Életünk mára már szorosan összefonódott a technológiával. Az elmúlt pár évtized alatt teljesen átalakította a szokásainkat, emberi kapcsolatainkat, kapcsolódásainkat és kommunikációnkra is rányomta bélyegét. Míg pár évtizede örömmel és csodálattal töltött el egy embert, ha rendelkezett mobiltelefonnal, mára mindenkinek van egy mobiltelefonja, külön magán célra és külön céges célra, és emellett még ott van a laptop is, és előfordul a tablet jelenléte is. A mobiltelefon úgy működik már, mint egy számítógép: nem csak telefonálásra és sms írására használhatjuk, de e-mailt is tudunk rajta írni, fizetni is tudunk vele, különböző applikációk segítségével már nyelvet is tudunk rajta tanulni, filmet is tudunk rajta nézni, zenét tudunk rajta hallgatni, le tudunk könyveket is tölteni, be tudjuk fizetni a csekkeket, híreket is tudunk rajta olvasni, és bankolni is tudunk rajta – de akár még az otthoni intelligens berendezéseinket is tudjuk távolról felügyelni vele vagy internetezésre is használhatjuk – hogy aztán a szükséges információ bármikor rendelkezésünkre állhasson. Akár még játszhatunk is rajta.

Munkahelyünkön a munkafolyamatok – papírforma helyett – elektronikus úton kerülnek kivitelezésre, mely időt spórolhat, viszont már sokszor ahhoz sem kell személyesen egymással találkozni, hogy a munkaügyeket elintézzük. Sok olyan munkakör van, amit teljes mértékben vagy nagyobb részben laptopon keresztül kell elvégezni. Ehhez adódhatnak hozzá a különféle céges csetes programok, ahol elég ha cseten keresztül beszélik meg a kollégák a munka tisztázandó részeit.

Míg a keresett információk kiguglizása gyorsabbá teheti a problémáink megoldását, a folyamatok gyorsabbá válhatnak a technológia segítségével, világunk egyre személytelenebbé. Bármikor elérhetőek vagyunk, az információk bármikor rendelkezésünkre állhatnak, de világunk egyre személytelenné válhat, teret engedve a felszínes kapcsolódásoknak. 

Milyen jelenségeket is hozhat magával ez a létforma?

1) Impulzivitás fokozódása és frusztrációtűrés csökkenése

Míg régebben információkért a könyvtárakba jártunk vagy egymást kérdeztük, addig manapság már leginkább „kiguglizzuk” vagy megkérdezzük valamelyik mesterséges intelligencia programot. Amikor a könyvtárban keresgéltünk, használtuk az ember egyik alapvető képességét, azaz a felfedezés képességét, nekünk kellett az információkat összerakni. Míg eljöttünk a könyvtárból, az úton volt arra idő, hogy el kezdjenek rendeződni a megismert információk. Mára viszont az információkat készen kapjuk, „nem kell felfedezni” azokat, illetve beleeshetünk az információ-dömping csapdájába, amikor az idegrendszerünket már annyira elárasztják az információk, hogy nehezen bírkózunk meg a „ránk szakadt” információk áradatával. Személyenként változhat, hogy milyen mennyiségű információt tud befogadni, és mennyi idő kell azok feldolgozásához. Mivel idő és mentális energia is kell az információk feldolgozásához, átgondolásához, a túlaktivált idegrendszer nyugtalanná válhat, mert túl sok olyan „terhet” raktunk rá, amivel hirtelen – viszonylag rövid idő alatt meg kellene bírkóznia.

A technológia még inkább hozzájárult az „instant kultúrához”. Mivel gyorsabban hozzájutunk a keresett információkhoz, mert csak kiguglizzuk, e-mailen keresztül gyorsabban válthatunk gondolatokat, ahhoz képest, mintha hagyományos levélen keresztül tennénk, így frusztrációtűrésünk is csorbát szenvedhet. Ezt jól megfigyelhetjük, ha például postán kell sorban állni - mit kezdünk azzal az idővel? Hogyan toleráljuk, ha piros lámpánáll kell várakoznunk? A „való életben” vannak olyan helyzetek, amiket ki kell várnunk, mivel be kell azoknak érnie, és nem „egy szempillantás alatt” következnek be. Mit kezdünk azzal a „várakozási idővel”?

