Vagyis ha valamelyik irodában dolgozik egy fertőzött, akkor onnan a kórokozók egy részét elszállítja a légkondi más helyiségekbe - írja a G7. Mindez különösen problémás, ha egy épületen belül több cég működik. Ebben az esetben bármennyire körültekintően készül fel a munkahelyi járvány megelőzésére egy vállalkozás, a szomszédain is nagyban múlik, hogy a dolgozói mekkora kockázatnak vannak kitéve az irodában. A helyzet még bonyolultabb, ha a központi légkondicionáláson ügyfélterekkel, üzletekkel, netán egy egész bevásárlóközponttal is osztozni kell, ami egyáltalán nem ritka.
Így tehát az évtizedes vitákban, amelyek jellemzően május végén kezdődtek - vagyis hogy hány fok az irodák ideális hűtöttsége, a fázósaknak vagy izzadósaknak kell-e engedniük, normális-e pulcsiban ülni, mikor kint tombol a 40 fokos nyár, meg lehet-e fázni a klímától stb. - most egy új, az eddigieknél sokkal fontosabb pillérrel bővül. El lehet-e kapni a koronavírust a klímával - ezért merjük-e egyáltalán bekapcsoltatni, és ha igen, sokat vagy keveset menjen?
A légúti fertőzés valószínűségét szakemberek szerint leginkább az irodákba bejuttatott friss levegő mennyisége határozza meg. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy az eddig jobbára a benti légtömeget keringető központi berendezéseket úgy állítsák át az üzemeltetők a járványra való tekintettel, hogy a lehető legtöbb friss levegőt juttassák be az irodákba. A vírus terjedésének szempontjából különösen rizikós helyiségekben - például a mosdókban - pedig a levegőt kifelé szállító szellőzők folyamatos működtetését javasolja a szervezet.
Természetesen ablaknyitással, kereszthuzattal is segíthető a levegő cserélődése (már amennyiben nyithatók az ablakok), ami akkor is ajánlott, ha a dolgozók számára kicsit kellemetlen hőmérsékletet okoz. Ugyanígy a külső levegő nagyobb arányú bekeverése a megszokottnál gyengébb és kevésbé hatékony hűtést eredményezhet, azonban a hőkomfortnál és a villanyszámlánál most fontosabb szempont a lehető legintenzívebb légcsere.
Érdekes kérdés egyébként, hogy ha a vendéglátóhelyeken szigorú szabályok vonatkoznak a légkondicionálókra, akkor az irodák miért esnek enyhébb elbírálás alá. Míg egy étteremben két-három óránál többet jellemzően nem töltünk el, addig az irodában legalább napi nyolcat-kilencet, egy héten akár öt napon át. Ráadásul a nyitott terű (open office) irodákban könnyen lehet annyi ember egy légtérben, mint egy nagy étteremben.
Sok cégnél még nyitott kérdés, hogy visszahívják-e a dolgozókat az irodákba, vállalva többek között a szellőzőrendszerek működéséből adódó kockázatokat. Néhány közepes méretű cég alkalmazottjának elmondásai alapján úgy tűnik, hogy a döntés előtt számba vett rizikófaktorok között a légkondicionálás is nagy súllyal szerepel. Több helyen vizsgálják a szellőzők átalakításának lehetőségét, főleg attól tartva, hogy a jelenlegi kialakítás kedvez a vírus terjedésének az azonos épületben, egymás szomszédságában működő vállalkozások munkavállalói között.
