Klára az egyik legnagyobb kiskereskedelmi lánc egyik balatoni boltjában eladó. Az élelmiszerboltban egyelőre egy alkalmazott sincs beoltva. Még nem döntötte el, hogy beadatja-e magának az oltást, mint mondta, „nem vagyok sem mellette, sem ellene”. Sándor egy megyeszékhely közlekedési vállalatánál dolgozik. 60 éves, jelentkezett oltásra, de még nem kapta meg. Pedig ismeretségi körében nincs tülekedés az oltásokért, mint mondta, „erre mifelénk nagyon alacsony” az oltási hajlandóság, „sokan tartanak az esetleges mellékhatásoktól”.
Mariannban, Klárában és Sándorban közös pont, hogy zárt légtérben dolgoznak több más emberrel közösen. Azért kerestem meg őket, mert az elmúlt hetekben egymás után hallottam történeteket arról, hogy otthonról dolgozók milyen rásegítésekkel jutnak oltáshoz, és kíváncsi voltam arra, hogy hogyan halad a járványnak jobban kitett fizikai dolgozók oltása.
A kétkezi dolgozók ugyanis nemcsak veszélyeztetettebbek, hanem a viszonylag magas arányuk a régiónkban szerepet is játszhat abban, hogy eddig éppen Csehországban és Magyarországon a leghalálosabb a járvány a világon.
50 százalék elutasítja az oltást
Összesen húsz emberrel beszéltem az ország különböző pontjairól – féltucat nagy magyar gyár dolgozójával, bolti eladókkal, kozmetikussal vagy éppen takarítóval -, és a valóság egy egészen más szegletével találkoztam. Míg az ismerőseimmel való beszélgetéseket az határozta meg, hogy ki hogyan jutott oltáshoz a nyomulásnak vagy egy szerencsés véletlennek köszönhetően, a megkeresett fizikai dolgozókat kérdezve leginkább elutasítással, bizonytalansággal és félelmekkel szembesültem.
A húsz megkérdezett 50 százaléka elutasítja az oltást, 20 százaléka bizonytalan, 25 százaléka jelentkezett (vagy tervez jelentkezni) oltásra, de még nem kapott, és mindössze egy olyan ember volt, akit be is oltottak. Szinte mindenki arról beszélt, hogy ismerőseik, munkatársaik jelentős többsége nem akarja beoltatni magát. Több áruházról hallottam, ahol egy dolgozó sincs beoltva, illetve olyan gyári részlegekről, takarítóbrigádról is, ahol nem is akar oltást senki.
Ez a minta nyilvánvalóan nem reprezentálja a lakosságot. Ahogy a KSH legfrissebb mérése is mutatja, a teljes népesség 58 százaléka tervezi az oltást (vagy már kapott is), és 20 százalék elutasító. A megkérdezettek beszámolói ugyanakkor segíthetik jobban megérteni az oltásokkal kapcsolatos fenntartásokat, az elutasítás vagy a bizonytalanság gyökereit. Rajtuk keresztül az is érzékletesebbé válik, hogy pár héten belül miért válhat kihívássá az átoltottság növelése.
Közben a brit mutáns miatt járványügyi szakértők már egyre inkább 80 százalék közelébe teszik a nyájimmunitáshoz szükséges átoltottsági szintet. Vagyis ha nem sikerül meggyőzni a bizonytalanok és az oltást elutasítók egy részét, akkor a koronavírus az életünk része maradhat.
"Nem oltatjuk be magunkat, kerüljön ez bármibe"
Péter egy olyan vállalatnál dolgozik, amely alapvető fontosságú az ország működtetéséhez. Nem akarja beoltatni magát, és a közvetlen kollégáinak 90 százaléka ugyanezt gondolja. Nem a járványban kételkedik, mint mondta, „járványok voltak és lesznek”, a munkahelyén is sokan elkapták a koronavírust.
Az elutasítás magából az oltásból fakad: bizalmatlan egy „pár hónap alatt kifejlesztett” vakcinával szemben, amelynek „nem tudhatóak a mellékhatásai”. Péter azzal is érvelt, hogy a vírus mutálódása is feleslegessé teszi a beoltottságot. Érzékelhetően jól átgondolta a döntését, és ez látszólag közös pont volt az oltást elutasítókban. Az a tíz megkérdezett, aki nem akarja beoltatni magát, szinte mind nagyon határozott volt. Annak is tudatában voltak, hogy ezzel hátrányba is kerülhetnek az oltási igazolás miatt.
