Több szakmával, képesítéssel is rendelkezik, egy kivételével mindegyikben ki is próbálta magát: kereskedelem, rendezvényszervezés, lakberendezés – 3D látványtervezés, valamint a Kodolányi János Egyetemen Kommunikáció és médiatudomány szakon is végzett, a jelenlegi munkaköre is ehhez kapcsolódik. Employer Branding and Internal Communication Specialistként a vállalat teljes körű belső kommunikációjáért és munkáltatói márkájáért felel. A vállalati kultúra és értékek láthatóvá tételén dolgozik és employer branding kampányokon keresztül erősíti a céget, mint munkahelyet, belső és külső irányba egyaránt. Emellett a céges rendezvények, aktivitások, kezdeményezések szervezésében is aktívan részt vesz.

Miért választottad a HR szakmát?

Úgy fogalmaznék, hogy a HR talált meg engem. Kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem az egyetemen, így alapvetően nem klasszikus HR-es háttérrel rendelkezem. Az elmúlt három és fél évben azonban, mióta egy nemzetközi HR szolgáltató nagyvállalat belső HR (People and Culture) csapatát erősíthetem belső kommunikációs és munkáltatói márkaépítésért felelős szakemberként, egyre inkább magával ragadott a HR világa.

Napi szinten van rálátásom HR-folyamatokra és testközelből látom, milyen hatással van egy jól működő rendszer az emberek elköteleződésére, motivációjára és a szervezet egészére, és munkámmal aktívan segítem, támogatom is ezeket. Emiatt érzem úgy, hogy végül természetes módon lett a HR az én részem is.

Hogyan képzeled el az ideális karrierutad, és milyen lépéseket teszel ennek elérése érdekében? 

Mindig is hittem abban, hogy a tapasztalat az egyik legfontosabb érték egy karrierút során. Minél több helyzetben próbáljuk ki magunkat, annál jobban megismerjük a saját készségeinket, erősségeinket és azt, hogy miben tudunk igazán jól működni. Az én utam is kifejezetten kacskaringós, sokszínű volt. Már a középiskolai éveim alatt is tudatosan kerestem azokat a lehetőségeket, akár nyári, alkalmi munkák formájában is, ahol új tapasztalatokra, kapcsolatokra tehettem szert.

Az ideális karrierutat tehát nem előre megrajzolt pontokként képzelem el, hanem folyamatos építkezésként. A jelenlegi vállalatomhoz is gyakornokként érkeztem három és fél évvel ezelőtt, majd fokozatosan kaptam egyre nagyobb felelősségi köröket. Számomra az ideális karrierút pontosan erről szól: tanulásról, fejlődésről, felelősségvállalásról, tapasztalásról és arról, hogy folyamatosan új kihívásokban bizonyíthatok, miközben „kibonthatom a szárnyaimat”.

Mi motivál téged leginkább a munkában?

A munkámban az motivál leginkább, hogy megmutathatom, milyen értékek mentén él a vállalatunk a mindennapokban. Fontos számomra, hogy hitelesen képviselhessem azt a támogató, felhatalmazó közeget, amelyben dolgozunk. Ahol valódi figyelmet kapnak az emberek, ahol a rugalmasság, a home office lehetőségek és a munka–magánélet egyensúlya lehetséges. Ezeket az értékeket kifelé is megmutatni, és erre építeni a munkáltatói márkát számomra az egyik legfontosabb és leginspirálóbb része a munkámnak.

Ugyanilyen erős motivációt jelent az is, hogy bemutathatom, milyen értékes, nagyszerű emberek dolgoznak nálunk, és hogy egy olyan vállalatot képviselhetek, ahol valóban emberként kezelik a kollégákat. Mivel több városban is jelen vagyunk, különösen fontos számomra, hogy a munkámmal össze tudom kötni a különböző helyszíneken dolgozó kollégákat, hogy informálhatom őket a vállalattal kapcsolatos történésekről.

Hogyan tudják ezt a munkáltató oldaláról támogatni?

A munkáltatóm leginkább azzal tud támogatni, ahogyan ezt most is teszi: bizalommal, rugalmassággal és felhatalmazással. Fontos számomra, hogy szabadon gazdálkodhassak az időmmel, hogy bíznak a munkámban és a döntéseimben, hogy elismerik a munkámat, valamint, hogy teret kap a kreativitásom.

