Miért választottad a HR szakmát?

Nagyjából 15 éves koromban tudatosult bennem, hogy az idegennyelvek tanulása mellett az emberek támogatása, segítése az, amivel igazán foglalkozni szeretek, ezért akkor azt gondoltam, hogy a pszichológia lesz az én világom. Gyorsan kiderült azonban, hogy annak a biológiai része kevésbé vonz, így nagyjából tizenegyedikes koromban kezdtem el körülnézni, hogy mi jöhet szóba ezzel az érdeklődéssel, ha nem a pszichológia. Így bukkantam rá egy családtagom ismerőse által, az akkor még Pécsen (legalábbis az én köreimben) kevésbé ismert HR területre. Persze még közel sem gondoltam, hogy ekkora potenciál van a szakmában, de örömmel láttam, hogy különböző méretű cégeknél lehet dolgozni, sokféle embert ismerhetek meg. Azonban csak az egyetemi tanulmányaim alatt derült ki számomra, hogy biztosan jó és nekem való helyet választottam, hiszen HR-esre mindig szükség lesz egy vállalatnál, így amellett, hogy tetszett maga a tevékenység és a gondolat a terület mögött, a stabilitást, a változatosság lehetőségét, és a jövőt is láttam benne.

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

A karrierutamat egyértelműen a HR berkein belül képzelem el, lehetőség szerint minél több részét szeretném kipróbálni. Hiszek abban, hogy minden életszakaszban megvan az a tevékenység, ami a leginkább passzol a berendezkedésünkhöz, magánéletünkhöz. A HR szakmában ez egy hatalmas előny, hogy akár valaki pörgősebb munkára vágyik, akár jogi terület felé mozdulna el, akár nyugisabb feladatokat szeretne, tulajdonképpen minden helyzethez talál megfelelő munkakört. Én jelenleg szolgáltatói oldalon dolgozom toborzási tanácsadóként, ami egy pezsgő terület a munkaerőpiac mostani állapotában, így számomra is nap mint nap új izgalmakat hordoz. A jövőben szívesen elmerülnék olyan feladatokban is, amik még változatosabbak, akár egy nagyobb cégnél, több kolléga vagy csoport támogatása, tréningezése, illetve hosszabb távon a szervezetfejlesztés gondolata mozgatja a fantáziámat. Ez utóbbi különösen fontos szerintem, hiszen már napjainkban is látszódik, mennyire nagy szerepet játszik a jó szakemberek megtartása a cégek életében.

Mi motivál téged leginkább a munkában, és hogyan tudják ezt a munkáltatóid támogatni?

A motivációm legnagyobb része belülről fakad, az elért sikerek és a megélt kudarcok egyaránt ösztönzően hatnak rám. Ha éppen egy jó hullám van, akkor motivál, hogy ne legyen vége, ha viszont negatív spirálban vagyok, mindent megteszek érte, hogy minél előbb kikeveredjek belőle. Motiváló számomra, ha látom, hogy a tevékenységemmel hozzá tudok járulni a csapat és a cég sikereihez, valamint a kisebb dicséretek, jutalmak, illetve képzési lehetőségek is kizökkentenek a szürke hétköznapokból, arra inspirálnak, hogy egyre jobb legyek.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

Esetemben nem is kérdés, hogy a stresszlevezetésben kulcsszerepet játszik a kommunikáció. Megosztom a családommal, barátaimmal az aktuális problémákat, belőlük mindig tudok erőt meríteni a folytatáshoz. De szerencsémre támogató csapat áll mellettem a munkahelyen, tudom, hogy számíthatok rájuk akár egy mélyponton, vagy rázósabb időszakban is. Az utóbbi hónapokban például hektikusabb időszakot éltem meg a szakdolgozat befejezése és az államvizsgára való felkészülés mellett a munkahelyi feladataim kapcsán. Viszont hálás vagyok a vezetőmnek, aki a folyamatos érzelmi támogatás mellett a teendőim tekintetében is sokkal megértőbbnek bizonyult, olykor egy-egy plusz nap szabadsággal járult hozzá a mentális és fizikai egészségem megőrzéséhez.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Szerintem mindkét verziónak vannak előnyei és hátrányai, élethelyzetből, személyiségjegyekből adódó preferenciákat tudunk megkülönböztetni, hogy ki, hogy szereti végezni, hogy érzi hatékonyabbnak a munkáját. Szerintem a munkáltató felelőssége ezt felmérni a dolgozók körében, és aszerint kialakítani az elvárásokat – persze ennek kivitelezése nagyban függ a cég tevékenységétől és méretétől, nem kérdés, hogy kisebb cég esetén egyszerűbb megoldani –, mindenesetre nagyon is hozzájárulhat kollégák megtartásához. 

