Nem depresszió, nem is kiégés, mégis a mélybe húz... ez a languishing.

Az utóbbi évtizedekben egyre többször tapasztalunk extrém hőséget, amely sok szempontból veszélyes is lehet: nem csak a hőgutás, hőkimerüléses esetek száma növekszik ilyenkor, de források szerint a szívrohamok száma is emelkedik a forró napokon, hiszen a magas hőmérséklet által csökkenhet a vérnyomás, ez pedig gyorsabb szívveréshez vezethet, ami komoly terhelést jelent egyeseknek. A magas hőmérséklet komoly egészségügyi kockázatokat hordoz magában.

A világjárvány sokakat sodort a szakadék legszélére: elfogyott a lelkesedés, az erő és a lendület. Ezt az állapotot sokan keverik össze a kiégéssel, holott az egy lényegesen összetettebb és komolyabb probléma, mely adott esetben akár visszafordíthatatlan folyamatokat is eredményezhet az egyén karrierjében, sőt az életében is. A kiégést nem szabad félvállról venni, ugyanakkor hiba összekeverni a kimerültséggel.

Pörgős, dinamikus, változatos, színes, trendi, vibráló, közösségi, mindennap egy élmény… – Itt még kiégni sincs idő és lehetőség.

A kora tavaszi időszakban gyakran tapasztalhatjuk, hogy reggelente alig bírunk felkelni az ágyból, a munkavégzés, még a kisebb feladatok is kimerítenek bennünket, és szinte folyton csak a pihenésen jár az eszünk. Ráadásul most az otthoni munkavégzés és az állandó bezártság sem könnyíti meg a helyzetünket, hiszen emiatt is fáradékonyabbak vagyunk.

Sokunk már belefáradt... de pontosan mibe is? Fáradtságunkért kevésbé a „hosszú napot tudhatok a hátam mögött” érzése a felelős, inkább olyasmiről van szó, mint: „iszonyatos fájdalmat érzek, és nem is tudom igazán, hogy hol”. Furcsa érzés ennyire kimerültnek lenni, annak ellenére, hogy az időnket már hónapok óta otthon töltjük – vagyis azon a helyen, amely tipikusan a pihenésre szolgál. A kimerültség egyéb nyugtalanító érzésekkel, úgymint depresszióval, szorongással, magánnyal vagy ingerlékenységgel is párosulhat. Furcsa, nem igaz? Ez bizony a karanténfáradtság jelensége. Az alábbi írás a karanténfáradtság jeleit és tüneteit tárgyalja, valamint nyolc lehetséges kezelési módját írja le. Dominique Michelle Astorino írását terjedelme miatt két részben közöljük.