Minden szokás („Mert így szoktuk!”), hiedelem, rögeszme, tagadás, kételkedés, logika, szabálykövetés és időnyomás zárt ajtóként funkcionálnak az agyban, a kreatív gondolkodást akadályozva. Edward de Bono (1933 – 2021) amerikai pszichológus szerint a Rutingondolkodó egy elakadásnál inkább választ a már meglévő válaszkínálatból, nem törekszik különvéleményre. Magabiztosság jellemzi a válaszai helyességében, továbbá a múlt tapasztalatain alapuló reproduktív gondolkodás vezeti. Ennek következtében válaszai konvencionálisak. A Kreatívan gondolkodó ezzel szemben többet tud, mint amennyit tanult. Produktív, megáll egy-egy téma fölött, elmerül azokban, flow élményt él át, aminek köszönhetően több egyedi megoldást tud kigondolni és felmutatni. Elménk – de Bono szerint szerencsénkre – alapjáraton a „nem kreatív” gondolkodásra van tervezve, különben ellehetetlenülne az élet. Például „annak, hogy reggelente 11 ruhadarabot magunkra öltsünk, 39 916 800 módja van. Ha percenként egy verziót próbálnánk ki, 76 évig minden éber pillanatunkat öltözködési kísérletekkel töltenénk. Szerencsére elménk úgy van beállítva, hogy stabil sémákat állítson fel a stabil környezetben való működésre.” – írja de Bono A kreatív elme c. könyvében.

Mi teszi tehát kreatívvá a kreatívot? A kíváncsiság, a felfedezés öröme, a kísérletezési vágy, a többértelműség szeretete, a vállalkozói készség, a kérdezés, az összekapcsolási készség, a pozitív elégedettség, a „hogyan” iránti kutató szenvedély, a kockázatvállaló készség és a késztetés arra, hogy másként lássák a dolgokat. A kreativitás fejlődéséhez pedig megfelelő közeget az alacsony autoritás, a szabad teret adó légkör és a biztonságos kapcsolat nyújt. 

A képesség maga tanulható és tanítható. Az erre alkalmas metodikáknak három feltételnek kell eleget tenniük Kaszás György kreatívigazgató tréner és coach szerint. A jó módszer:

(1) szabályozott: strukturált gondolkodási folyamat áll fenn a probléma-meghatározás és megoldás között. A metódusra meghatározott fázissorrend, feltételek és lebonyolítási menet jellemző. 

(2) Kreatív, mert konvergencia helyett divergencia jellemzi; linearitás helyett több irányt, egy megoldás helyett több ötletet preferál. 

(3) Problémamegoldó.A probléma jelen esetben nem más, mint a kívánt és a tényleges állapot közötti különbség, vagyis az „amit szeretnénk”, és az „amink van” közötti különbség. A probléma pedig abból adódik, ha nem tudjuk a megoldást.

A következőkben néhány olyan ötlettel találkozol, amelyet vétek lenne csak a képernyőn heverve hagyni.

1. Készítsetek közösen (igen, a közös alkotói folyamatnak is van haszna a jó kedély csiholáson kívül) egy ötletládát, amelybe a dolgozók bedobhatják egy-egy felmerült problémával kapcsolatban a megoldási javaslataikat! Az ötletládára a megoldandó kérdés vagy maga a probléma is kiírható, így szisztematikus válaszok születhetnek. Fontos minden (!) alkalmazott tudtára hozni (még a portásnak is), hogy bárki tehet be javaslatot, illetve, hogy erre mennyi idő áll rendelkezésére. A kapott ötletek feldolgozását az elakadással bíró munkatárs(ak) végzik. Lehetőleg mindez munkaidőben történjék, hiszen az ügy érdekében végzett kreatív gondolkodáshoz vezető út minden fázisa a hatékony munkavégzéshez szükséges és nem gyerekjáték.

2. A meetup mint alulról jövő kezdeményezés lehetővé teszi az azonos ügy iránt önszorgalomból érdeklődők közös találkozóját, ahol egy „problémagazda” moderálásával a megoldás felé terelődik a beszélgetés (ez történhet szabad asszociáció, brainstorming vagy más kreatív gondolkodási technikákkal)[1]. 

3. A bal agyfélteke funkcióit aktívabban igénybevevő (pl. logikai, nyelvi) elakadás esetén érdemes a jobb agyfélteke aktivitását fokozni pl. firkálgatással, gyurmázással (alkalmas a stressz levezetésére is), mozgással, játékkal (pl. ördöglakat, lego) vagy a zene bevonásával.

4. Egy automatikus mozdulat tudatosítása is vezethet eredményre. Pl. mielőtt kidobnál valamit, állítsd meg a mozdulatot és mérlegeld, tudnád-e valamilyen kreatív módon „újrahasznosítani” az aktuális elakadásodhoz!

