A fizetés szükséges, de nem elegendő

Amikor a munkavállalók megtartásáról van szó, a fizetés a legfontosabb tényező. Ez érthető, tekintve az infláció történelmi mértékű növekedését, amely akkor következett be, amikor globális felmérésünk készült, és amelyet a közgazdászok az előttünk álló évre prognosztizálnak. A férfiak a nőknél nagyobb valószínűséggel nyilatkoztak úgy, hogy tisztességesen meg vannak fizetve. A férfiak a nőkhöz képest 9 százalékponttal nagyobb valószínűséggel mondták azt is, hogy fizetésemelést akarnak kérni. Mindkét megállapítás a vagyoni egyenlőtlenségek régóta fennálló problémáját tükrözi és rávilágít arra, hogy elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőséget, beleértve a fizetések átláthatóságát és a nők nagyobb arányú részvételét a munkaerőpiacon.

A fizetés azonban önmagában nem elég a munkavállalók megtartásához, akik majdnem ugyanilyen valószínűséggel hivatkoztak olyan nem kézzelfogható tényezőkre, mint például a munka értelme. A munkahelyváltást fontolgató munkavállalók körében a második és harmadik helyen az állt, hogy munkájukban örömüket leljék, illetve önmagukat adhassák a munkahelyen. Ezek a megállapítások összhangban vannak a 2021-es felmérésünk eredményeivel, amelyek szerint a munkavállalók 75%-a olyan vállalatnál szeretne dolgozni, amely pozitívan járul hozzá a társadalomhoz, míg a munkavállalók fele arról számolt be, hogy munkahelyi diszkriminációt tapasztalt.

Öt tényező, ami felmondáshoz vezethet

Elemzésünkben azt is feltüntettük, hogy a munkavállalók mely csoportja nyilatkozott úgy, hogy nagy vagy nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben állást vált. A vezetők számára kritikus fontosságú, hogy ezt a csoportot megértsék. Válaszaik egyértelmű figyelmeztető jelként szolgálnak, amelyet a vállalatoknak figyelemmel kell kísérniük. A felmondási hullám közepette ezek a legfontosabb tényezők, amelyek meghatározzák, hogy a cégeket fenyegeti-e a munkavállalók távozásának veszélye. 

Azokhoz az alkalmazottakhoz képest, akiknél nem vagy egyáltalán nem valószínű, hogy másik állást keresnek, az ebbe a csoportba tartozó munkavállalók körében alacsonyabb a valószínűsége annak, hogy:

• elégedettek a munkájukkal (-14 százalékpont)
• úgy érzik, valóban önmagukat adhatják a munkahelyükön (-11 százalékpont)
• úgy érzik, hogy méltányosan javadalmazzák őket (-9 százalékpont)
• úgy érzik, hogy a csapatuk törődik velük (-9 százalékpont)
• úgy érzik, hogy a vezetőjük meghallgatja őket (-7 százalékpont).

Azok a vezetők, akik felismerik, hogy ezek a tényezők jelen vannak – vagy éppen kezdenek kialakulni –, lépéseket tehetnek a munkavállalói élmény átformálására. A vezetők számára ritkán magától értetődő, hogy a munkavállalók elégedettségére fókuszáljanak. Ehhez mély empátiára van szükség a vezetők részéről, és arra, hogy a vállalat általános céljait konkrét cselekvésekre és viselkedésformákra bontsák le, hogy a munkavállalók megértsék, hogyan járul hozzá a munkájuk ezekhez a célokhoz. Ez azt is megköveteli, hogy a vállalatok felismerjék és megszüntessék a szavaik és a tetteik közötti különbséget. A vezetők megteremthetik a megfelelő munkakörnyezetet és vezetési modellt, és megszüntethetik a munkavállalók életének legterhelőbb aspektusait – a túlzott bürokráciát, a súrlódási pontokat és az adminisztratív feladatokat, amelyek elszívják a munka örömét. A vezetők befektethetnek a munkavállalók továbbképzésébe is, nagyobb önállóságot adhatnak nekik a munkájukkal kapcsolatban, és más lépéseket is tehetnek annak érdekében, hogy több lehetőséget adjanak a kezükbe.

Egy olyan környezet kialakítása, amelyben a munkavállalók úgy érzik, hogy önmaguk lehetnek, megkívánja a vezetők képzését, a kulturális akadályok és vakfoltok felszámolását, valamint a vezetők elszámoltathatóságát a vállalati kultúra és magatartásformák kialakítása és modellezése tekintetében. Végezetül a vezetőknek sokkal jobban oda kellene figyelniük arra, hogy milyen munkavállalói élményt nyújtanak a versenytársakhoz képest, és meg kell tudni nevezniük erősségeiket és gyengeségeiket. Soha nem lenne szabad, hogy egy kulcsfontosságú munkavállaló távozása emlékeztesse a vezetőket arra, hogy a versenytársakkal milyen intenzív versengés folyik a munkaerőért.