Catherine Ritchie a hatvanas évei végén kezdett dolgozni egy villamosmérnöki cégnél, ahol ő volt a legidősebb munkatárs, számolt be róla a The Guardian. A 66 éves adminisztrátor nehezen viselte, hogy a fiatalabb kollégák hangosak voltak, sokat beszélgettek egymással, társasági életet éltek és a telefonjukat nézegették. Úgy érezte, mindez ellehetetlenítette a munkáját.
Ritchie azt mondta, hogy az „extrém időpazarlás és alacsony termelékenység” különösen zavarta. Hozzátette, hogy a „hangos és harsány” viselkedés miatt sokszor megfájdult a feje, és berekedt, mert túl hangosan kellett beszélnie, hogy megértsék.
A bíróság összefoglalójában leírta, hogy Ritchie nagyon zajosnak találta az irodát, és emiatt telefonálni is nehezen tudott.
„Úgy vélte, a kollégák részéről nem volt professzionális magatartás, hogy munkaidőben személyes ügyekről beszélgettek. Azt is hangsúlyozta, hogy őket nem azért fizetik, hogy társasági életet éljenek, és nehezen viselte az ilyen időpazarlást és gyenge teljesítményt.”
Amikor a nő csendet kért, nem kapott támogatást. Megkérdezte a vezetőjét, dolgozhat-e otthonról, de erre nem kapott engedélyt. Egy menedzser azt mondta neki, hogy inkább a saját céljai elérésére figyeljen, és ne foglalkozzon azzal, mi történik körülötte.
A Hertfordshire megyei Watfordban működő bíróság végül arra jutott, hogy az eset nem minősül zaklatásnak. „A bíróság elfogadta, hogy a felperes komolyan vette a munkáját, és minden körülmények között professzionális akart maradni. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy nem volt reális elvárás, hogy minden kollégájától ugyanezt a hozzáállást követelje meg. Ez indokolatlan felháborodást váltott ki belőle olyan viselkedéssel szemben, amelyre nem volt megalapozott oka”
- írták közleményükben.
A bíróság szerint a felperes részéről nem volt ésszerű, hogy a hangos és zavaró magatartást zaklatásnak tekintse.
(Borítókép: Unsplash/David Schultz)