„Én és a feleségem sem oltatjuk be magunkat, kerüljön ez bármibe” – mondta például egy gumiipari cég dolgozója, aki egy kollégájáról sem tud, hogy beoltatná magát. „Influenza ellen sok éve beoltattam magam, de sosem voltam olyan beteg, mint akkor közvetlen utána. Azóta sem oltakoztam, és nem is fogok” – mondta az egyik legismertebb világcég magyarországi dolgozója, aki szerint kollégái 80 százaléka nem akar oltást.
„Én nem oltatom be magam, semmiképp. Egyikben se bízok meg” – írta egy turisztikai cég munkatársa. Több ismerőre is meghalt a koronavírusban, de szerinte nem védte volna meg őket a vakcina. „Ott valami más volt…” – írta.
Magukra hagyatottságot éreznek
A mögöttes okok, eltitkolt hírek és rejtélyes halálesetekről szóló híresztelések számos megkérdezettnél előjöttek. Hiába nem jelenik meg az oltásellenesség a számottevő politikai szereplőknél, járványügyi szakértőknél és médiumoknál, a megkérdezettek többségénél nagyon erősen jelen vannak az oltást elutasító, megkérdőjelező híresztelések.
Visszatérő elem az indokolatlannak tartott hisztériakeltés a járvány körül vagy a média által állítólagosan elhallgatott hírek például arról, hogy az oltás miatt halnak meg emberek. „Én tv-t sem nézek, mert csak a hazugság árad” – testesítette meg egy vélemény az általános kiábrándultságot.
Ez a fajta magukrahagyatottság-érzet többeknél is megjelent. Még ha saját környezetükben is látják a járvány pusztítását, akkor sem hisznek az államnak, az intézményeknek. Így jobbára saját magukban bíznak, ami szintén visszatérő elem volt. „Kaotikus a kormánykommunikáció. Így azt sem hiszem el, amit kérdeznek. Inkább több energiát fordítok a megelőzésre” – mondta egy budapesti taxis.
A Telex márciusban számolt be egy reprezentatív kutatásról, amely megerősíti, hogy általános jelenségről van szó. Koltai Júlia (aki a Társadalomtudományi Kutatóközpont, az ELTE és a CEU munkatársa) és Karsai Márton (CEU) kutatása alapján Magyarországon a többség úgy gondolja, hogy ha sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk és sokat mozgunk, az ugyanolyan jó a koronavírus ellen, mint a maszkviselés.
A kutatás szerint az immunerősítésbe, rendszeres takarításba vetett hit nagyjából ugyanolyan erős, mint a tudományosan alátámasztott védőintézkedések elfogadottsága, de a kirándulás és a pozitív gondolkodás sem marad el tőlük jelentősen. A kutatásban egyéb, a cikkben megemlített szempontok is megjelentek, például a megkérdezettek 25 százaléka (inkább vagy teljesen) egyetért azzal, hogy elhallgatják az oltás veszélyeit, 36 százaléka pedig azzal, hogy „az oltás túl rövid idő alatt készült el”.
Aki szeretne, gyakran az se kapott még oltást
Ahogy a cikk elején említett Sándor példája is mutatja – aki 60 éves, és szeretne oltást, de még nem kapott -, hiába veszélyeztetettebbek a fizikai dolgozók az otthon dolgozóknál, nem élveznek előnyt az oltási sorrendben. A húsz megkérdezett tapasztalatai alapján kivételesnek számít, ha valaki be van oltva a munkatársak közül. „Nálunk senki nincs beoltva” – mondta például egy 40-es áruházi dolgozó, aki regisztrált az oltásra, de még nem kapta meg.
Az egyik jelentős ipari létesítmény dolgozója azt mondta, hogy mindössze egy kollégájáról tud, aki eddig kapott oltást. „Eddig nekem úgy tűnik, hogy kevesebb százalék az, aki szeretné beoltatni magát (…) félnek a mellékhatásoktól” – mondta.
Mindössze egy olyan emberrel beszéltem, aki szerint náluk a dolgozók többsége be akarja oltatni magát. Az áruházi dolgozó szerint a munkatársak nagyjából kétharmada regisztrált oltásra. Bár a beszélgetésünk idején még kevés embert, az állomány nagyjából tíz százalékát oltották be, ezekben a napokban „gyorsultak fel az események”, és többeket is behívtak.
Mit lehet tenni a hiedelmek ellen?
Széleskörű tudományos konszenzus van arról, hogy a fent elhangzott félelmek, feltételezések nagy része nem állja meg a helyét, ami persze nem azt jelenti, hogy ne lenne érdemes kezelni ezeknek az eredőit.
