A pozitív idősödés
A bio-pszicho-szociális megközelítés alapján az öregedésnek és az egészségnek kulcsfogalmai a pozitív idősödés és az életminőség. Mindkét fogalom összetett szociális konstrukciót ír le, mely többváltozós, többdimenziós rendszerekkel jellemezhető. Éppen ezért nincs egyetértés definiálásuk terén és nehezen mérhetőek.
Régebben az öregedést negatív aspektusból, a patológiák, betegségek oldaláról fogták meg, azokat a funkciókat hangsúlyozva melyek romlanak, csökkennek, elvesznek. A 20. századi indulása óta mára már meghatározó koncepcióvá vált a pozitív idősödés. Az öregedés egy élethosszig tartó folyamat, jól öregedni pedig többet jelent, mint betegségek nélkül élni (Fernández-Ballesteros és mtsai., 2021). Kis jelentéskülönbséggel
a pozitív idősödés leírható még olyan szavakkal, szinonimákkal is, mint az egészséges, sikeres, produktív, vitális, optimális, aktív, vagy egyszerűen mondhatjuk azt, hogy jól öregedni, jól élni (Fernández-Ballesteros és mtsai., 2013).
Az egészséges öregedés széles körben kutatott téma, különböző elméleti keretrendszerek épülnek rá. Ezen rendszerek közös pontjai, az öregedés ismétlődően említett tényezői meghatározhatják az egészséges idősödést. Abud és mtsai., (2022) 10 ilyen faktort azonosítottak melyek a fizikai, a mentális és kognitív, a szociális és jólléthez kötődő területeket érintik.
A megfelelő fizikai teljesítőképesség megőrzése a kor előrehaladtával is hozzájárul az egészséghez, ahogy a táplálkozásnak is fontos szerepe van. Mentális vagy kognitív szinten megkülönböztethetőek tudatossággal, szemléletmóddal, élethosszig tartó tanulással és hittel kapcsolatod faktorok. A tudatosság alatt értünk önértékelést, énhatékonyságot, rezilienciát, testi tudatosságot és célok megtalálását. Attitűdök, szemléletmód terén a jövő orientált viselkedés bizonyul a legpozitívabbnak, a folyamatos tanulás pedig segíthet megőrizni a kognitív funkciókat. A hit megjelenhet hiedelmekként, vallásosságként, spiritualitásként, mindezek szerepet játszhatnak a stabilitás érzésében és fenntarthatják a motivációt. Szociális területen a három legkiemelkedőbb tényező a szociális támogatás, az anyagi biztonság és a közösség. Szociális védőhálón a hozzátartozókon kívül a tágabb környezetet is érthetjük, a közösség faktorba pedig beletartozik bármilyen önkéntes, vallásos vagy egyéb tevékenységbe történő bevonódás.
Egy másfajta összegzés szerint, 75 tanulmány áttekintése alapján a következő területekkel írhatók le a pozitív öregedés tényezői: fiziológia, élettel való elégedettség és jóllét, szociális produktivitás, környezet és erőforrások, pszichológia és pszichoszociológia és egyéb. A fiziológiai állapotnak fontos mutatója a mindennapi tevékenységekben való önállóság, az általános fizikális jóllét, a kognitív és az érzelmi funkciók. Az élettel való elégedettséghez hozzájáruló tényezők a hosszú élet és az életminőség. A szociális terület a szociális kapcsolatokban való részvétellel, a környezettől kapott támogatással és a megszervezett, önkéntes tevékenységekkel írható le. Pszichológiai faktorok között említhetők a személyes kilátások (spiritualitás, optimista attitűd, reziliencia), az egyén erőforrásai és az autonómia. A fizikai környezetet, az anyagi biztonságot, az információkhoz, támogatáshoz, szolgáltatásokhoz és közlekedéshez való hozzáférést az környezet és erőforrások kategória foglalja össze. Mindezzel megalkotható egy nem hierarchikus, többdimenziós, holisztikus szemléletű modell változatos faktorokkal, mely bemutatja a témát (Pocock és mtsai., 2023), 1. ábra.
A pozitív idősödés konceptualizálására törekvő tanulmányok többsége a már említett tényezőket vizsgálja, összegzi. Leginkább a különböző területekre fektetett hangsúlyban, az adott jelenségek pontosabb definiálásában, avagy a felhasznált módszerekben, mérőeszközökben fedezhető fel különbség. Aktualitása és széleskörű áttekintése miatt használható irányadóként a témában Pocock és mtsai. (2023) modellje.
