Egészen a betonkeverőig menekült az ügyfelek és határidők elől – megérte?
Kirúgták az ügynökségtől a vírushelyzet hatására, elment segédmunkásnak. Instagramon közvetíti koszos, betonkeverős, glettelős mindennapjait Rílmelós név alatt. A Kreatív Online interjúja a szövegíróból lett segédmunkással, aki azért még visszatérne a v9_leadas_jav4_final_docx-ek világába.

Nem mondom, hogy viharként söpört végig a hazai Instagramon a Rílmelós-profil (nem hiszem, hogy ez lett volna a célja), de ettől még érezhetően fontos és elég szórakoztató tartalmak érkeznek rendszeresen a segédmunkába menekülő ex-szövegírótól.

Rílmelós a melósokkal szembeni sztereotípiák eloszlatása, az ízes melós szleng gyöngyszemei mellett olyan dolgokról is beszél, amiket a reklámipar simán elleshetne a fizikai munkásoktól. Szóval már épp itt volt az ideje, a második, vagy kitudjahányadik hullám idején, hogy megkérdezzük a Rílmelóst, hogyan keveredett építkezésre, hogyan érzi magát, és visszaülne-e még egyáltalán egy ügynökségbe. Nyugi, a pénzről is kérdeztük.

Mikor rúgtak ki, és milyen indokkal?

Július elsején. Az ok? Ezek az embert próbáló idők…

Milyen pozícióban dolgoztál?

Copywriter.

Az ügynökség, ami elküldött, kifelé is kommunikálta a leépítést?

Nem. De az csak kreatívigazgatótól felfelé szokás, nem? :)

Ez az első fizikai munkád, vagy már belekóstoltál korábban is ebbe a világba?

Tizennégy évesen két hétig csempét és ragasztót pakoltam a Praktikerben nyáron, mert nagyon vágytam egy görkoris hátizsákra. Otthoni falfúrási kudarcokon és ikeás összeépítéseken kívül semmi, de semmi egyéb tapasztalatom nem volt.

Hogyan keres az egyszeri, kirúgott kreatív az építőiparban munkát? Könnyű bekerülni, vagy itt is kemény a rosta?

Szerencsém volt: sok építész/mérnök pajtim van, közülük az egyik gyerekkori barátom kötött össze egy tündéri figurával, A Tulajjal. Írtam neki egy szívhez szóló levelet, melyben elsírtam a bánatomat, feltártam a sorsomat és színt vallottam arról, hogy semmihez nem értek. Ő pedig munkát adott!

Az első héten sokszor mentem anyagot vásárolni, meg rengeteg zsák sittet cipeltem az emeletről a teherautó már megénekelt platójára. (De ahhoz is kell ám skill! Nem mindegy, hogy fogja meg az ember a zsákot, hogy emeli, hogy teszi le. A hibázás fáj!) Rosta tudtommal nincs: mindenhova kell ember, de főleg szakmunkás. Egy titkot elárulok minden kreatívnak: egy jó gipszkartonos annyit keres, amennyit csak akar.

Hogy fogadtak a többiek az építkezésen?

Az első nap kellően fura volt. Nem tudtak hova tenni, én pedig nem akartam láb alatt lenni, ezért csak kerülgettük egymást. De a cigizés itt is jó oldószer volt: szusszanásainkkor mesélgettem a reklámról, ők meg a korábbi projektjeikről. Harmadnapra teljesen megtört a jég, egyedül egy idősebb festővel nem találtam a hangot - konkrétan nem értettem a szavajárását.

Mit élvezel a legjobban a melóban?

A copy-k, amiket írunk elég ritkán időtállóak. A beton, amit segítettem kiönteni, ott lesz évtizedekig. Az pedig, hogy amit délután vízből és porokból összekevertünk, másnapra egy kőkemény dologgá válik (nekem) hatalmas mágia! Olyan tevőleges. Olyan… ríl.

Mi az a dolog vagy felvett képesség a mostani munkádban, amit mondjuk simán alkalmaznál a reklámiparban?

A részletekre történő odafigyelés (ne maradjon ki egy festékpetty sem = ne maradjon typo) és a szisztematikus, logikus munkavégzés. Az első lépés után jön a második, utána kezdj csak a harmadikkal foglalkozni - én sokszor ugráltam random módra a reklámos alfeladatok közt. És egy izgi dolog: a túlórára nemet mondani, felállni, hazamenni pihenni, apukának lenni.

Melyik állással keresel jobban?

Nettósítva a reklámmal egy icipicit jobban. De a melós túlórákat kifizetik, így összesítve jobb a glettes della.

Volt, aki követte a példád, és melózni kezdett inkább ügynökségbeli munka helyett?

Ilyenről nem tudok még. De elképzelhető, hogy a COVID_v2 sem lesz irgalmas.

Mi az a tévhit, amit azonnal eloszlatnál a fizikai munkásokról?

Mi egy háromfős core csapat vagyunk: egy építésvezető egy festő és egy ... szövegíró. Körülöttünk elég sok szakma megfordult az építés alatt, asztalosok, villanyászok, lakatosok stb. Ránk, és a körülöttünk pörgő emberekre igazak, amiket mondok, más brigádokról nem tudok objektíven nyilatkozni.

Szóval nem, a munkások nem köpködnek. Nem isznak tüskét. Sem. Ha alkohol, azt szigorúan meló után, többnyire otthon, mértékkel. Nincs catcalling (oda-odapillantás persze van). A munkások nem fogatlanok, tahók vagy börtönviseltek. Tök oké arcok, akik egy csomó olyan life skillt kimaxoltak, aminek én például
a közelében sem vagyok - tudnak kertészkedni, pálinkát főzni, autót szerelni.

Egymással nagyon empatikusak és segítőkészek vagyunk, millió cinkos összenézés és valódi csapatmunka van. A többi fizikai dolgozóval kedvesebbek és tisztelettudóbbak, nem azt mondják, hogy “lesz egy sültkrumpli.”
És nélkülözhetetlenek. Ha eljő a lángoló apokalipszis, mind tűzálló falak mögött akarunk majd kucorogni, de nekünk, reklámosoknak csak 5 sec-es bumperjeink lesznek, nekik viszont...

Visszatérnél valaha ügynökséghez?

Igen. A legboldogabb akkor lennék, ha lehetne 2-2 hónapozni. Egy kampány, egy építés. Így az írókámat is koptathatnám, meg a muszklijaim is fejlődnének. Mind and might.