Ha te vagy az az ember, akivel a szélsőséges viselkedése miatt a többiek kevésbé szeretnek együtt dolgozni, és a kollégái inkább minden létező kontaktust próbálnak elkerülni, akkor könnyedén lehet, hogy megfeledkezel arról, hogy a viselkedéseddel a kollégáid mentális egészségével és idejével játszol.

Ugyanis a legtöbbször az, aki szenved attól, ahogyan vele bánsz, beszélsz, nem fogja külön felhívni a figyelmedet rá. Sok ember inkább szenved csöndben, mint hogy konfrontálódjon és őszintén elmondja a véleményét. Így lehet, hogy észre se veszed, hogy viselkedéseddel másokat – akarva vagy akaratlanul – de bántasz.

„... Az emberek nehezen szállnak szembe azzal, aki kellemetlenül viselkedik. Ráadásul sokan rosszul reagálnak, ha ilyen fajta negatív visszajelzést kapnak, ami csak újabb konfliktust szül” – mondta el a HuffPostnak Tessa West, a New York-i Egyetem pszichológia docense. A szakértő szerint ilyenkor ugyanis fennáll a kísértés, hogy megpróbáljanak a kedvében járni az elnyomójuknak, ahelyett, hogy szembe szállnának vele. Ez pedig megnehezíti azt, hogy magunkban keressük a bajt és észrevegyük a hibáinkat.

Az teljesen szubjektív, hogy ki milyen viselkedést tart bántónak, de Laura Gallaher szervezetpszichológus szerint általános szabályként kezelhetjük, hogy ha valaki bántónak érzi a viselkedésünket, az nem fogja jól érezni magát a közelünkben. Azért, hogy könnyebb legyen kiszúrnunk az intő jeleket a viselkedésünkben, figyeljük meg magunkon az alábbi jeleket:

1.Ha szerinted a többiek viselkedése nem megfelelő, lehet, hogy érdemes a sajátodat is felülvizsgálni.

West elmondása szerint a bántó viselkedés befolyásolhatja a körülöttünk lévő emberek viselkedését is, így gyanús lehet, hogy ha a korábban demokratikus, jól működő csapat a megérkezésünk után szétszórttá, feszültté válik, esetleg elkezdenek az emberek versengeni egymással. Könnyen lehet, hogy a mi viselkedésünk vetül ki rájuk is.

2. Nem kapsz visszajelzést a munkádra.

Gallaher elmondása szerint az is jele annak, hogy kollégáidnak problémái vannak a viselkedéseddel, ha társaid ritkán értenek egyet veled, vagy egyenesen ignorálják azt, amit mondasz.

„Ha az értekezletek során felhozunk egy számunkra fontos kérdést, amire gyakran csak hallgatás a válasz, előfordulhat, hogy mi vagyunk a nem kívánt személyek. Vannak ugyanis, akik olykor hevesen vitáznak, szeretnek konfliktust szítani. Ezért néhányan inkább kivonják magukat a beszélgetésből, mert nincs energiájuk még egy harchoz” – fogalmazott a szakértő. Intő jel lehet az is, ha tanácsot kérünk a munkatársainktól, vagy a főnökünkkel akarunk beszélni valamiről és csak falakba ütközünk, senki se szeretne nekünk segíteni. Bár konkrétan nemet ritkán hallunk az ilyen fajta kérésekre, de ha nem kapunk választ, esetleg finoman lepattintanak minket, az gyanús lehet.

3. Nem szavazol bizalmat senkinek.

Azzal, aki nem bízik meg a kollégáiban, nehéz és fájdalmas együtt dolgozni. Az embereknek ugyanis szükségük van arra, hogy elismerjék a munkájukat, értékesnek érezzék magukat.

Nem késő változtatni

Ha észrevettük, hogy a fentiek közül bármelyik leírás is illik ránk, akkor valószínűleg nem vagyunk a kollégák kedvence, azonban sosincs késő változtatni. Az első lépés az, hogy újra kell építenünk a munkatársaink bizalmát, még mielőtt őszinte visszajelzést kérünk tőlük. Gallaher szerint jó ötlet lehet odamenni hozzájuk és őszintén elmondani, hogy szeretnénk jobb kapcsolatot kialakítani és próbáljunk meg nyitottan állni a másikhoz.

Miután elkezdtünk barátkozni, már kérhetünk őszinte visszajelzést arról, hogy mit is gondolnak rólunk az emberek. West szerint célravezetőbb nem általános kérdéseket feltenni, mint például, hogy elégedettek-e velünk. Ehelyett próbálkozzunk konkrét kérdésekkel, ha tényleg meg szeretnénk tudni, kollégáink mit gondolnak rólunk és min tudunk változtatni. Akár konkrét eseményre is rákérdezhetünk.

„Az emberek jobban érzik magukat, ha őszinte visszajelzést adhatnak arról, ami a legutolsó találkozón mondtunk, vagy tettünk, mint ha négy év felhalmozódott sérelmét kell ránk zúdítaniuk” – vélekedett a szakember. Ráadásul a konkrét esemény megbeszélése segít, hogy a kollégánk könnyebben megnyíljon.

Ne akarjunk egyszerre mindenen változtatni, tekintsük ezt egy folyamatnak és ne a személyiségünk teljes átalakításának. Miután megkaptuk a visszajelzéseket, válasszunk ki egy vagy több olyan területet, amin tudunk dolgozni. A munkahelyi apró szokásainkban történő változások könnyebben beépülnek a napi rutinunkba és a kollégák ugyanúgy látni fogják, hogy igyekszünk jobb viszonyt kialakítani.

Az eredeti cikk a HRCENTRUM oldalán jelent meg.