Egyéni tapasztalatból lett szakértő
Serena Palmer vezetői coachként, íróként és tanácsadóként dolgozik, és saját bőrén tapasztalta meg, milyen hatással van az alkohol a szakmai és a magánéletre, írja személyes tapasztalatairól szóló cikkében a HR News oldalán. Úgy fogalmazott: „Sokáig mesterien játszottam a kettős szerepet. Nappal sikeres vezetőként dolgoztam, éjszaka pedig egyre mélyebbre süllyedtem az alkohol fogságában. Óriási különbséget jelent, ha egy munkahelyen biztonságban érezheted magad, ha szóba akarod hozni az alkohollal való viszonyodat – vagy ha a segítség könnyen elérhető. Ez segíthet abban, hogy az érintettek minél előbb kérjenek támogatást.”
A nyílt beszélgetés az első lépés
Palmer szerint a nyílt beszélgetés az első lépés. Ha a vezetők őszintén beszélnek a függőségről, azzal példát mutatnak, és lebontják a szégyenérzetet. Szerinte fontos meghívni olyan embereket is, akik már túljutottak a nehéz időszakon, hogy megosszák a történetüket. Az ilyen történetek segíthetnek abban, hogy a függőség ne legyen tabu, és mások is merjenek segítséget kérni. Emellett érdemes olyan coachingba is fektetni, amely támogatja a tudatosságot, az empátiát és a hosszú távú kulturális változást a munkahelyeken.
Palmer felhívja a figyelmet arra is, hogy sokan máig nem értik pontosan, mit jelent az alkoholizmus. Sokan úgy gondolják, hogy az nem lehet alkoholista, aki rendesen dolgozik. Vagy hogy csak bizonyos társadalmi csoportokat érint a probléma. Ezek a tévhitek megnehezítik, hogy az érintettek felismerjék a saját helyzetüket, és mások sem feltétlenül veszik észre a jeleket. A szervezetek felelőssége, hogy ezeket a tévképzeteket lebontsák, és olyan oktatást adjanak, amely a függőség valóságát mutatja meg.
Ne rejtsük el a segítségnyújtás lehetőségét
Sok cégnél a dolgozói segélyprogramok ugyan tartalmaznak függőséggel kapcsolatos lehetőségeket, de ezek gyakran háttérbe szorulnak. Palmer szerint az alkoholproblémákat érdemes láthatóan beépíteni a mentális jólléti kezdeményezésekbe. Állítása szerint ez azt jelenti, hogy egyértelműen jelezni kell, milyen segítség elérhető, erről beszélni kell a mentális egészséget népszerűsítő kampányokban, és a belső kommunikációban is meg kell jeleníteni a témát. Fontos az is, hogy a HR-eseket és a vezetőket megtanítsák felismerni a problémát, és tudják, hogyan beszéljenek erről diszkréten és együttérzően.
Sokan a WC-k ajtajára teszik ki a „Szenvedsz a függőségtől?” típusú plakátokat. Bár az üzenet fontos, a helyszín azt sugallja, hogy ez a téma szégyellnivaló. Ez visszatartó erő lehet azoknak, akik már eleve úgy érzik, hogy szégyenkezniük kell. Palmer szerint jobb megoldás, ha ezek a plakátok a közös terekben – például konyhában vagy pihenőhelyeken – kapnak helyet. Ezek olyan helyszínek, ahol mindenki gyakran megfordul.
A vezetők szerepe: felismerni, nem megoldani
A vezetőknek szerepük van abban is, hogy olyan munkahelyi kultúrát alakítsanak ki, amely támogatja a felépülést. Ugyanakkor fontos, hogy ne próbálják „megjavítani” az érintettet. Inkább figyeljenek a viselkedésbeli és teljesítménybeli jelekre – például gyakoribb hiányzás, hangulatváltozások, romló teljesítmény –, és tudják, hová irányíthatják a kollégát. A képzésnek ki kell térnie arra is, hogy hogyan lehet a megfelelő belső vagy külső támogatást ajánlani.
A függőség nem mindig látszik
Palmer szerint „a függőség nem csak egyéni probléma – ez egy járvány a munkahelyeken. Rengeteg vezető egyszerűen kiégésként írja le azt, ami valójában az alkoholproblémából fakad. A vállalatoknak itt van lehetőségük igazán hatni: olyan elfogadó, ítéletmentes munkahelyeket teremthetnek, ahol az emberek mernek segítséget kérni.”
(Borítókép: Pexels/ELEVATE)
