Egy munkahelyi történet során egy cég HR-igazgatója kinyitotta az ajtót kolléganőjének, aki nem sokkal ezután elszürkült és összeesett. Szerencsére a HR-igazgató elvégzett egy munkahelyi elsősegély-képzést, ezért azonnal megkezdte a mellkaskompressziókat. Időközben egy másik kolléga hívta a mentőket és odakészítette a defibrillátort.
A St John Ambulance kutatása szerint a dolgozók sokszor segítik egymást: beugranak műszakba, meghallgatják a másikat, közösen ventillálnak, megoldást keresnek. Amikor viszont életmentésről van szó, sokan mégis hezitálnak. Ugyanis irodai környezetben is előfordul fulladás, megcsúszás, allergiás reakció vagy szívleállás. Ennek ellenére sok dolgozó attól tart az elsősegélynyújtástól.
A nők munkahelyi vészhelyzetben nagyobb kockázattal szembesülnek. A férfi dolgozók 38 százaléka hezitálna, mielőtt elsősegélyt adna női kollégának. 41 százalék csak férfinak adna szívesen életmentő segítséget. 33 százalék egyáltalán nem nyújtana elsősegélyt női kollégának.
A férfi dolgozók 49 százaléka már került olyan szituációba, hogy ő volt az egyetlen elsősegélynyújtó a helyszínen. A kutatásból kiderült ugyanakkor az is, hogy a férfiak 39 százaléka hezitálna, mert fél, hogy hozzáér a mellekhez. A nők 18 százaléka is osztja ezt az aggodalmat. A férfiak 40 százaléka nem tudja, hogyan kell nőt újraéleszteni, és a nők 29 százaléka sem tudja. Miközben a CPR technikája nem különbözik nőknél.
A nemi elfogultság és az önbizalomhiány együtt ront a helyzeten. Az inkluzív elsősegély-képzés minden nemre fókuszál, és támogatja a gyors, magabiztos cselekvést. A képzés megtanítja a fulladás, a szívleállás és az erős vérzés ellátását, és segít abban is, hogy a kollégák merjenek az első pillanatban odalépni.
(Borítókép: Adobe Stock)
