A teljesítménykényszerből fakadó bizonytalanságból élősködik e társadalom. Létrehozhatunk egy olyan kultúrát, melyben ünnepeljük a tökéletlenséget?

Képesek vagyunk-e örülni a karácsonynak?

“Maximalista vagyok”, “A munkámban mindig a 100 százalékot nyújtom”, ”Csak tökéletes feladatot adok ki a kezeim közül”. Képzeljük el, hogy HR-esek vagyunk, és egy állásinterjún halljuk ezeket a mondatokat egy pályakezdő jelölttől. Tökéletes pályázónak tűnik. De vajon tényleg az?