A társas összehasonlítás eredménye egyfajta motivált állapot elérése lehet, amelynek hajtóerejét leggyakrabban az irigység érzelme adja. Az irigység univerzális emberi jellegzetesség, ahogy ezt egy korábbi cikkünkben is olvashatták, azonban a cégek képesek korlátozni megjelenését.
A kompetitív jutalmazási erősíti az irigységet
Ha például a jutalmazási rendszer erősen kompetitív, akkor a munkavállalók nagyobb mértékű irigységet élnek át. Ha viszont a dolgozók autonóm módon végezhetik el feladataikat, valamint vezetőik is tapintatosabban bánnak velük, nem teremtenek kompetitív helyzetet, egységesen jeleznek vissza a teljesítményekre, akkor az egymás közötti irigység előfordulása nagy mértékben lecsökken.
Emellett a munkaadók a dolgozóik énhatékonyság-érzetének növelésével szintén kedvező hatást érhetnek el. Ha például a sikeres kollégákkal könnyű a kapcsolattartás, és a dolgozók úgy látják, hogy a sikerhez vezető út számukra is nyitva áll. Ebben az esetben a motiváló, jóindulatú irigység előfordulása nő, miközben a rosszindulatú változat egyre ritkábban fordul elő.
Ne egyéneket, hanem csoportokat jutalmazzunk!
Kniffin és Sloan Wilson kutatásaik során azt találták, hogy ha a jutalmazási rendszer az egyének helyett kisebb szervezeti egységeket jutalmaz, akkor ez erősíti az egységeken belüli összetartást, és a csoportnormák megerősödéséhez vezet. Így a csoport tagjai nem egymás leértékelésével lesznek elfoglalva, és a versengés helyett a kooperációt részesítik előnyben.