2) Kommunikációs stílusunk, beszélgetéseink minősége

Kommunikációs elakadásokról már bővebben írtam, így itt a tecnológia által magával rántott egyéb változások kerülnek fókuszba. Személyes beszélgetéseinknek íve van, amikor találkozunk, üdvözöljük a másikat, előfordulhat a beszélgetést bevezető small talk, azaz az egymásra történő ráhangolódást segítő felszínes csevej, majd azt követően egy mélyebb beszélgetés és a beszélgetést lezáró elköszönés, addig a technológia segítségével létrejövő beszélgetés – ha ez szöveg alapú, általában rövidebb üzenet formájában jelenik meg, előfordulhat, hogy a köszöntés elmarad és csak a „lényegi” információk cserélődnek ki. Mivel rövidebb üzeneteket váltunk egymással, így nem szükséges, hogy szókészletben és mondatfűzésben kifejezőbb nyelvezetet használjunk – mely azt eredményezheti, hogy kommunikációs képességünk és stílusunk is csorbul. Nincs meg az egymásra hangolódás, illetve az ilyen kommunikáció nélkülözi a non-verbális jeleket, ami igencsak fontos komponense lehet a kommunikációs üzenet megfelelő dekódolásának. Ilyenkor nekünk kell arra ügyelnünk, hogy mi tegyük hozzá azt a pluszt kommunikációs stílusunkkal, ami hozzásegíti az információt befogadó felet a kommunikációs üzenetünk megfelelő értelmezéséhez.  A technológián keresztüli „beszéd-alapú” kommunikáció már egy fokkal jobb, viszont ott még mindig nem érzékeljük a másik testbeszédét. Ezek a kommunikációs formák nem alkalmasak arra, hogy a kommunikáció – és így a kapcsolódás is bemélyüljön.

3) A figyelem tartására és egy dologban való elmélyülés, a „flow” élményére irányuló képesség sérülése

A különböző technológiai eszközök állandóan elvonhatják figyelmünket: jelzik, ha új üzenet jött, ha megjelent egy új hír, ha frissítés történt, - ha valami új dolog jelent meg egy adott applikációban. Folyamatosan igénylik figyelmünket – ameddig megálljt nem parancsolunk nekik. Ez azt vonja maga után, hogy így folyamatosan kizökkent minket az éppen aktuális cselekvésből. Ehhez adódik még az a zavaró faktor is, hogy ha olvasunk valamit az interneten vagy hallgatunk például egy előadást, azt hirtelen félbeszakíthatja egy reklám, ami igencsak frusztrálttá tehet minket.

4) FOMO – Fear of Missing Out – azaz a kimaradástól való félelem

Megjelenhet az a jelenség is, hogy ha nem reagálunk gyorsan, akkor kimaradhatunk valamiből. Emberi szükséglet, hogy tartozzunk valahová, és nem szeretjük, ha egy adott közösségből kimaradunk, nem értesülünk hírekről vagy különböző, minket érintő információkról – mivel a valahová tartozás hozzásegít ahhoz is, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Vannak olyan platformok, ahol a megbízók az alapján is választják ki egy-egy munkára az ügyfelet, hogy ki milyen gyorsan reagál a meghirdetett munkára.

5) Digitális tér torzító hatása

Előfordulhat az a jelenség is, hogy ha nem vagyunk elégedettek az életünkkel, felmegyünk egy bizonyos platformra, és ott olyan életet alakítunk ki, olyan életet élünk, amilyet valójában szeretnénk. Nem arra törekszünk, hogy a valós életünkön javítsunk, hanem egy képzelt világban kezdünk élni, és el kezdjük egyre inkább azt hinni, hogy az a mi valóságunk. Ez egyfelől szülhet frusztrációt, mert konfrontációba kerülhet a digitális térben élt életünk, a reális valóságunkkal – és egyre inkább több időt töltünk azzal, hogy a digitális képzelt világunkban éljünk, menekülünk a valóság elől, másrészt – ha kellő tudatossággal kezeljük és rálátásunk van a helyzetünkre – irányt mutathat, hogy mire is vágyunk, és a digitális térben már megalkotott világunk, és abba való érzelmi belehelyeződés segíthet abban, hogy ezt átültessük a valós életünkre. 

Ugyanakkor vannak olyan platformok is, ahol csak a pozitív oldalunkat láttatjuk, tesszük ki a többi ember elé – így azt érzékeltetve, hogy milyen érdekes életet is élünk. Ez szintén teret adhat az illúzióknak és a kognitív torzításoknak – illetve azt eredményezheti, hogy életünk negatív aspektusait egyre inkább lefojtjuk, nem veszünk róla tudomást – mely jelenség mindenképpen átgyűrűzhet emberi kapcsolatainkra is. 