Hogyan kezeled a munkahelyi stresszt, és milyen technikákat alkalmazol a feltöltődéshez?

Egy stresszes időszak legtöbbször pozitív hajtóerőként működik nálam. Egy szűk határidő vagy egy összetettebb helyzet, amellett, hogy stresszel, motivál is. Ilyenkor szeretem bebizonyítani, elsősorban magamnak, hogy képes vagyok megoldani a felmerülő kihívásokat. Tudatosan arra törekszem, hogy a stresszt fókuszt adó tényezőként kezeljem, ami segít priorizálni és hatékonyan dolgozni.

A hétköznapokban a feltöltődésben nálam kulcsszerepe van a sportnak és a természetnek. Legyen szó konditermi edzésről, falmászásról, futásról, bokszról vagy bármilyen sportról, ezekben a tevékenységekben teljesen ki tudok kapcsolni, ahogy egy jó könyv is teljesen magába tud szippantani. Imádok a természetben lenni, kirándulni, örömmel sétálok a kiskutyámmal, Müzlivel a Dunaparton, illetve számomra az utazás, új országok felfedezése is rengeteget ad a mentális feltöltődéshez, továbbá sokat ad számomra a szeretteimmel töltött idő.

Az életemben a pozitív gondolkodásmódom mindennek az alapja. Hiszek abban, hogy egy borúsabb időszak után mindig újra hétágra süt majd a nap. Addig is érdemes észrevenni a legapróbb fénysugarakat, akkor is, ha néha bizony ez nem könnyű. De amikor egy ilyen időszakon túl vagyok és visszatekintek, jó érzéssel tölt el a gondolat, hogy sikerült megcsinálni, és ebből újra erőt tudok meríteni.

Hogyan viszonyulsz a hagyományos munkaidőhöz, és milyen alternatív munkarendeket tartanál előnyösnek?

Természetesen vannak olyan munkakörök, ahol elengedhetetlen a hagyományos munkaidő és jelenlét, de nem feltétlenül hiszek abban, hogy a klasszikus, mindennapos irodai jelenléten és fix munkaidőn alapuló modell a leghatékonyabb megoldás a mai világban. Úgy gondolom, hogy a munka minőségét nem az határozza meg, hol és pontosan hány órát ülünk a gép előtt, hanem az, hogy mennyire tudunk fókuszáltan és felelősségteljesen dolgozni, hiszen a produktivitás nem mindig lineáris. 

Éppen ezért hiszek a rugalmas, hibrid munkavégzésben, amelynek alapja a kölcsönös bizalom. Amikor egy munkáltató és egy vezető megbízik a munkavállalóban, akkor ez a fajta rugalmasság és a home office lehetősége, amiben javarészt én is dolgozom, nem „láthatatlan munkát” jelent, hanem még nagyobb elköteleződést és felelősségvállalást, mindkét oldalról.

Szerinted miben segíti az AI és a digitalizáció fejlődése a HR-t?

Az AI szerintem elsősorban hatékonyságot és időt ad a HR-nek. Olyan ad hoc, adminisztratív vagy ismétlődő feladatokat tud leegyszerűsíteni és felgyorsítani, amelyek eddig sok energiát vittek el. Hiszek abban, hogy a digitalizáció és az AI nem a HR ellensége, hanem egy segítőtárs, amely megfelelően és tudatosan használva támogatja a döntéshozatalt, az előrehaladást és a fejlődést. Úgy vélem, azok a szervezetek és szakemberek tudnak hosszú távon is relevánsak maradni, akik okosan, mértékletesen használják és megőrzik a HR legfontosabb értékét: az emberi fókuszt.

Milyen elvárásaid vannak a vezető(i)ddel szemben, és hogyan tudnak ők leginkább támogatni téged?

Fontos számomra, hogy a vezetőmre szakmailag fel tudjak nézni és hogy irányt mutasson: lássam a célt és azt is, hogyan járul hozzá a munkám a vállalat egészéhez. Ugyanilyen lényeges, hogy tisztán kommunikálja az elvárásait. Olyan vezetővel tudok igazán jól működni, aki teret ad az önállóságnak, felelősséget bíz rám, nyitott az ötleteimre és hagy tanulni, akár hibákon keresztül is.

Emellett fontos számomra az őszinte, nyílt kommunikáció és az elismerés, mert ezek megerősítenek abban, hogy a munkám értékes és megbecsült. A vezetőm leginkább úgy tud támogatni, ha emberként is jelen van. A jelenlegi vezetőmtől ezt mind megkapom, amiért rettentő hálás vagyok.