5. A rendelkezésre álló munkatér átrendezésével idézz elő egy másfajta „zavart”! Amíg abban kiigazodsz, lehet, hogy más területen is rájössz valamire.

6.Az ellazult felhőnézegetés (amennyiben van felhő az égen) és a formák asszociatív felismerése szintén jótékony az elme működésére.

7. Gyufákból vagy kupakokból készíts egy makettet a vágyott célról! A hozzá vezető gondolati út megérkezésére ez serkentően hathat.

8. Ha a megoldás egy csokoládé (e helyett kitalálhatsz bármi mást) lenne, milyen lenne? Szedd versbe! A humor és a provokáció olyan ingerlést jelent az agynak, ami képes a Rutingondolkodót szokatlan cselekvésre bírni. 

9. Alkalmazd a Time-Size-Price technikát! A probléma megoldásán dolgozókat oszd 3-6 csoportba! Az egyik csoport feladata arról ötletelni, hogy mi mindent tehetnének, ha rengeteg pénz állna a rendelkezésükre! A következő csoportnál, ha rengeteg idő lenne még, a harmadiknál pedig, ha a probléma (tárgya) óriási nagy lenne. A többi csoportban ezek ellenkezője esetén kell gondolkodniuk: ha nagyon kevés idő, anyagi forrás állna rendelkezésükre, illetve, ha a probléma (tárgya) icipici lenne. A csoportok ezután összeolvadnak és a 6 különböző esetre kitalált megoldásaikat megosztják egymással felsorolás szinten. A tagok nyitott, kíváncsi elmével nézegetik őket, mígnem a végére érve következhet a racionális szelektálás. Azok az ötletek, amelyek hasznosíthatók, fennmaradnak a rostán és kiosztásra kerülnek (melyik tag vagy csoport mikorra fogja felhasználni). Mivel a felelősök munkája éppolyan fontos, mint a támogató ötletgazdáké, ezért szükséges egy olyan közös záró alkalom is, ahol megbeszélik, hogy milyen eredménnyel járt az ötletek továbbvitele és megünneplik az együttműködést.

10. Alkalmazd a SCAMPER technikát! A módszer lényege, hogy egy már meglevő gondolat, helyzet valamilyen módosításával új, pontosan az adott feladatnak megfelelő releváns megoldásra tegyünk szert. A metódus „előatyja” Alex Osborn volt, majd Robert Eberle pedagógus tovább finomította és egyszerűsítette. Az elnevezés egy 7 lépcsős folyamat (angol) betűszavaiból tevődik össze, amelyeknek magyar megfelelőjük a következő:

• S – Szedd ki egy részét, és cseréld le másra, vagy helyettesítsd az egészet!
• C – Csatold valamihez, keverd össze, egyesítsd mással!
• A – Adaptálj, alkalmazz valamit máshonnan!
• M – Módosítsd, növeld meg, kicsinyítsd le!
• P – Próbáld másképp / másra használni!
• E – Elhagyhatsz belőle valamit!
• R – Rendezd át a sorrendet, fordítsd meg az irányt!

A 7-féle műveletet nézzük meg közelebbről is! A zárójeles példáknál most egy tárgy kialakításának lehetséges kreatív megjelenési formáit szeretném illusztrálni, de bármilyen más esetben is használható. Figyelem: az infantilizmus nem nevetség tárgya, mert nem hátrány a kreatív gondolkodási technikáknál, hanem a megtermékenyítés kulcsa!

1. Helyettesítés (Pl. gondoljunk a régi nagy asztali számítógépekhez tartozó merevlemezeket felváltó kisméretű pendrive-okra.)
2. Egyesítés (Pl. a kulcstartó tartó szerkezetét, gyűrűjét erősítsük rá egy pendrive-ra, amelyet máris biztonságosabban hordozhatunk.)
3. Adaptálás, alkalmazás (Pl. vegyünk alapul egy svájci bicskát, amelynek belsejében több szerszám is lapul és adaptáljuk ezt az elvet a pendrive tok szerkezetére.)
4. Módosítás, nagyítás, kicsinyítés (Pl. legyen akkora a pendrive, mint egy elegáns ékszer. Növeljük meg az adattárolását!)
5. Használd másra, másképp (Pl. csatlakoztassunk a végére egy égőt, így amikor a számítógépbe dugjuk, az világítani kezd, sötétben is tudunk gépelni.)
6. Elhagyás (Pl. vegyük el a pendrive külső burkát és lássuk az elegáns, áttetsző belső világát!)
7. Sorrendváltoztatás, megfordítás (Pl. használjuk a másik USB végét a mobiltelefon feltöltésére!)

Nézzük meg a módszert támogató kérdéseket egy konkrét példa esetén!

A csoportfolyamatot megelőzi egy gondos előkészület, helyszín és időpont kijelölés, majd a csoport ráhangolása.

