nemek a közti különbségekről, hogy kinek, milyen szerep való. Talán ezek a társadalmi hatások befolyásolják, hogy kevesebb nő mer vagy akar mérnöki pályára lépni. 
Ha valakinek megvan a mérnöki affinitása, de fél, hogy egy műszaki világban elveszti a kreativitását és csak kötött rendszerek között dolgozhat, azt mondom, hogy ettől ne féljen. 
A karrierem során azt tapasztalom, hogyha valaki szeret fejleszteni és az innovációt, izgalmas feladatokat megvalósítani, akkor ehhez megkapja a kellő szabadságot és lehetőséget a Continentalnál. 

GyT.: Mit tartasz korunk legérdekesebb, legizgalmasabb technológiájának? Miért meghatározó az és hogyan hat munkaterületedre?

S.É.: Jelenleg a világszinten és az autóiparban jelenlévő komplexitás kihívást jelent a gyártó-szektor számára, a folyamatos változások, az alapanyaghiány, a változó vevői igények, mind hatással vannak a munkavégzésünkre. Ahhoz, hogy ezeket a hatásokat csökkentsük és következtetéseket, előrejelzéseket vonjuk le, nagy segítség az Ipar 4.0 megoldások használata és ezen belül a mesterséges intelligencia bevezetése. Nagyon izgalmas feladatnak tartom, annak megértését, hogy milyen módon és hol tudjuk bevezetni a gyárunkban ezt a technológiát, hiszen már vannak példák a használatára különböző hibaelemzések terén, de azt gondolom, hogy még az út elején járunk és további felhasználási lehetőségek állnak előttünk. 

GyT.: Hogyan töltődsz fel, mi a hobbid? Milyen módon tudod eredményesen tartani a munka- magánélet egyensúlyt a Continentalnál?

S.É.: Imádok főzni, szeretem az újdonságokat. Emellett nagy szenvedélyem az utazás és amennyit csak tehetem világot látok, hogy új kultúrákkal és helyekkel ismerkedjek meg. Az elmúlt időszakban a pizzasütés rejtelmeivel ismerkedem. Nagyon izgalmasnak találom, hogy a tésztakészítés során a négy összetevőből álló „késztermék” minőségét hogyan tudja befolyásolni az, hogy milyen technológiával készül, és az időzítések mennyire tudják befolyásolni, hogy a végén egy nápolyi stílusú pizza legyen az eredmény. 

A cikk eredetileg a gyartastrend.hu oldalán jelent meg.