Leah 24 éves, és már több mint fél éve próbál helyet találni a munkaerőpiacon. Közel száz állásra adta be a jelentkezését, de eddigi eredménye mindössze két interjú.
„Egyszerűen lélekölő az egész. Felkelek, állásokra jelentkezem, embereket keresek meg, és mindenki ugyanazt mondja: jelenleg nem veszünk fel senkit” – mondta. „Ez folyamatos küzdelem. Szerencsés vagyok, hogy a szüleimnél lakhatok, de közben elkeserítő, hogy még olyan alap dolgokra sem telik, mint kimozdulni valahova a barátaimmal.”
Leah marketingmenedzsment szakon végzett jeles diplomával, illetve tanulmányai alatt egy évet az Amazonnál is eltöltött szakmai gyakorlaton. Abban bízott, hogy ez előnyt jelent majd, ennek ellenére a jelentkezéseire sokszor még választ sem kap.
Közben a szervezetek egyre inkább MI-alapú rendszerekkel szűrik az önéletrajzokat, és Leah szerint néha egészen apró dolgokon múlik minden. „Akár egy rossz formázás is elég lehet, ha a rendszer nem tudja beolvasni, onnantól esélyed sincs” – mondta. „Nehéz nem azon agyalni, hogy mi értelme volt a diplomámnak, amiért négy éven át keményen dolgoztam, miközben végig részmunkaidőben is dolgoztam.”
A Guardian elemzése szerint a Munkáspárt kormányra kerülése óta a megszűnt állások közel fele a 25 év alattiakat érintette Nagy-Britanniában, a fiatalok munkanélküliségi rátája jelenleg pedig 15,3 százalékon áll. Többen is úgy látják, hogy ma sokkal nehezebb elindulni a munkaerőpiacon, mint korábban.
Miranda 22 éves, és a belépő szintű álláspiacot „valóságos sivatagnak” látja. Jelenleg recepciósként dolgozik, de az ideiglenes szerződése a következő hónapban lejár, így hamarosan újra állást kell keresnie.
„Ez egy véget nem érő futószalag: jelentkezel, aztán semmi, és ez így megy tovább” – mondta. „Amikor legutóbb munkát kerestem, teljesen magam alá kerültem, és azt hittem, velem van a baj – pedig lelkes vagyok rengeteget tudnék hozzátenni a legtöbb projekthez, de egyszerűen nem kellettem senkinek.”
Alford Nottinghamben él több társával egy albérletben, és a bérleti díj, valamint a rezsi miatt már a megtakarításaihoz is hozzá kellett nyúlnia. „Idegőrlő, a belépő szintű állások több év tapasztalatot várnak el, minimálbérért cserébe” – mondta. „A már végzett barátaim közül senki nem talált kellőképpen jól fizető vagy bármennyire is kielégítő munkát. Sokan munkanélküliek, és még mindig keresnek.”
A 23 éves, chesterfieldi David elmondása szerint nagyjából fél évre és több mint kétszáz jelentkezésre volt szüksége ahhoz, hogy végül munkát találjon – raktári polcfeltöltőként. Szerinte csak azután vették fel, hogy levette a politikatudományi diplomáját az önéletrajzáról.
(Via Guardian)
(Borítókép: Pexels/energepic.com)
