Mit kellene tennünk, hogy teljesíteni tudjuk az újévi fogadalmainkban meghatározott céljainkat? Első lépésben gyorsan leszámolunk az „újévi fogadalmak” működésképtelen rutinjával, hiszen az életünk egyetlen területén sem tudunk kampányszerűen és főleg fenntartható módon változtatni. Száz emberből nyolcvan évről évre a saját bőrén érzi e rutin „káros mellékhatásait”. E fogadalmak kapcsán egy olyan mentális csapdáról van szó, ami – tudatosan vagy tudattalanul – erősen akadályozza a gondolkodásunkat és a cselekvésünket is; szűkíti a lehetőségeinket térben is időben, hiszen egyetlen dátumhoz vagy időszakhoz köti a változtatást, miközben az év minden napja alkalmat ad a cselekvésre. 

Például a dohányzásról való leszokás megkezdésével miért várnánk meg a következő esztendő januárját, amikor e gondolat megjelenésének napja, mondjuk június 16-a is egy tökéletes időpont arra, hogy bekapcsolódjunk egy leszokástámogató programba? 

Tehát, ha eredményesek szeretnénk lenni egy változtatást illetően, akkor a (nevezetes) dátumok helyett önmagunkra fókuszálunk és többek között számba vesszük azokat a külső- és belső tényezőket, amelyek a céljaink elérését támogatják (és adott esetben akadályozzák). Ehhez el kell végeznünk az „aprómunkát” is, aminek egyik fontos pillérét önmagunk – a valós szükségleteink és a motivációnk – ismerete, a képességeink, a körülményeink és a lehetőségeink feltérképezése jelenti. Ezek hiányában szilárd alapok helyett futóhomokra építjük a céljainkat is. 

Tegyük fel az alapkérdéseket!

Minden változtatás előtt – legyen az egy életmód- vagy karrierváltás – tisztáznunk kell annak a valós okát és a valós motivációnkat.

Induljunk el ezekkel a kérdésekkel, amelyek persze gyakran újabb kérdéseket vetnek föl:

• Mi a pontos oka annak, hogy változtatni akarok?
• Hogyan változik meg az életem, ha sikerrel járok?
• Milyen következménye lesz annak, ha nem teszek semmit?
• Hogyan látnak majd mások?
• Mi az, ami valójában igazán mozgat?
• Mi az, ami igazán érdekel?
• Mi az, amit igazán szeretek csinálni?

Az ezekre a kérdésekre adott őszinte válaszok már masszív alapokat jelentenek ahhoz, hogy megfelelő erősséggel fogalmazzuk meg a reális és valóban a saját céljainkat. 

Az erő legyen veled!

A céljainkat – nagyon leegyszerűsítve – megfogalmazhatjuk gyengén és erősen, az e ponton való tévedés pedig már alapvetően boríthatja az egész projektet. 

A szavak erejét nézzük meg néhány példa segítségével: 

„Szeretnék leszokni a dohányzásról.” – ez egy gyenge cél.

„Hat hónapon belül szeretném letenni a cigit, ezért még ma este utánajárok, hogy milyen leszokástámogató programokat érhetek el és a héten felkeresem a háziorvosomat is.” – ez egy erős cél.

„Szeretnék egy új állást.” – ez is egy gyenge cél. 

„Már nem érzem jól magam a jelenlegi munkahelyemen, ezért a héten felszabadítok két órát annak átgondolására, hogy merre szeretnék elindulni, mik a motivációm és milyen lehetőségeim vannak, a tisztánlátás érdekében talán felkeresek egy szakembert is”. – ez is egy erős cél. 

„Szeretnék többet sportolni.” – ez is egy gyenge cél.

„Az a célom, hogy egy hónap múlva legalább hetente kétszer sportoljak, ezért újra gondolom az időmenedzsmentemet. Holnap átnézem a napjaimat, hogy mire, mennyi időt fordítok, mely napokon és napszakokban tudnék mozogni, és megkeresem a legközelebbi sportolási lehetőséget.” – ez is egy erős cél.

