1. Drámaian megnőtt a szemkontaktus aránya
Gondoljunk csak bele: egy normál, személyes meetingen nem csupán a többiek arcát monitorozzuk, hanem jegyzetelünk, illetve folyamatosan váltogatjuk a tekintetünket. Az online térben sokszor hosszú időn keresztül egy pontra koncentrálunk, és az a mennyiségű szemkontaktus-arány, amit tartunk, nem természetes és rendkívül fárasztó. Ráadásul a képernyőn megjelenő arcokat túl nagynak és közelinek láthatjuk, és úgy érezhetjük, nem tudjuk megtartani a kellő távolságot, így agyunk ezt a helyzetet egy intenzív, feszültségkeltő szituációként értelmezi – aminek következtében könnyebben kialakulnak konfliktusok.
Megoldási javaslat: Ha lehetőségünk adódik, ne tegyük ki teljes képernyőre a meetinget, ezzel tudjuk optimalizálni az arcok méretét, és üljünk hátrébb a székünkkel is, hogy a személyes terünket növeljük.
2. Fárasztó, ha folyamatosan magunkat látjuk a videóhívások során
A virtuális térben való sorozatos meetingek előtt sosem szembesültünk ennyit saját magunkkal és a tükörképünkkel. Senki nem követett minket egy tükörrel, miközben visszajelzést adtunk vagy kaptunk, vagy döntéseket hoztunk... Az utóbbi időszakban megváltozott a személyészlelésünk. Ez a helyzet növeli a saját magunkkal kapcsolatos kritikát, illetve negatív érzelmi következményekkel jár, ha túl sokat nézzük magunkat.
Megoldási javaslat: Ha lehet,rejtsük el a saját nézetünket és csak a többiekre fókuszáljunk – így nem kell folyamatosan saját magunkat monitorozni.
3. A videochatelés csökkenti a mobilitásunkat
Egy-egy videós megbeszélés során egy meghatározott helyhez vagyunk kötve, így nem tudunk mozogni közben, pedig a kutatások bebizonyították, hogy jobb a kognitív teljesítményünk, ha mozoghatunk, ráadásul kreatívabbak is vagyunk ilyenkor.
Megoldási javaslat: Igyekezzünk minél nagyobb mozgásteret biztosítani magunk számára, pl. elhelyezhetünk távolabb egy külső kamerát. A hosszabb meetingek során engedjük meg, hogy a résztvevők rövid időre olykor kikapcsolják a kamerájukat, hogy nonverbálisan meg tudjanak pihenni.
4. Nagyobb a kognitív terhelésünk
Alapvetően a nonverbális jeleket (gesztusok, mimika, testtartás stb.) tudattalanul és természetes módon értelmezzük. A virtuális térben azonban nagyobb erőfeszítést kell tennünk ezeknek a jelzéseknek fogadására és küldésére is: figyelnünk kell arra, hogy látszanak-e a reakcióink és több energiát kell fektetnünk ezeknek a továbbítására is. Az ebben a környezetben megjelenő jelzéseket könnyebben félreértelmezzük, hamarabb jutunk téves következtetésekre, mert alapvetően nehezebb értelmeznünk őket.
Megoldási javaslat: Engedjük meg a résztvevőknek a hosszabb meetingek során, hogy olykor kikapcsolják a kamerájukat - így hatékonyabban fognak tudni koncentrálni.