A fókusz meghatározása: vezetőként a delegálás feladatait mi módon láthatnánk el?

Ismertetjük a módszer szabályait, gondoskodunk eszközökről és a rögzítés módjáról.

A SCAMPER lépéseknél megválaszolandó kérdések, amelyekről a csoport folyamat irányítója gondoskodik, kellő időt hagyva ezek kifejtésére:

1. Helyettesítés – Mi és milyen módon helyettesíthető a meglévő összetevőkben, eljárásban, emberekben stb.? Mi / Ki helyettesíthető magában a delegálási folyamatban?
2. Egyesítés – Mi minden (anyag, forma, személy, ötlet, eljárás) keverhető, vegyíthető, kombinálható úgy, hogy az eredmény megoldást jelentsen az adott feladatra? Hogyan tudnánk a delegálás folyamatának bizonyos teendőit más területekkel társítani?
3. Adaptálás – Ha x ötletet, dolgot hozzáigazítjuk, lemásoljuk, beillesztjük, felhasználjuk, átdolgozzuk, transzformáljuk, alkalmazzuk, akkor… Mit tudnánk a többi vezető delegálási tapasztalataiból átvenni?
4. Módosítás – Milyen lehetőségek vannak a meglévő helyzet, illetve annak részleteinek módosítására, úgy, hogy abból érdekes, hasznos megoldás szülessen? Mi történik, ha felnagyítjuk, kicsinyítjük, összehúzzuk, felerősítjük, meghosszabbítjuk, megfelezzük…? Mit lehetne csökkentenünk, mit kellene növelnünk a delegálás során?
5. Használat másra – Milyen meglévő anyagok, emberek, dolgok milyen más célra alkalmasak, ha újrapozícionáljuk, használjuk? Hogyan tudnánk a delegálás következményeit másra is használni? Ha 3 munkatárs felé delegálunk 3 feladatot, akkor hogyan tudnánk magunkat újrapozícionálni?
6. Elhagyás – Milyen lehetőségei vannak annak, ha valamit elhagyunk a folyamatból, anyagból, dologból? Ha megszüntetjük, levesszük, kidobjuk, elfelejtjük, kihúzzuk, visszavonjuk stb.? Mit hagyhatnánk el vagy mit egyszerűsíthetnénk a delegálási folyamatban?
7. Sorrendcsere – Melyek az átszervezés, megfordítás lehetőségei a folyamattal, dologgal, emberekkel kapcsolatosan? Mi történik, ha késleltetjük, áthelyezzük, átrendezzük, felborítjuk, kifordítjuk…? Milyen teendők, sorrendek, személyek cserélhetők fel a delegálásban?

A 7. lépés után a közösen gondolkodó csoport sorra veszi és elemzi a gondolkodási folyamatban felmerült javaslatokat, elképzeléseket. Végül a csoport kiválasztja a megvalósítandó ötleteket. Meghatározzák a megvalósítás lépéseit, feltételeit és felelőseit.

10+1. Vesd be a fordított brainstormingot!

Ennek a módszernek a lényege, hogy a gondolkodási technika vezetője tudatosan a kívánatossal ellenkező kérdést tesz fel. Például a „Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a gépészeten dolgozók figyelmét ismét a javítóműhelyre irányítsuk anélkül, hogy azt támadásnak véljék?” kérdés helyett azt mondja, hogy

1. „Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a gépészeten dolgozók figyelmét elfordítsuk a javítóműhelyről?”
2. „Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a gépészeten dolgozók támadásnak vegyék a közbeavatkozásainkat?”
3. A „Hogyan lehetne megoldani az adott problémát?” helyett azt kérdezi, „hogyan lehetne súlyosbítani az adott gondot?”

A negatív gondolkodás gyakran könnyebben megy, mint a pozitív – erre épít ez a metódus, de utána mindenképpen erőt kell vennünk magunkon és átkeretezni a használható megoldásokat. Ez a visszafordítás fázisa: amikor elfogytak az ötletek, akkor az összes választ átfordítjuk, hogy az eredeti problémára megtaláljuk a megoldásokat. (Pl. ha az az ötlet merült fel súlyosbító tényezőként, hogy szigorúan kioktatjuk a dolgozókat és kisebb prédikációt tartunk nekik, helyette így cselekszünk: hagyjuk, hogy ők beszéljenek a szakmai szerepükről, és arról, hogy szerintük miért fontos a javítóműhely folyamatos tisztán tartása, az milyen kihatással lehet a saját munkavégzésük hatékonyságára.)

Befejezésképpen az ötletek értékelése, szelektálása és végül a döntés meghozása következik.

A módszer előnyei akkor érzékelhetőek igazán, amikor egyenes irányból egyáltalán nem születnek megoldások, vagy ha igen, akkor azok nem megfelelőek. Akkor is, ha a csoport tagjai nem hisznek igazán a probléma megoldhatóságában vagy alulmotiváltak abban.