A munkaerő-kölcsönzés egy atipikus (vagyis nem a hagyományos, napi 8 órás, határozatlan ideig tartó) foglalkoztatási forma, amelyhez három személy szükséges: egy munkavállaló, egy kölcsönvevő (nevezzük „A” munkáltatónak) és egy kölcsönbeadó (nevezzük „B” munkáltatónak). Ilyenkor a munkáltató és a munkavállaló között nem áll fenn munkaviszony, hanem csak „B” munkáltató és a munkavállaló között, mégis „A” munkáltató gyakorolja a munkáltatói jogokat: ő az, aki utasítja a munkavállalót, hogy milyen feladatot végezzen el, és ő az, aki ezt a tevékenységet ellenőrzi. A munkabért viszont – főszabály szerint – „B” munkáltatótól kapja a munkavállaló.
Röviden: a munkavállaló más munkáltatóval áll munkaviszonyban, mint amelynek a részére dolgozik.
Ha ilyen munkaviszonyban vagyunk foglalkoztatva, tisztában kell lennünk a ránk vonatkozó szabályokkal, jogokkal és kötelezettségekkel, amelyeket a következőkben ismertetek.
A munkaszerződésünkben kifejezetten és egyértelműen rögzíteni kell, hogy a foglalkoztatásunk munkaerő-kölcsönzési keretek között történik. A kölcsönzés határozott időre kell, hogy létrejöjjön, ami nem haladhatja meg az öt évet. Ez a korlát vonatkozik azokra az esetekre is, amikor meghosszabbítják a kölcsönzést, vagy az előző kölcsönzés megszűnésétől számított hat hónapon belül újabb kölcsönzésre került sor, függetlenül attól, hogy ugyanaz-e a kölcsönvevő vagy sem.
A megállapodásnak tartalmaznia kell a kölcsönzés lényeges feltételeit – mint például a munkakört, a munkarendet, a munkáltatói jogkör gyakorlóját, a munkabért és annak fizetésének módját és határidejét – és a munkáltatói jogkör megoszlását. Ez utóbbitól függ például, hogy melyik munkáltatótól várhatjuk a napi utasításainkat, ki kezeli az adatainkat, és ki felel a munkabérünk kifizetéséért.
A 2008/104 EK európai uniós irányelv hatására a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (későbbiekben: Mt.) is rendezte a munkaerő-kölcsönzés és az egyenlő bánásmód követelményének viszonyát. Ennek köszönhetően a kikölcsönzés időtartama alatt ugyanazok az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek illetnek meg minket, mint azt a munkavállalót, aki a kölcsönvevővel közvetlenül áll munkaviszonyban. Ennek ellenére az Mt. mégis lehetőséget teremt arra, hogy „kibújjunk” az egyenlő bánásmód követelménye alól. Bár ezek a kivételes esetek csak a munkabér összegére és egyéb juttatásokra vonatkozhatnak, továbbá nem érinthetnek várandós vagy fiatal munkavállalót.
Most, hogy röviden tisztáztuk a jogainkat, térjünk rá arra, mi történhet, ha ezeket a jogainkat megsértik. Ha munkavégzés során valamilyen baleset ér minket, vagy megsértik a személyiségi jogainkat, felmerülhet a kérdés, hogy kitől követelhetjük a kárunk megtérítését. A jogalkotó a törvény megalkotása során figyelembe vette a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetét, ezért egyetemleges felelősséget állapított meg a két munkáltatónál.
A szemlézett cikk az Adó Online oldalán olvasható, a teljes cikket az arsboni.hu közölte.
(Borítókép: Pexels/Pavel Chernonogov)
