Néminemű óvatosságra intelek akkor, amikor speciális, korszakalkotó felfedezések után kutatsz, hogy hogyan is kellene / illene X, Y, Z generációs munkatársaiddal beszélni, úgy, hogy abból ők szót is értsenek, és tíz másodpercen belül motiválttá váljanak. Bizonyára vannak még ezen kívül szocializációs, kulturális és személyre szabott különbségek, ám érdemes a már jól bevált interakciós alaptörvényeket is megtartani. Persze, attól, mert valami jól bevált, netán adott kultúrában egyetemes érvényűnek számít, még nem biztos, hogy általad is megabiztosan, fenntartások nélkül és automatikusan (jól) alkalmazott.
Az egyik ilyen „törvény”, amelynek minden bizonnyal hasznát veszed a Z generációs 14-28 évesekkel való együttműködésben, az a nyílt kommunikáció. Érdemes a másik ember szemébe nézve, E/1-ben, énközléssel és mindezek tetejébe őszintén megnyilvánulnod feléjük. Pl. „Ma reggel 8-ra vártam a jelentésedet, Béla. Csalódott vagyok, mert számít nekem a véleményed és fontosnak tartom az együttműködést veled. Hogy vagy azzal, hogy egy órán belül leadd nekem?” – itt Béla feje a nyakán maradt, senki nem harapta le. (Csak a biztonság kedvéért leírom, nehogy félreértsük egymást: az őszinteség nem nyers egytálétel és nem is foghegyről odavetett gyorskaja.) Ezzel mintát is mutatsz számukra, mert állítólag ez a generáció az önértékelési porondon bizonytalan, melyik térfélre is álljon.
A másik kapcsolatépítő (interakciós) körülmény, amit biztosíthatsz egy mai 30 év alatti számára, ha van a szervezetben egy olyan ember (akár coach, akár pszichológus, mentor, esetleg kommunikációs szakember stb.), aki meghallgatja, akitől elvárásmentes figyelmet, értő hallgatást és támogatást kaphat. (Valld be, lehet, hogy Neked, 30 év felett is jól esne olykor-olykor… persze csak nagyon ritkán.)
Érdemes olyan helyzeteket teremtened, amelyekben segíted és serkented az aktív felelősségvállalását, pl. egy ügy szolgálatában vagy abban, hogy neki is van saját felelőssége a tanulási, tapasztalatszerzési előrehaladásában, a határidők tartásában, akárcsak az önálló munkavégzésében vagy éppen egy csapat sikerében.
Ha fokozod a személyes jelenléttel teli közös aktivitáshoz kapcsolódását, amelyben lehetősége nyílik komolyabb szakmai elképzelésekben megvitatni ötleteit, véleményét felvállalhatja és támadások vagy személyeskedések nélkül megvitathatja, az segít számára a realitások offline valóságában eligazodni, értékességtudata pedig emelkedhet. A felszínes kapcsolódások (közös sörözés, bicajozás, edzés stb. munkaidő után) azonban tovább fokozhatják marginalizálódását és bizalmatlanságát.
Lehetőleg szemtől szemben lépj vele kapcsolatba, ez által kölcsönösen tudjátok gyakorolni a nonverbális jelek (amely azt is mondhatnánk, hogy a kommunikáció kimenetelét 93%-ban alapvetően befolyásolja) helyes értelmezését.
Fontos az udvariasság és a tiszteletadás, ám ez nem zárja ki az őszinte visszajelzéseket. A visszajelzések alatt nem egy hibalistát értek, hanem olyan fejlesztő reflexiós kultúrát, amelyben kimondásra / leírásra kerülnek a másik fél erősségei, érdemei, a ténybeli (tehát nem véleménybeli) tévedései és eredményei, továbbá a fejlesztendő területei és az ehhez nyújtható patronálási lehetőségek, illetve konkrét javaslatok.
Azt hiszem, ahhoz, hogy egy Z generáció tagja megértve és szabadnak érezze önmagát munkahelyi és egyéb kapcsolataiban, hamarabb együttműködésre fogható, ha szükségleteit nem diktátori „nemekkel”, sem hibakereső „ige, dekkel”, sem tanítói „nem lesz jó az ötlet, mert…”, hanem az „igen, és…” (vö. David Cooperrider Appreciative Inquiry modellje) kapcsolódási repertoárral elégítjük ki.
Ugyanakkor azt is hiszem, hogy ebből generációkon átívelő (tehát nem csak Z-specifikus) profitot termelhetünk, ahogyan abból is, ha odafigyelünk mások / egymás szükségleteire. Ehhez persze látnunk kell őket és hallgatnunk, illetve meghallanunk a másikat. „Csak” a már születésünk óta rajtunk levő S.K. „kütyüjeinket” (úgy mint fül, szem, kéz, arcizmok) lehetne ehhez bevetésre használnunk.
De a legjobb lenne mindarról, amit fentebb írtam, megkérdezni egy „odavalósi” bennfentest... Hiszen ez csak egy Y generációs írása.
