Irinyi Tünde
Becsült olvasási idő: 3 perc
Ezer világot is bejárhatunk a könyvespolcunk árnyékából

Amióta első osztályos korunkban megtanultunk olvasni, nem sok olyan nap telt el, amit olvasás nélkül töltöttünk volna. Az olvasás magától értetődő tevékenység, amelyet szinte folyamatosan végzünk attól függetlenül, hogy melyik életszakaszban is járunk, vagy mivel foglalkozunk. A mindennapi életben egyszerűen szükségünk van erre a képességünkre – próbálj meg egy napig nem olvasni semmit! A Megoldásközpont cikkében Irinyi Tünde pszichológus keresi a válaszokat arra, miként formálnak át minket egyes alkotások, és miért lenne érdemes mindenkinek időt szánnia az olvasásra.

Lehetnek olyan időszakok az életünkben, amikor a különböző szakkönyvek és cikkek olvasása teszi ki az olvasással töltött időnk legnagyobb részét, mégsem erről álmodozunk egy fárasztó nap végén: kikapcsolódást és szórakozást várunk az olvasmányunktól. De pontosan milyen pozitív hatásai vannak az olvasásnak?

#1 Kapcsolódás önmagunkhoz

Már az olvasnivaló kiválasztásával elkezdődik az önmagunkra való reflektálás folyamata: az aktuális érzelmi állapotunk, élethelyzetünk, feloldásra váró konfliktusaink mind-mind meghatározzák, melyik műre esik a választásunk.

Ismerős az az érzés, amikor olvasás közben egy-egy mondat nem enged tovább? Amikor szinte úgy érzed, hogy a szerző Neked írta a sorokat? Amikor egy-egy könyvbéli karakter megszólalásig emlékeztet valakire a saját életed szereplői közül? Müller Péter így írt erről a jelenségről: „Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.”

#2 Bejárni ezer világot, megélni ezer életet

Sokan teszik le a voksukat a filmek mellett a könyvekkel szemben, és inkább választják egy-egy adaptáció megnézését. Ezzel szemben az „olvasók” jellemzően nem tartják nagyra az irodalmi alkotások filmes feldolgozásait, mondván, „úgysem lesz olyan, mint az eredeti”. Mármint az eredeti – ahogyan ő képzelte.

A filmek gazdagon kidolgozott képi világa és a gondosan kiválogatott szereplői sohasem fognak megegyezni az olvasás során általunk megalkotott világgal. Éppen ezért tesz minket kreatívabbá az olvasás folyamata! Minden könyv más világba vezeti a képzeletünket: idegen bolygókon, rég volt korokban vagy a jövőben kalandozunk – a szereplők helyzetébe való belehelyezkedéshez empátiára, a különböző ideológiák befogadására és perspektívaváltásra van szükségünk.

#3 „Gyógyír a léleknek”

Ez a felirat állt az ókori Théba könyvtárán. Az olvasás gyógyító erejét az önismeretünk fejlesztésén kívül számos más módon is megtapasztalhatjuk. A teljesség igénye nélkül:

  • könnyebben tudjuk kifejezni és azonosítani az érzéseinket;
  • elfogadóbbá és nyíltabb gondolkodásúvá válunk;
  • jobban megismerjük a világot, bővítjük a tudásunk;
  • időskorban a szellemi frissesség megőrzését szolgálja;
  • egy kutatás szerint a rendszeresen olvasók 23 hónappal tovább élnek, mint a nem-olvasók;
  • az olvasás és a könyvek szeretete összekötő kapocs más emberekkel;
  • feltöltődést, vigasztalást, reményt ad;
  • a rendszeres olvasás csökkenti a vérnyomást és a stressz-szintet.
 
#4 Olvasás mint énidő
 
Olvasni nemcsak sokfélét, hanem sokféleképpen is lehet. Van, aki párhuzamosan több könyvet is olvas, míg más hónapokon keresztül próbál végezni egy könyvvel. Bizonyára Te is ismersz olyan embert a környezetedben, aki bárhol és bármikor képes belemélyedni az olvasásba, míg mások számára az olvasás teljesen elképzelhetetlen az otthonukon kívül!
 
#5 „Az irodalom teljesen haszontalan – egyetlen haszna, hogy élni tanít”
 
13 évesen, a hatosztályos gimnázium legelső irodalomóráján írtuk ezt az idézetet a füzetünk első lapjára. Emlékszem, a padtársammal kérdőn összenéztünk – mindketten imádtunk olvasni és megbotránkoztunk azon, hogy a kedvenc tevékenységünket valaki haszontalannak bélyegezte. Mi szinte sértőnek éreztük ezt a kijelentést az irodalomra – és önmagunkra – nézve is. Hogyan lehetne haszontalan az, ami miatt itt ülünk az órán, ami miatt mi összebarátkoztunk, ami annyi helyzeten átsegített minket?Több évnek kellett eltelnie ahhoz, míg túl tudtunk lépni ezen a „sérelmen”, és végre megértettük az idézet második felének mondanivalóját.
 
Azzal, hogy élni tanít – nem is adhatna többet számunkra.
 
A cikk eredeti, teljes verziója itt olvasható.