Európai Uniós szintéren azt a tendenciát láthatjuk kibontakozni, hogy az EU a kis- és középvállalkozások piaci szerepének növekedése érdekében igyekszik az anyagi jellegű támogatások mellett csökkenteni azok adminisztratív terheit, egyszerűsíteni a rájuk vonatkozó speciális szabályokat. A magyar gazdaság döntő részét képezik ezen kis- és középvállalkozások, így nyilvánvalóan elemi érdekünk – bizonyos esetben pedig jogi kötelezettségünk – a hazai jogszabályi környezetbe is integrálnunk ezt a tendenciát. Jelen cikk célja, hogy bemutasson két magyar jogrendszerbeli megoldást, amelyek ezt a tendenciát hivatottak segíteni.

A KKV mint fogyasztó

Tekintettel arra, hogy a KKV már a nevében is viseli a vállalkozás meghatározását és az általános megfogalmazás szerint a vállalkozások gazdasági tevékenységet folytató jogalanyok, a Ptk. eddig nem is tekintett rájuk másként, mint a Ptk. Értelmező Rendelkezéseinek. 4. pontjában definiált vállalkozásokra. Ez kiemelten fontos fogalom a törvényben, mert a Ptk. számos speciális rendelkezést tartalmaz a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekre.

A Ptk. módosításával, 2025. augusztus 22-i hatállyal azonban kiegészítésre került a törvény hibás teljesítésről szóló X. Cím XXIV. Fejezete, mégpedig akképpen, hogy e terjedelmes fejezetben speciálisan fogyasztónak kell tekinteni azon KKV-t, amelyek a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül jár el az adott ügyben. Fontos, hogy itt a Ptk. nem él a Cstv. szűkítő megoldásával és ezt a „kedvezményt” kiterjeszti a középvállalkozásokra is.

Ezen módosításnak köszönhetően tehát ugyanazok a jogok illetik meg a KKV-kat a kellékszavatosság, a termékszavatosság körében, mint a klasszikus értelemben vett, természetes személy fogyasztókat. Azonban felhívom a figyelmet arra, hogy ez a módosítás nem érinti a Ptk. értelmező Rendelkezéseiben definiált fogyasztó, valamint a már említett vállalkozás fogalmát sem, így ez a sajátos megoldás, amely a KKV-kat átemeli a vállalkozások köréből a fogyasztói oldalra, csupán a Ptk. X. Címének XXIV. Fejezetében alkalmazandó. Vagyis, ha nem hibás teljesítésről van szó az adott ügyben, úgy a KKV továbbra is marad a vállalkozási fogalomkörben. A KKV-kat érintő X. Cím XXIV. Fejezetbeli innovációk tételes felsorolásban az alábbiak:

• Hibás teljesítési vélelem már esetükben is alkalmazható lesz;
• A kellékszavatossági jogok tekintetében a KKV a hibát a kötelezett költségére maga nem javíthatja ki, illetve mással sem javíttathatja ki azt;
• Ugyancsak kellékszavatosság körében a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni;
• A KKV kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított két év alatt évül el (használt dolog esetén itt is lehet kevesebb);
• KKV és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk. hibás teljesítésről szóló fejezetnek a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a KKV hátrányára tér el.
• Végül pedig a termékszavatosság szabályai körében fontos változás, hogy a KKV-k is követelhetik a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa ki, vagy a terméket cserélje ki.

Azonban érdemes kitérni arra, hogy a fogyasztókat érintő pozitívumok közül sem élhet mindegyik eszközzel a KKV. A klasszikus értelemben vett természetes személy fogyasztókat ugyanis az üzlethelyiségen kívül kötött és a távollévők között kötött szerződés esetén megilleti a 14 napos, indokolás nélküli elállás joga a vállalkozásokkal szemben. Erre a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet  ad felhatalmazást, amely azonban csupán a Ptk.-nak a már emlegetett Értelmező Rendelkezéseiben definiált vállalkozás és fogyasztó fogalmakra hivatkozik. Ez tehát azt jelenti, hogy ez a speciális fogyasztói elállási jogosultság továbbra sem illeti meg a KKV-kat.

Hasonló okból az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet által előírt fogyasztói termékvásárlások esetén alkalmazandó kötelező jótállási idő és jótállásból eredő jogok érvényesítéséhez kapcsolódó szabályok sem voltak alkalmazandóak a KKV-k esetében. Azonban a Magyar Közlöny 157. számában megjelenő 415/2025. (XII. 23.) Korm. rendelet módosít ezen a helyzeten és a fent említett 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1.§ (1) bekezdését akként módosítja, hogy a rendelet szabályait rendeli alkalmazni immáron a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró mikro-, kis- és középvállalkozásokra is. Ez azt jelenti, hogy ezen jogszabálymódsítással a kötelező jótállás szabályai kiterjednek a KKV-kra is, ha azok nem üzleti célra vásárolnak tartós fogyasztási cikket a rendelet-módosítás 2025. március elsejei hatálybalépését követően.

Az még fontos kérdés, hogy ez a Ptk. módosítás a gyakorlatban és a hierarchiában alacsonyabban álló jogszabályok szintjén milyen változásokat fog magával hozni, hiszen a Ptk. módosítás indoklásából egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a részletszabályok külön rendeletben kerülnek majd meghatározásra. Valamint az is kiemelt gyakorlati kérdés, hogy a vállalkozásnak hogyan lesz lehetősége érvényesíteni ezen jogait.  Ezzel összefüggésben pedig nyilvánvalóan a jogérvényesítési fórumok köre is döntő lehet, hiszen a jelenlegi Ptk. szabály értelmezéséből arra lehet következtetni, hogy a KKV-k akár általános jelleggel is igénybe vehetik a fogyasztóvédelmi békéltető testületeket által kínált vitarendezési lehetőségeket, amennyiben hibás teljesítést észlelnek. Itt az általános jelleg a fontos, ugyanis már a Ptk. módosítást megelőzően is láthattunk példát a Békéltető Testületek eljárási gyakorlatából, hogy bizonyos ügytípusokban már fogyasztónak minősültek a KKV-k.

A KKV-k jogvédelmének gazdasági jelentősége

Ahogy a bevezetésben említettem, a KKV-k tehermentesítése az állam elemi érdeke, hiszen a mikro, kis- és középvállalkozások jogvédelmének erősítésétől okkal várható, hogy azok nagyvállalatokkal szembeni hátránya csökken, így a nagyvállalatok erőfölénye okozta piaci torzulások is enyhülnek, valamint a plusz védelem tudatában a KKV-k nagyobb magabiztossággal lépnek az ügyletkötés talajára és ezzel nagyon jelentősen hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez. Mindezen indokokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az emlegetett tendencia részeként a jogalkotó a KKV-kra vonatkozó jogvédelmi eszközök további kiterjesztését fogja eszközölni a jövőben.

(Borítókép: Unsplash/Vitaly Gariev)