Mit tanácsolsz, hogyan kezeljék a vállalatok a generációk közötti különbségeket?

Úgy gondolom, hogy a generációk közötti különbségek valójában hatalmas értéket jelentenek egy vállalat számára. A különböző generációk eltérő tapasztalatot, gondolkodásmódot és készségeket hoznak a munkahelyre, és ha ezt a sokszínűséget jól kezelik, akkor az innováció és a fejlődés egyik legfontosabb forrásává válhat.

A vállalatoknak érdemes olyan szervezeti kultúrát kialakítaniuk, ahol ezek a különbségek nem akadályként jelennek meg, hanem egymást erősítik. Ehhez fontos a nyitott kommunikáció, az együttműködést támogató környezet, felismerni a különböző generációk eltérő igényeit és elengedhetetlen, hogy a vállalatok rugalmasan reagáljanak ezekre.

Ha a vállalatok tudatosan építenek erre a generációs sokszínűségre, akkor nemcsak hatékonyabb csapatokat hozhatnak létre, hanem egy olyan munkahelyi kultúrát is, ahol minden generáció értékesnek érzi magát és hozzá tud járulni a közös sikerhez.

Mennyire fontos számodra a munkahelyi diverzitás és inklúzió, és milyen lépéseket vársz el ezzel kapcsolatban a munkáltatódtól?

Számomra a munkahelyi diverzitás és inklúzió alapértékek. Hiszek abban, hogy egy szervezet akkor tud igazán jól működni, ha különböző háttérrel, tapasztalattal, gondolkodásmóddal rendelkező emberek dolgoznak együtt, és mindenki biztonságban érezheti magát abban, hogy önmaga lehet, hogy minden kollégát egyenlő tisztelettel kezelnek, meghallgatják a véleményét, és valódi lehetőséget kap a fejlődésre, függetlenül kortól, nemtől, háttértől vagy élethelyzettől.

A munkáltatótól elsősorban hiteles, a mindennapokban is megjelenő lépéseket várok, nyitott, befogadó vállalati kultúrát, felhatalmazó vezetői hozzáállást, valamint olyan működést, ahol a sokszínűség nem csak elfogadott, hanem értékként van kezelve. Számomra ez az a közeg, ahol hosszú távon is motiváltan és elkötelezetten tudok dolgozni.

Mi a legfontosabb dolog, amit a munkád során tanultál?

Őszintén szólva rengeteget tanultam, nem tudnék egyetlen dolgot kiemelni. Ha visszagondolok a pályám elején járó önmagamra, nem gondoltam volna, hogy egyszer például Év Példaképe-jelöltként szerepelek, vagy Excellence Díjban részesülök. Ezek a visszajelzések számomra nemcsak nagy megtiszteltetést jelentenek, hanem megerősítik azt is, hogy jó úton haladok. Mindehhez elengedhetetlen az a támogató közeg, ahol a vezetőm és a csapatom bizalma mellett folyamatosan tanulhatok, fejlődhetek és új kihívásokban bizonyíthatok.

A fejlődésem sok-sok tapasztalatból áll össze. Talán a legfontosabb megerősítés számomra az lett, hogy a szorgalom, a megbízhatóság és a csapatban való gondolkodás valódi értéket képvisel. Úgy hiszem, akkor működik jól egy vállalat, ha együtt keressük a megoldásokat, és számíthatunk egymásra, ezt a szemléletet a munkámban és a mindennapi életemben is igyekszem képviselni.

Emellett egyre nagyobb bizonyosságot nyert számomra, hogy a nyitottság, rugalmasság és dinamizmus elengedhetetlen a mai világban. Mindig érdemes belevágni azokba a feladatokba is, amelyek elsőre túl nagynak, vagy olykor talán „ijesztőnek” tűnhetnek. Ezekből rengeteget tanulhatunk. 

Nem utolsó sorban, fontos megemlíteni az önreflexiót, hogy időről időre visszatekintsünk a projektjeinkre, a saját munkánkra és megvizsgáljuk, mi működött jól, és min lehetne még javítani. Ez sokat segít abban, hogy a jövőben még hatékonyabban, gördülékenyebben és tudatosabban tudjunk dolgozni. Számomra ez a szemlélet nemcsak a munkában, hanem a mindennapi életben is sokat jelent.