Sokan harcolnak ezzel a problémával nap mint nap, anélkül, hogy megvizsgálnák, mi zavarja meg őket és miért. Ha az értelmes, produktív munkára szeretnénk összpontosítani, akkor meg kell értenünk, hogy mi áll az utunkban. Miért zavarnak meg a dolgok ilyen könnyen? Lehet-e még újraépítenünk a figyelmünket a zavaró munkakörnyezetben?
Csupán a zavaró tényezők két típusa miatt kell aggódnod
Kérdezzünk csak meg valakit, mi zavarja. Valószínű azt fogja válaszolni, hogy a telefonja, a közösségi média vagy az őt körülvevő emberek. Ezek minden bizonnyal zavaróak, de kicsit közelebbről kell néznünk a képet a teljes megértéshez. Daniel Goleman híres pszichológus szerint kétféle figyelemelterelés létezik:
Érzékszervi, külső zavaró tényezők: Ezek a körülöttünk lévő dolgok, például a beszédes kollégák, a csengő telefonok, a zene, stb.
Érzelmi, belső zavaró tényezők: Ezek azok a gondolatok, amelyek eltolják a fókuszt a cselekedeteinkről. Például, amikor munka közben a közelgő találkozónkra gondolunk.
A probléma az, hogy legtöbbünk csak a külső zavaró tényezőkre koncentrál, például csak a Facebook-értesítéseket hibáztatjuk a megszakításért. Azonban magunkat is megszakítjuk. Ahogy Goleman mondja: „Nem a körülöttünk lévő emberek trécselése a zavaró, hanem inkább a saját elménk fecsegése”. A belső zavaró tényezőket nehezebb kezelni, mivel nem lehet őket egyszerűen csak kikapcsolni. A megzavarás mértéke azon múlik, mennyire tudunk kontrollt gyakorolni egy adott helyzet felett. Három fő módja van annak, hogy a munkakultúra előmozdítsa a belső figyelmetlenséget, illetve kijavítsa ezt az eltolódást:
1. probléma: Távmunka vagy a szociális interakció hiánya. A legnagyobb probléma az elszigeteltség, amely gyakran vezethet közösségi média értesítéseink folyamatos figyelemmel kíséréséhez, így a munka megszakadásához.
Megoldás: Meetingek, hívások, közösségi aktivitások beütemezése
2. probléma: Multitasking. Bár ma már tudjuk, hogy a multitasking mítosz, mégis mindenki megpróbál egyszerre több dolgot csinálni. Az állandó fél-figyelemben élt életünk felemészti az elménket.
Megoldás: Legyen munkamenetünk, és törekedjünk az egyfeladatosságra
3. probléma: Kiszámíthatatlan munkakörnyezet. Végül maga a munkakörnyezetünk is vezethet elterelődéshez. Az újdonságok elterelik a figyelmünket, úgy, mint egy hangos munkatárs vagy egy telefonbeszélgetés.
Megoldás: Barátkozzunk meg a zavaró tényezőkkel. Ellentmondásnak tűnhet, de a zavaró tényezők blokkolása nem a legjobb válasz.
A belső zavaró tényezők ugyanolyan veszélyesek, mint a külsők, mégis kevés figyelmet fordítunk rájuk. Az egyetlen módja a figyelemelterelés elleni küzdelemnek az, ha tudjuk, hogy épp valami megzavart minket.
