Az imposztor szindróma fogalmát az 1970-es években írták le először. Azt az állapotot jelenti, amikor valaki úgy érzi, hogy a sikerei nem a saját képességeinek köszönhetők, hanem valamilyen véletlennek vagy szerencsének. Mindez súlyos önbizalomhiányhoz vezethet — még akkor is, ha a valóság nem támasztja ezt alá.
A Comstock's magazine cikke szerint három tipikus jel utalhat arra, hogy valakit érint az imposztor szindróma:
- Azt hiszi, hogy mások túlértékelik a tudását és a képességeit.
- Intenzíven fél attól, hogy egyszer lelepleződik mint egy „csaló”.
- Saját sikereit nem önmagának, hanem külső tényezőknek tulajdonítja.
Új munkahely, új iparág – ilyenkor a leggyakoribb ez az érzés
Az imposztor szindróma egyik legtipikusabb terepe egy új munkahely vagy egy iparágváltás. Ilyenkor könnyen belső bizonytalanságot élhet meg a munkavállaló, miközben a vezetők és a csapattagok pontosan tudják, hogy jogosan és okkal van jelen a munkahelyen.
Egy jó tanácsot ugyanakkor kiemelnek a cikk szerzői kiszólva hozzánk:
Ha végigmentél a kiválasztási folyamaton, nem szépítettél az önéletrajzodban, akkor egy dolgot tarts szem előtt: nem véletlenül vagy ott.
A HR-piac jelenleg erős versenyhelyzetben van, a legtöbb pozícióra akár több száz jelentkezés is érkezik. Ha te kaptad meg az állást, az nem a szerencsének, hanem a valódi alkalmasságodnak köszönhető.
Sokan azért érzik magukat csalónak a munkahelyen, mert nem specialista egy-egy szűk szakterületen, inkább „generalista”, vagyis több területhez is ért valamennyire.
Ilyenkor a belső hang azt mondja: „Talán nem vagyok elég jószakértő.” Pedig egy generalista tudása pont azért értékes, mert átfogó rálátással bír, és képes komplex feladatok koordinálására. A vezetői szerepekben ez a képesség különösen fontos.
A sikert nem (csak) a szerencse hozza
Az imposztor szindróma harmadik tipikus jele, hogy valaki a sikereit külső tényezőkkel magyarázza. A belső gondolat így hangzik: „Csak azért kaptam meg ezt a lehetőséget, mert nem volt más jelentkező”, vagy „Csak szerencsém volt”.
Fontos tudatosítani: a HR-es kiválasztásokban nagyon ritkán játszik szerepet a véletlen. Ha téged választottak ki, akkor azért, mert a tudásod, a tapasztalatod és a hozzáállásod alapján te voltál a legjobb jelölt.
A saját példám is ezt mutatja: az első HR-es pozíciómat azért kaptam meg, mert specifikus tudást tudtam nyújtani — nem kapcsolatok vagy a véletlen miatt.
A belső kétely nem a valóság
Bármilyen erősen is dolgozik benned a kétely, fontos tudnod: az érzéseid nem mindig tükrözik a valóságot.
Ha néha elbizonytalanodsz, emlékeztesd magad arra: kiemelkedtél a versenyből, a kompetenciáid miatt vagy ott, ahol vagy, és a tanulás képessége is a fejlődési utad része.
(Borítókép: Adobe Stock)