Ezzel ellentétben milyen előnyei vannak az online térben való jelenlétnek?

Az internet – ugyanúgy mint a különböző applikációk is összehozhatnak távol élő embereket; még egymástól nagyon távoli országban élő embereket is. Bármikor kapcsolatba tudnak egymással lépni, láthatják egymást és beszélgethetnek egymással. A világ távoli szegletében élő emberekkel lehet kapcsolatba lépni, őket, a gondolkodásukat megismerni, az adott országra jellemző kultúrába betekinteni egy-egy aspektus általa történő megvilágításával. Ez különösen Covid idején értékelődött fel, amikor kötelezően el voltunk vágva egymástól.  Különböző nemzetközi közösségekhez lehet csatlakozni, ahol különféle nemzetiségű – és így különböző gondolkozású emberrel lehet beszélgetni. Az internet így kinyítja a világot. Olyan, a különböző országokat érintő, a különböző országokban felbukkanó jelenségekről szóló információkhoz lehet hozzájutni, amihez máskülönben nem lehetne – mely így összeadva mindenképpen gazdagítja látásmódunkat és világlátásunkat. Az internet segítségével különböző módokon lehet eljutni a különböző célcsoportokhoz is – már nem csak szájhagyomány útján. Gyorsabban rá lehet lelni a minket foglalkoztató problémák megoldásaira, információkra. Így mindenképpen egy hasznos eszköz. 

Ahhoz hogy ne váljunk túlságosan az online tér „rabjává”,  érdemes az online és az offline tér közötti egyensúlyra törekedni. Az online tér mindeképpen kiegészítheti az offline teret. Olyan megoldásokra, közösségekre, megoldásokra juthatunk, mely hozzásegíthet az offline térben való boldoguláshoz. Mivel társas lények vagyunk, kellenek a személyes kapcsolatok is, ahol igazán kapcsolódhatunk egymással, egy „jó beszélgetésre”, mert sokszor az emberi kapcsolatok „egy kis nüanszon” múlnak. Kellenek azért is, hogy az online térben megjelenő, „nem a valós életre adaptált szokások” ne normalizálódjanak a valós életünkben.  Akkor működik jól, ha az online és offline teret kiegyensúlyozott módon használjuk – mert mindkettőnek megvan a maga funkciója.

Érdemes külön időt  elkülöníteni és szentelni annak amikor csak azzal foglalkozunk, hogy az összes újonnan beérkezett üzenetet, applikációban megjelenő újdonságot megnézzük, arra válaszoljunk.  Ez segíti azt, hogy a különböző tevékenységeinkben elmélyülhessünk, hiszen minden tevékenységünknek a teljes figyelmünket tudjuk adni. Ez azért is fontos, mert ha két dolgot csinálunk egyszerre – például bejön egy e-mail, megnézzük, és közben figyelünk a beszélgetőpartnerünkre, akivel éppen beszélgetést folytatunk, mindkét kommunikációs üzenetet félreérthetjük, mert megoszlik figyelmünk.

Nagyon hasznos a mozgás is olyan szempontból is, hogy segíti az információk feldolgozását – akár gyorsabb feldolgozását és segíti az idegrendszer szabályozását is. Az applikációk, e-maileink és különböző üzenetek által folyamatosan beérkező újdonságok állandó készenléti állapotban tartják az idegrendszerünket – és így  szükség van olyan „holt időre”, amikor nem terheljük az agyunkat, amikor „csak nézünk ki a fejünkből” vagy egy teljesen másfajta tevékenységet folytatunk, kint vagyunk a természetben, mert ilyenkor is rendezi az agy az információkat, idegrendszerünk nyugalmi állapotba kerül – ezért fordulhat elő, hogy ilyenkor jöhetnek a legjobb ötleteink.

A technológia mindenképpen jó eszköz – de csak akkor, ha megvan az online és offline tér közötti egyensúly. Mindkettőnek megvan a maga funkciója, és akkor lesz célravezető, ha mindkettő formának a kellő mennyiségű és minőségű időt szenteljük, és nem tolódik el a mérleg semelyik irányba.

(Borítókép: Pexels/Andrea Piacquadio)