Az idősödés észlelése
Maga az öregedés megközelíthető abból a perspektívából, hogy az egyén pozitívan, vagy negatívan értékeli a saját idősödését. Mindez szociális hatásokból, a fizikai teljesítőképességhez fűzött elvárásokból és a kontroll érzésének mértékéből tevődik össze. Levy és mtsai. (2002) az öregedés percepciójának az egészségre gyakorolt hatását igyekezték felderíteni. Longitudinális vizsgálatukban
sikerült kimutatniuk, hogy azoknak a vizsgálati személyeknek, akiknek pozitívabb képük volt az idősödésükről, a 18 éves periódus elteltével jobb volt az egészségi állapotba, mint azoknak, akik ugyanezt negatívabban szemlélték.
Ez az eredmény ráadásul felülmúlta a szubjektív egészség, a nem, az etnikum és a szocioökonómiai státusz hatásait is. Továbbá a vizsgálat elején mérték az észlelt kontrollt, ami később mediálta az idősödés pozitív percepciója és a jobb egészség közötti összefüggést.
Néhány évvel később egy másik kutatás az öregedéssel kapcsolatos kogníciók, a kontrollról alkotott vélekedések és az egészség összefüggéseivel kapcsolatban egészen hasonló eredményekre jutott. Szintén hosszmetszeti vizsgálatként, az 1996-ban majd 2002-ben felvett adatok elemzésével azt találták, hogy az öregedéssel kapcsolatos kogníciók és a fizikai betegségek kölcsönhatásban állnak egymással, bár a kogníciók előrejelző ereje erősebb. Azon részvevők akik az öregedéshez inkább a veszteségeket társították több betegségről számoltak be a 6 év elteltével, mint azok, akik az idősödést egy folyamatos fejlődésként látták (Wurm és mtsai., 2007).
Az idősebb generáció, aki potencionálisan a legkevésbé vesz részt egészségmegőrző szolgáltatásokban, tevékenységben, pedig a hosszabb élettartam biztosítása érdekében számukra lenne ez a legfontosabb. Az öregedés percepciója, a róla alkotott hiedelmek ezen a téren is lényegesek. Az idősödésről pozitív szemlélettel gondolkodó emberek valószínűbben, gyakrabban tesznek az egészségük megőrzéséért (Levy és Myers, 2004).
Az életkor az identitásnak is meghatározó eleme. Akik erősen azonosulnak, alkalmazkodnak életkorukhoz képtelenek lehetnek arra, hogy a kontrollt a kezükbe vegyék és a saját egészségükért tegyenek, továbbá az idős korhoz kötődő sztereotípiákkal is könnyebben azonosulhatnak (Sneed és Whitbourne, 2003). Azok az emberek, akik viszont szubjektíven fiatalabbnak érzik magukat magasabb szintű élettel való elégedettséget tapasztalhatnak. Az életkorhoz kötődő identitásnak a jólléttel való ilyenfajta kapcsolata abban az esetben is megmarad, ha az életkort, a szocioökonómiai státuszt, a családi állapotot, az alkalmazotti viszonyt, a krónikus betegségeket és a szubjektív egészséget kontrollálják a vizsgálat során (Westerhof és Barrett, 2005).
Összegezve az idősödés pozitív megközelítése összefüggésben áll a fizikai egészséggel és az általános jólléttel.
Mindezt több kutatás is alátámasztja (Hickey és mtsai., 2010, Zorrilla-Muñoz és mtsai., 2022).
A következő, egyértelműen adódó kérdés, hogy az idősödéssel kapcsolatos vélekedések hogyan mérhetők. Burton és mtsai., (2021) különböző eszközökről adnak áttekintést, mely alapján a leggyakrabban felhasznált a The Philadelphia Geriatric Centre Moral Scale (PGCMS) saját idősödéssel kapcsolatos attitűdök alksálája. Bár az eredeti mérőeszköz (Lawton, 1975) nem kifejezetten az öregedés észlelését, inkább a moralitást hivatott mérni. További kérdőívek a következő perspektívákból közelítik meg az öregedést: az idősödéshez kapcsolódó attitűdök, az öregedéshez kötődő elvárások, az idősödés személyes tapasztalata, a tünetek kezeléséhez fűződő hiedelmek, az öregedésről alkotott kép, az idősödés sztereotípiái, az elutasításra való érzékenység életkortól függően és a jövőbeli énről alkotott nézetek.
A szerző egyetemi hallgató, a cikk szakdolgozatának egy részlete.
(Borítókép: Unsplash/Caroline Veronez)