A kihívást jelentő realitások talaja

A céljainkat az erőnket, a képességeinket, a lehetőségeinket és a fejlődési képességeinket figyelembe véve tűzzük ki. A siker érdekében minden esetben ki kell lépnünk a komfortzónánkból, ám ha a céljaink irreális mértékben haladják meg a lehetőségeinket, azokat nem fogjuk elérni, ellenben jelentős mértékben növelhetjük a frusztrációnak. A jó cél kihívást jelent, de nem teljesíthetetlen. Nulláról három hét alatt nem tudunk felépíteni sem egy százmilliós céget, sem maratont futni. 

Ne mások életét akarjuk élni

Lényeges kérdés, hogy amikor megfogalmazzuk a céljainkat, azok ténylegesen a sajátjaink-e, vagy esetleg a „szomszéd”, egy influenszer életmódja adja számunkra a mintát? Esetleg a szüleink nyomása van a háttérben? Olyan célokat tűzzünk ki, amelyek jelentős mértékben illeszkednek a személyiségünkhöz, kielégítik a szükségleteinket és a motivációnkat, illeszkednek az élethelyzetünkhöz és a jövőképünkhöz. Sad but true: egy 10x10-es kockát nem fogunk tudni beleerőltetni egy 5x5-ös négyzetalakú lyukba. 

Sokféle célállítási lehetőség közül választhatunk (íme a HRPWR kiváló összefoglaló cikke), most azonban nézzük meg a SMART-modellt, ami nagyon egyszerűen segít konkretizálni és valóban elérhetővé tenni a céljainkat. Nincs más dolgunk, minthogy az egyszerű kérdésekre őszinte válaszokat adunk. 

Az öt SMART-kritérium

1. Specific – konkrét; mennyire konkrét a célunk?

2. Measurable – mérhető; miben mérjük, és honnan tudjuk, hogy elértük?

3. Achievable – elérhető; ésszerű és valóban elérhető számunkra?

4. Relevant – releváns, lényeges; hozzátesz valamit az életünkhöz, fenntartja a motivációnkat?

5. Time-based – időhöz kötött; mikor kezdjük el, és mikorra akarjuk elérni?

Egy saját sztori

Kedvelem ezt a módszert és a saját példámon keresztül szeretném megmutatni, hogyan is működik. Még tavaly november végén kerültem egy nehéz döntés elé; az volt a kérdés, hogy benevezzek egy meglehetősen masszív ultrafutó versenyre, és ha igen, akkor képes leszek-e vállalni a sikeres teljesítéshez szükséges edzésmennyiséget. Mivel férj és két kisgyerek édesapja is vagyok, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy heti hat edzést és nyolcvan kilométernyi futást be tudok-e vállalni. A rendszeres sport az életem szerves része több mint tíz éve, ám ez az új cél mégis egy komoly vállalást jelent időben, erőforrásban, teljesítményben és jelentlében egyaránt. 

Egy hétig gondolkodtam, számoltam, terveztem, „modelleztem”, kikértem a feleségem és az edzőm véleményét is, mert tudtam, hogy családos emberként, egy zenekar és munkám mellett még komolyabb elköteleződést és változtatásra van szükség.

Nagyon sok mindent kellett végig gondolnom, de mindenekelőtt pontosan meg kellett fogalmaznom a célomat s fel kell mérnem, hogy fennállnak-e az elérhetőség kritériumai, vagy esetleg változtatnom szükséges. 

A SMART modell alaján nagyon leegyszerűsítve ezt írtam föl a papíromra:

1. Konkrétum: 84K/3200m

2. Mérhetőség: kilométerben és időben mérem

3. Elérhetőség: amatőr sportolói háttermet, a motivációmat tekintve nagyon sok edzéssel és mentális felkészüléssel megvalósítható

4. Relevancia: az identitásom egyik legfontosabb pillérét erősíti meg, abszolút motivál ez az új kihívás

5. Időbeliség: a célzott felkészülést 2022 december 1-én megkezdem, 2023 május 28-án éjjel 2-kor rajtolok, terveim szerint 10 óra alatt teljesítem a távot

Ahhoz, hogy igazán jó és elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, adjunk időt magunknak, gondolkodjunk strukturáltan, adott esetben hívjunk be egy „külső szemet” is, s bátran éljük meg az érzéseinket. 

Az igazán jó célok jelentős mértékben javítják az életminőségünket s nemcsak a teljesítés pillanata, hanem az odáig vezető út is megemel bennünket.