A hagyományos keret jól működik, ha valaki szereti a tervezhetőséget, a fix munkaidőt, így utána már nem kell foglalkozni a feladatokkal, ami támogatja a munka-magánélet egyensúlyt. Ugyanakkor, ha ad hoc kell elintézni valamit, vagy napközben történik olyan eset, amihez személyes jelenlét indokolt, nehezebben kivitelezhető, továbbá az utazással is sok idő elmehet. 

Szemben ezzel, ha home office megoldásban gondolkozunk, időt spórolunk meg (nem csak az utazást, hanem az irodai pletykákat, hosszabb ebédszüneteket stb.), tehát hatékonyabb lehet a munkánk és több dolgot el tudunk intézni napközben, cserébe hosszú távon elmagányosodáshoz és a work-life balance felborulásához vezethet, ha nagyon összefolyik a két tevékenység. Úgy gondolom, a legjobb megoldás a hibrid munkavégzés, mikor adunk lehetőséget a kollégáknak bejárni az irodába és szocializálódni, de rugalmasak vagyunk munkáltatóként, ha valaki inkább otthonról szeretne dolgozni. Célszerű lehet kijelölni egy arany középutat, pl. 2-3 nap home office, és a többi iroda, jelenleg én is ilyen felosztásban dolgozom, számomra ez kényelmes és effektív.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

A mesterséges intelligencia nagyon sok tekintetben támogatja a HR munkáját, segíti az automatizációt és gyorsítja a folyamatokat több területen (pl. toborzásban, adminisztrációban, teljesítményértékelésben). Illetve, ha elakadunk egy kérdésben, tud segíteni az ötletelésben, kvázi, mint egy digitális asszisztens. Ahogy itt is látható, hajlamos vagyok „bő lére” ereszteni a mondandómat, így abban is segítségemre lehet, hogy összeszedettebben, tömörebben fogalmazzak. Bár az AI nagyban támogatja a HR szakemberek munkáját, szerintem soha nem fogja tudni teljesen helyettesíteni, hiszen arra mindig lesz igény, hogy az emberek ügyes-bajos problémáival, személyes nehézségeivel úgy foglalkozzunk, mint érző emberek, erre az AI nem képes. 

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Számomra nagyon fontos a transzparens és őszinte kommunikáció, akár pozitív, akár negatív történésről van szó, lényegesnek érzem, hogy tudjam egy-egy eset vagy jelenség hátterét, így tudok rá megfelelően reagálni és kezelni, vagy támogatni a kezelését. Motiválóan hat rám minden dicséret és jótanács, de az építő kritikát is szeretem, mert ezekből tudok tanulni, fejlődni, egyre jobb lenni abban, amit csinálok.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

A generációk közötti különbségek kezelése meghatározó feladat a vállalatok számára, hiszen, bár sok esetben még a Z generáció igényeivel barátkoznak, hamarosan érkezik a munkaerőpiacra az Alfa generáció is, ami még újabb kihívásokat tartogat a szervezetek és a vezetők számára. Szerintem a kommunikáció, a tapasztalatok és az elvárások megosztása lényeges a sikeres együttműködéshez. Munkáltatóként érdemes időt és teret biztosítani a különböző korosztályú kollégák számára, hogy legyen lehetőségük megérteni egymás gondolkozását és világnézetét. Ebben segíthetnek tréningek, csapatépítő „játékok”, de egy jól kidolgozott mentorrendszer is csodákra képes. 

Ami elmaradhatatlan minden esetben, mindegyik generáció képviselőjétől, az a kölcsönös tisztelet, hogy odafigyeléssel, megértéssel és jószándékkal forduljunk a kollégáinkhoz, végülis a nap végén, ugyanannak a cégnek a szekerét toljuk, emiatt fontos a jó viszony kialakítása, megtartása.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

Az utóbbi években számos tekintetben fejlődtem, mind személyemben, mind szakmai aspektusokban, sokat tanultam a kollégáimtól, ügyfelektől, jelöltektől. A legfontosabb tanulság talán az, hogy a tervezés és a munkaidő beosztása elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez. Korábban sokszor írtam to-do listát, a nap végén jól esett kipipálni azokat, amikkel végeztem, de nálam ezt felváltotta az online naptár használata. Ez egy strukturáltabb, követhetőbb formátumot ad a napomnak, feladataimnak. Jellemzően a legapróbb teendőket is beírom, időpontot rendelve azok elvégzéséhez, így támogatja a produktivitásomat is, valamint hozzájárul az esetleges stressz csökkentéséhez. Általa a tennivalók nem felejtődnek és maradnak el, ami elősegíti a sikeres és eredményes munkavégzést, nem utolsó sorban pedig a kollégáim számára is látható, ami megkönnyíti a közös programok, megbeszélések szervezését is.

Kit javasolsz következő interjúalanynak és mit kérdeznél tőle?

Szilágyi Fanninak szól a kérdés: 

Mit tanácsolsz azon cégek számára, akik nehezen találják meg és tartják meg a fiatalabb kollégákat?