A hibák elrejtése és a parttalan dicsekvés „rosszindulatú irigységet” kelt a kutatók szerint. Az ilyen irigység diszfunkcionális viselkedést hoz létre, mivel az egy szinten lévő vezetők, sőt a közvetlen beosztottak arra törekszenek, hogy lerombolják és aláássák a sikeres vezető tekintélyét. Ez azt is eredményezi, hogy az alkalmazottak kevésbé lesznek együttműködőek, és megzavarják a csapatmunkát. 

A kutatás ezt most egyértelművé tette. Egy tanulmányban a résztvevők elolvastak egy részt a vezető sikereiről, és arról számoltak be, hogy nagy mennyiségű rosszindulatú irigységeket éreztek a vezető irányában. Egy másik csoport ugyanezt a bekezdést olvasta el, de ezúttal néhány további sorban azt ecsetelték, hogy az adott vezetőnek szép számmal voltak kudarcai és hibái is. Ez a csoport nem jelezte, hogy irigységet érez. 

A kutatás azt is kimutatta, hogy a vezető iránti elismerés nem csökken, ha a hibáit is megmutatják. Amikor a dolgozók a hibáiról hallják beszélni a vezetőt, „jóindulatú irigységet” érezhetnek, úgy gondolhatják, hogy a vezető megérdemli a sikert, és ez inspirálja őket saját teljesítményük javítására. 

A kutatás a vállalkozók számára is megmutatta a kudarcok megosztásának előnyeit. Azok a vállalkozók, akik elismerték, hogy néha nehezen boldogulnak, jóval támogatottabbak voltak a befektetők körében, mint azok, akik az eddigi sikereikre hívták fel a figyelmet. Úgy tűnt, hogy ha a vállalkozó keményen dolgozott az akadályok leküzdéséért, az fontos pozitív benyomást keltett a befektetőkben. 

A hibák takargatása helyett tehát van egy jobb út is, ahogy a kutatást vezető Wood Brooks fogalmaz: „Ha nagyon sikeres vagy, akkor az eredményeid nyilvánvalóak. Sokkal újszerűbb és inspirálóbb, hogy mások megismerjék hibáidat is. A csodálat elérésének egyik módja az, ha elismerjük a harcainkat vagy a hiányosságainkat.”

Ha kíváncsi vagy, hogyan érdemes feltárni mások előtt a hibáinkat és kudarcainkat, erre tovább!