Hogy ismertétek meg egymást?
Egy közös ismerősünk szólt nekem, hogy egy multimédiás webes projekthez keresnek fejlesztőt. Ebben a csapatban volt az egyik Peták. Épp a napokban Peták elküldte az első e-mailezésünket, be akarhattam nála vágódni, mert ékezeteket is használtam.
Az első cégünkhöz kerestünk mérnök alapítótársat, így mutattak be minket. Egy körúti kávézóban találkoztunk 2011 végén.
Hogy alakult ki a szakmai partnerség köztetek? Ki kezdeményezte?
Én egy brainstorming találkozó után csináltam egy nagyon kezdetleges prototípust. Ami szerintem azt mutatta, hogy komolyan veszem a dolgot, így engem is komolyan vettek mint csapattag. :)
A sok lehetséges partner közül Tojás volt az, aki az ötlet megismerése után néhány nappal visszatért egy prototípussal. Innentől nem volt kérdés.
A közeli ismeretség volt előbb, vagy az üzleti partnerség? Az előbbi kell ahhoz, hogy üzletileg sikeres legyen az együttműködés?
Ismeretségünk az elejétől kezdve szakmai volt, persze a lassan tíz év többet kovácsolt belőle. Szerintem nem kell közeli ismeretség, sőt sokszor az csak bonyolít a dolgokon. Persze nagyon fontos, hogy közben kialakuljon a bizalom.
Előbb lettünk üzlettársak.
Volt már korábban más üzleti partneretek? Abból mit tanultatok?
Nekem előtte nem volt semmi komoly.
Volt. Ez elsősorban emberi és csak másodsorban szakmai kérdés.
Ki mit tesz hozzá a közös sikerhez?
Én általában a szakmai oldalt, Peták pedig az üzleti részét.
Azon a nyilvánvaló különbségen túl, hogy minden mérnöki kérdés Tojáshoz tartozik, én pedig az üzleti területért felelek, többről van szó. Nagyon más személyiségek és habitusú emberek vagyunk. Máshogy jár az agyunk, kommunikálunk, oldunk meg helyzeteket. Ezt nekünk sikerült jól kihasználni és kiegészíteni egymást. Fontos, hogy ehhez szükség van arra, hogy vakon megbízzunk a másikban és ne szóljunk bele egymás dolgába.
Mi a társad fő erőssége, amiről azt gondolod, hogy kiegészíti azt, amiben te gyengébb vagy?
A hihetetlen precizitása és „attention for detail”-je, meg hogy ügyes az érdekérvényesítésben. Én ezekben nagyon gyenge vagyok.
Nyugalom, empátia, kezelhető méretű egó, és persze hogy teljesen máshoz értünk.
Van szerepmegosztás köztetek? Ezt előre megbeszéltétek, vagy menet közben alakult?
Azáltal, hogy én tudtam programozni, ő meg nem, eléggé könnyen alakult a szerepfelosztás.
A kulcs, hogy nem nagyon lépünk egymás lábára, és a másik döntéseivel kapcsolatban van egy feltétlen és kölcsönös bizalom. A kevés, közösen eldöntendő kérdést útközben megbeszéljük.
Milyen gyakran adódnak köztetek nézeteltérések, és milyen törésvonal mentén? Ilyenkor ki enged?
Az elején több volt, ma már nem érzem, hogy sok nézeteltérés lenne köztünk. A legtöbb problémánk az én konfliktuskerülő hozzáállásomból adódott.
Egyre ritkábban, megismertük és megszoktuk egymást, valamint mindketten sokat fejlődtünk az elmúlt tíz év alatt. Tojás mindig enged, emiatt sok konfliktus volt már köztünk! :)
Mi jelenti a legnagyobb nehézséget az együttműködésetek során? Miben tudnátok még fejlődni?
Én ma teljesen elégedett vagyok az együttműködésünkkel. Nagyon sok mindenben tudnék fejlődni, de nem érzem, hogy a kapcsolatunkban lenne egy nagy hiányosság.
Ma talán leginkább az, hogy következő cégnek mást akarunk építeni.
(…)
Szívesen olvasnád tovább? Az interjú eredetileg az Üzlet és Pszichológia február-márciusi számában jelent meg, melyet megtalálsz az újságárusoknál vagy megveheted digitális formában itt is.
